titokban lassan valósággá válik a megszokás
Amíg a mostanra megszokott is új volt
addig nem is volt valóság
Egy leírhatatlan nagy megmagyarázhatatlanság volt minden pillanat
Most pedig okokkal támasztjuk alá ezeket a leírhatatlan megmagyarázhatatlanságokat, amely okokba igazából mi magunk sem vagyunk biztosak.
Aztán egyszercsak történik valami visszavonhatatlanul
És félreérthetetlenül alapokat megkérdőjelező esemény
És ha nem is sok ideig, de pár percig azért mindenkiben velejéig felhasad ez a megszokással habarcsolt valóság. De ez persze kellemetlen, újra tudatosan az őskáoszban, úgyhogy mihamarább elkezdődik a szavak ömlengése, a megszokások előtti áldozás, vagy esetleg ami a legkártékonyabb, az egész zavartságunkat egy kis gyűlöletbe önteni, valami kezünkbe akadó tárgy iránt, mintha az okozná bennünk ezt a kuszát, és nem a mi illúzió kártyavárkastélyunk remegő alapjai.