Lépked épp a rév felé

Lépked épp a rév felé
Bele ér a fénybe és a Szél
Felszólal szüntelen
Persze végtelen a béke benn
Csak a város álma átitat
Tava tért terít elém utat
Még égig ér a régi én
Feléled újra bent a szél
        

Gindi Gondi Gondok

Gindi Gondi Gondok
Rontom bontom pontok
Gondolok, fontolok
Morfondírozok

Csili csalamádé
Apádüte tádé
Csillanó Villanó
Minden jó! Riadó!

Fel derengő elme 
Elmerengőn lelte
Meg a maga legelőjét
Elrepülő lepedőjét

Abból a zord ólból 
ahol a gond trónól
S e rettenetet elfeledve 
emezeket felfedezte:

Noha üres minden
Nem lincsel a Nincsen
Az én szabad akaratom: 
Legyen meg az akaratod!
        

Nem tévedés

Nézd a képen álom lép épp elő
Benne minden érzésem előkelő
Őserdők mélyén fellelhető
Elfelejtett tettem vettem elő

Nem tévedés
Ez a létezés

Ide-oda ugró pillanat hangulat
Elaltat lágyan
Pillanat alatt kipattant történelmek
Hopp én is itt élek

Nem tévedés
Ez a létezés

Kinyitom a szemem és látom amit látok
Láthatatlan lápok
Félreérthetetlenül benn megrezdül
Az ülők szívében egy űr

Nem tévedés
Ez a létezés

Mint a tenyerét mindenki ismeri a Naprendszert
A galaktikát és az Univerzumot
Nem tévedés
Ez a létezés

Pocsolyákban fürdő őszülő önkívület
Kitavaszodik, ha vége a télnek
Nem rejtem az elrejthetetlent tényleg
Végig itt volt és lesz is - Nézd meg

Hét kordonnal távolt tartott

Hét kordonnal távolt tartott
felelős miniszter megtisztel ha tvisztel
tehetős de nem nős, fejtörős meg erős
Konkáv kedvem kanyarulatánál
ámuló táruló tereket bámuló
álldogál várdogál idébb áll odébb áll

Foszlott rojtok rejtek rétjén
tetteket tervelő kerteket rendező
kedvet emelő felhő legelő 
Szélcsend élén élő élmény 
tengerén éldegél
        

Körbe bekanyarodó

Mindenkinek jobb lenne
akkor hogyha ott lenne
ahol éppen van
és nem előbb utóbb
Irányító szándék
hajtja majd ha átlép
azon a kis csíkon
ahol nincsen lét

Körbe bekanyarodó komisz formák
fölött felhők-be_burkolt ég-
Ő-iS-TENgër-dũlő hullámai
örök (k)őrként oszlanak szét