Ma nem is mentem ki (...)

Ma nem is mentem ki a szobából. Itt voltam benn. Kint meg esett. Nem is tudom mit csináltam. Sakkoztam. Hmm.. elmult . Közbe itt ez a súlyos jelenlét, mint mindig. És ez így lesz amíg meg nem halunk. Néha beleringatjuk magunk valami tökéletesen mulandóságba, aztán föl föl ébredünk, és akkor ott vár minket a jó öreg lét. Hihhetetlen. Teljesen érthetetlen hogy nem őrül ebbe bele az ember. Igazából ez az egész nem más mint őrület, úgyhogy mindegy is.