Kívül benn

Furcsa formák kívül fenn
Ismerősnek tűnnek benn
Kicsit furcsa milyen Nagy
Ablakon át miket hagy

És a fény
Átfordul
A belsőtér
Kitárúl
        

Tányérbasírók

Tányérbasírók

Én is azt mondom amit a fáknak menj oda el ahol nem fáznak
Eső után aludj mélyen ott ahol voltunk a stégen
A Piros király csukjája mellett a rettentőből pont ennyi tellett
Tó mellett a piros tájon megzakkanunk úgy mint nyáron

És ott ahol majd ünnepelnek a tányérba sírók megölelnek 
Majd
        

A tészta hömpölyög (...)

A tészta hömpölyög. Forgolódik, Magábabeburkolódzik. Aztán egy kis rütyök domborodik ki. Kinyílik rajta egy kis szem, és nézi önmagát. Felkellt a tészta. De a rütyök indivíduáális akar lenni, és magát különválasztja a tésztától. Még az is eszébe jut, hogy az ő képzete teremtette a tésztát. Ő akar lenni A LÉTEZŐ. Lenni akar, lenni lenni, Igázából, Tényleg, és Öökké.
A vasárnapi sirályos filmklubb rajongó táborának izenem:

Szerintem Oké

Szerintem OK
Él a fenomén
Már az elején
Vele mendegélt

Tengeri tájon járó
Lobogó lábú lény
Álom báró váró
Vonuló rajba ér

Már az elején
Benne mendegélt
Benne mendegélt
Minden ami élt

Teremtőm tér elém
Fergeteg reggelén
Táruló tájon járók 
rettentő tengerén

Minden amikor Fény

És aztán a másiktól
Felébredt a másikból
Mindenféle boszorkányról szolt

És aztán meg minden szép
Lesz mondta a mindenség
Kicsit hátra nézett aztán újból

Érezte az illatát
Mindenféle csillagát
Amit eddig oda összezsúfolt

És aztán meg molylepkék
Megkérdezték miért tették
Ezt a dolgot hogy annyira Szép

 Minden amikor Fény