Feneketlen tenger mélyén
Gyöngyhalászok zsákmányát
Fűzte fel a vezérfonálra
hogy e lánccal Mátkáját
Lepje meg de meglepetten látta
a Mátkamást épített
egy más várat
egymás várat
egymás várat épített
Minek mennénk ki a világból ha
Egyszer jó itt benn
Meglásd majd ez a világ dolga
Vidámíts itt benn
Így hát komor kormoránok
Karmolva homlokát
Keltek ki a szemöldökéből
S szálltak az égen át
Mert minden percben meg kell halni
Minden útra átjárást,
kell hagyni
meg kell hagyni
Szívszorító ez a mászkálás
Igazad van mer a világ bolha
és nagyon csíp engem
minek menjek vakarni loholva
viszketeg terepen
Kinn a parton vártak már rá
Mi lelte tán meghalt már.
S a vízből csak kormoránok
Szálltak fel, hajnal tájt
Feneketlen tenger mélyén
Gyöngyhalászok zsákmányát
Egyre fűzte a vezérfonálra
Fenn tartva fáklyáját
És hogy ez most errefele térített
Hát nem bánom jó
Legyen egy ilyenféle égitest
körül űrlakó