A szépségben feszül a szomorúság

A szépségben feszül a szomorúság, 
a társaságban a magány. 
Minden csepp vízért szomjúsággal kell fizetni
De szárba szökken mind a hány

Nyárba tartó tél mi nyár volt
Sárba sajgó szív visz á mollt
Tolték törzsi zsiger régész
Éber részeg szív egy szélvészt