Kineveta végtelen

Kinevet a véletlen
Értetlen nem véltél
Pedig minden végtelen
egyre megy a végén.

Itt éltél, véltél,
Féltél te hitetlen tróger
Mint menekülő vadak kint a vonatokat
Figyelted az aktuális adatokat

De a felemelő erő ha velődbe tört
Tereken keltél át a tenyereden kerekerdő nőtt
A növényekkel keringőt és boszanovát Jártál
az Óperecián az Üveghegyeken át

Ez a történet régen kész
és minden részegész
Ez egészet álmodja
Ebbe az A moll-ba