Az üres tér meg a csend
Az üres tér meg a csend
A lüktető ér és a rend
A szüntelen kézen fogó jelen
S a tettekre törő világverem.
Hmm
Tetszenek nekem!!
Az üres tér meg a csend
A lüktető ér és a rend
A szüntelen kézen fogó jelen
S a tettekre törő világverem.
Hmm
Tetszenek nekem!!
Hó hull fenn meg hollók húznak Azt mondta valaki edd meg a fényt Végre érzelem zendül bennem Ebben csendben heveredek én Szép fűz szél fúj Lombok lengenek Harmatos hajnalok élénÉl Fel-felhasadozik belső birodalom Habzó partjai szép élmény
Kedvem a Nap
Szél a lelkesedésem
Hangom az Ég
Emlékeim a Csillagok
Háttérben a híres Ádámot és Istent ábrázoló kép (amint a mutató ujjukat összeérintik)
A kép előtt rózsaszín dresszben elpiruettező molett balerinák
Hangos techno zene
Mind ezek előtt két ember áll egymással szembe meztelenül
Ember1: Te vagy a szerelmem.
Ember2: Nekem nem.
Ember1: Hogy lehetsz ilyen szívtelen bunkó, csalódtam benned, szemét szarházi rohadj meg, undorodom tőled, te utolsó ganéj, gyűlöllek.
Vége
Erre araszoló
Arról panaszoló
Mindig horizontba ér
Mint a karatomat
Minden haragomat
Ébrenbe teszi elém
Csak az legyőzhető
Aki versenyező
VersenyeztetŐ
Élénk vérkép nélkül
Sérült énkép végül
Végképp térkép nélkül
él