Hogy a dolgok jelentősége, és jellege mindig a dolog és az érzékelő közti viszonyban áll, régen tudom. Orwell is megírta, hogy a fájdalom, csak fájdalom élénk képzete, vagyis általánosabban a dolgokról alkotott hosszú idő alatt kialakított, avagy spontán létrejött képünk az amivel azokat mi magunkra hatni engedjük. Ez maga a Világ tükör elmélet, miszerint saját magunk eseményeit tulajdonságait képzeljük, látjuk a Világ eseményeiben.
Azon gondolkodtam nemrég ébredve, még itt az ágyikóban, hogy mióta van már eszembe ez az elmélet, és egyre mélyebb és általánosabb jelentést nyer. S hogy így van ez több visszatérő gondolattal, hogy először, egyszer csak valami kapcsán megfogalmazódik, s szavakat ölt, majd az idő folyamán ezeknek a szavaknak a jelentése elmélyül, és vele a megfogalmazás is pontosodik.
Erről pedig az jutott eszembe hogy tegnap a gépen meló közben azon morfondíroztam, hogy talán már ismerjük a Világ összes nagy titkát, nagy igazságát, amiket szintetizálva, összeillesztve mint egy nagy egész oldalait, megkapnánk a végső és egyetlen igazságot. CSAK ezeket az elemeket elvegyülve ismerjük ezer és ezer apró részigazság között ( melyek csak levezethető következményei, árnyalatai, vetületei, az előbb említett végső elméletnek), így nem ismerjük fel őket, és nem ezeket ápoljuk, mélyítjük az évek során. ( Szándékosan nem írtam téveszmét, mert egy megfelelő szemszögből a téveszme is igazságnak tűnik, azért nevezzük mégis téveszmének, mert ez a megfelelő szemszög nagyon szűk-látókört igényel, s amint tágul a perspektíva, látszani kezd az esetlegessége)
Olyan ez mint ha több ezer árnyékkép ismeretében kéne következtetnünk arra, hogy hány tárgyat látunk egyet vagy többet, s ennek vagy ezeknek a tárgyaknak milyen a formája, mekkora térfogata, és felszíne.
Ez nem más mint Platon barlang hasonlata. Helyesebben szólva, Platón ugyan ezt fogalmazta meg barlang hasonlatában.
Természettudományos megközelítésben ez pedig egy geometriai probléma, amit meg kell oldani. Vannak különböző dimenziójú elméletek, amelyeket rendszerezni kell. Azt nevezem magasabb dimenziójú elméletnek, aminek következményei, vetületei, árnyékai vannak ( amelyek látszólag egymástól függetlenek, eltérő formájúak is lehetnek).
Pl. Áll egy ház valahol. Ebből következik, hogy nem esik oda az eső, s ott nem fúj a szél, és a ház súlyától, jobban süllyed a föld mint körülötte.
Az hogy jobban süllyed a föld és hogy nem esik az eső, látszólag egymástól független dolgok, pedig ugyan arra az okra vezethetőek vissza.
Hát így...
Ápropó, mondhatni hogy ezek az elméletek is egy egy sajátértékei a Mátrixnak