A végtelenben élő emberi lényt a szél
El fújja oda ahol cifra palota
Várja a vállára zsákba rakott álmát a
Két ujjával teszi fel aztán meg leveszi
Róla a kezét kíván még sok szerencsét
Szenvtelenül ül végül gépre s elrepül
De a szerencse forgandó, mer a gépen van egy robbantó
De roppant véletlen, a bomba mégis életlen
Mocskos retrográd téveszméket rak ki rád
Propaganda hős képernyőt ebédelős
Bácsi átható tekintetén látható
A városa átmossa lelkületét károsra
De a sarkon ott egy srác valamit épp dudorász
A rászorulóknak masnit köt a huroknak
A nyakra főreform ott kovácsoló felold
Az Alúljáróban megváltóra váróban
Hallom ha hivacc óriásálompiac
Látom kipakolva Fényes standard standodra
A végtelen erőt egekbe felemelőt
Édes kottákat Fergeteges formákat