Körbe-körbe karikába
Kelek fekszek adok kapok
Sorra múlnak el a napok
Körbe-körbe karikába
Elmehetek a picsába
Ravatalba rakat a
kamataim kamata
Kelek fekszek adok kapok
Sorra múlnak el a napok
Körbe-körbe karikába
Elmehetek a picsába
Ravatalba rakat a
kamataim kamata
Körbebekanyarodó komisz formák
Között felhőkbeburkolt ég-
Ő isTenGerdülő hullámai
Örök őrként oszlanak szét
Kinevet a véletlen
Értetlen nem véltél
Pedig minden végtelen
egyre megy a végén.
Itt éltél, véltél,
Féltél te hitetlen tróger
Mint menekülő vadak kint a vonatokat
Figyelted az aktuális adatokat
De a felemelő erő ha velődbe tört
Tereken keltél át a tenyereden kerekerdő nőtt
A növényekkel keringőt és boszanovát Jártál
az Óperecián az Üveghegyeken át
Ez a történet régen kész
és minden részegész
Ez egészet álmodja
Ebbe az A moll-ba
Mindenkinek jobb lenne akkor hogyha ott lenne ahol éppen van és nem előbb utóbb Irányító szándék hajtja majd ha átlép azon a kis csíkon ahol nincsen lét Körbe bekanyarodó komisz formák fölött felhők-be_burkolt ég- Ő-iS-TENgër-dũlő hullámai örök (k)őrként oszlanak szét
Kezd kikelni a képben
a Nyílt halmazból a zárt osztály
Bele vele mélyrepülésben
érkeztem de kiátkoztál
Eme remek rettenet tetted
tette belém a tetterőt
eleve elrendelted
nekem a rendelőt
Millió évek érnek
véget kérlek engedd őt
Millió éve kérlek
szépre kérd az engedőt