Le a lóról orroló
Fel a fejjel orrlógató
Teli tálak várva várnak
Ami zárva kibontható

Ha az ordas láprét rettent
Tettelenbe riadó
Lassan fordulj árnynak háttal
És ott fogad majd a virradó
 
Vele kerekerdőben örvend
Körbeülik őt ott a rettentők
Szikra ha villan pillanat illan
így kezdődött el az egy kettő

Fűszál hajlik szép Fűz Szél fúj
Anakonda kommandó
Kart kar öltve Ember öltők
Fel felhörögik a mondandót
        

madarak mennek
kenyerek kelnek
gyógyulj

Kinőnek magvak
Harsan a harmat
Gyógyulj

záródnak ollók
fordulnak bolygók
gyógyulj

zendülnek ízek
születnek a színek
gyógyulj

Csillagok gyúlnak
Elfogynak  Holdak
gyógyulj

fűszálak a szélnek
hajolnak megérted
gyógyulj
        

Szárból nyíló
istenbimbó
bentről látszik
mélyről sugárzik

Benne rejlő
Mit sem sejtő
Benne látszik
lentről sugárzik

Szárból nyíló
istenbimbó
benne látszik
magától sugárzik
        

kóborolgatok, a pergőtűz
szúrós szárnya 
a hónom vágja
Várj meg ember 
Él a tenger

koboldoklakta erdőtűz
lángja ágról ágra űz
Hirtelen itt a változás
megmelengető álmodás

Leple rettentve lebben fel 
hulló hámja 
már nem vágja
az őrt ő mégis	
vissza várja

koboldoklakta erdőtűz
lángja ágról ágra űz
Hirtelen itt a változás
megmelengető álmodás
        

Ha fél az árnyék
A fénybe bújni,
Nehogy elrontsa a pillanatot
Maradnak a képek
Szóródnak a fények
Szavakba rakjuk az illatot

A fény az árnyék az
És aztán lesni
Azt ami annyira távolban jár
Egy tányér kell
És papucsban járnál
Tudnád, hogy titokban néz a nyár