Na bicózás közben ide a kedenc helyemre, az jutott eszembe, ogy a világűr és a benne elhelyezkedő tömegek, olyanok, mint az idő és a benne történő események.
Ja olyanok abszolút mint kis életek ezek a napok. Bár mindegyik nap olyan. De most igazán nem fekhet le az ember anélkül, hogy ez eszébe ne jusson. Olyan szimbolikus az egész. Reggel felkelünk beszállunk egy repülőgépbe egy csomó ismeretlen emberrel, aztán felemelkedünk a felhők közé, nézzük felülről a földet, ők isszák a kolát, viccelődünk, beszélünk erről arról, aztán leszállunk , ők is leszálnak, köszönünk egymásnak, többé kevésbé őszintén, aztán hazamegyünk és elalszunk.