A végtelenben élő emberi lényt a szél
El fújja oda ahol cifra palota
Várja a vállára zsákba rakott álmát a 
Két ujjával teszi fel aztán meg leveszi
Róla a kezét kíván még sok szerencsét
Szenvtelenül ül végül gépre s elrepül
De a szerencse forgandó, mer a gépen van egy robbantó
De roppant véletlen, a bomba mégis életlen

Mocskos retrográd téveszméket rak ki rád
Propaganda hős képernyőt ebédelős
Bácsi átható tekintetén látható
A városa átmossa lelkületét károsra
De a sarkon ott egy srác valamit épp dudorász 
A rászorulóknak masnit köt a huroknak
A nyakra főreform ott kovácsoló felold
Az Alúljáróban megváltóra váróban

Hallom ha hivacc óriásálompiac
Látom kipakolva Fényes standard standodra
A végtelen erőt egekbe felemelőt
Édes  kottákat Fergeteges formákat

Villamoson mosoly oson
Moszkva felé a 6-oson
Úgy érzem valami lesz
Egyre erősödik a Nesz

Nézem hogy hámozod a Salátát
Bele a tálba ahol a cseppek haláltánc
-Ot járnak igazából hasonlót
Ezzel az érzéssel meg nagyon Jót.
Mer akinek kedve lesz a Mindenség
Abban lesz csak igazán az Istenszép
De a szóban forgó forradalom fakírként
Fekszik a Történet rengeteg gyarló tüskéjén.