Asztalirím
Asztalra a rímet
a csizmát, meg az inget.
Ne vegye magára
kinek nem sajátja
Magánya talánya
így ityeg, habár ma
ízlett pont sok szép szín
S ez lett az asztalra ma épp Rím
Asztalra a rímet
a csizmát, meg az inget.
Ne vegye magára
kinek nem sajátja
Magánya talánya
így ityeg, habár ma
ízlett pont sok szép szín
S ez lett az asztalra ma épp Rím
Szellem a világ?
S ez míly szellemes
se anyag se kellemes
dunyha alá nyújtózás
mind csak a lét mivel bevont az év milliárdnyi gondolat
Tróger történetek, hol huligánkodtál Vereckei hágón járó égi tünemény tetterős távollátó felvillanyozódtál penetráns karcos partod sziklás fövenyén valamikor Sátor fáddal szálló igékre érkeztél Táruló tájon járó égi tünemény Magadban parttalan Vidékét a Jónak, Magába látó Minden szeme lássa Szép valamiKépp
Keringőzünk megint
Táncolunk a Nappal
Egy furcsa kis virággal
És egy furcsa hangulattal
ami
Ismerős már régről
Régi fényképről
Amin rajta vagyok én is
A virág és a kép is
rajta van
Furcsa ez az ünnep
Olyan mint a sírÁsÁs
ó lennék bármi
Csak ne kéne itt állni
Ezt a furcsát várni
A honod alatt szálni
el
Kicsit vérzek az ingem furcsán tiszta vér lett
Sorban állunk mint a katonák
Megöljük egymást
Hulláink halmokba fekszenek
Soha nem öregszenek
meg
A háttámlámnál kissé hátrébb
Dőlve nézem, hogy a látkép
Hogyan kúszik el a tájon
Mi történik a határon
Túlról jövő fénysugárral
Legöregebb ükapjával
Mitől szolnak lentről
háború
És aztán az élet szélén-
Él le lógó lábbal TV-n
Nézzük milyen szép lesz holnap
Felhők között miket forgat
A fejében az öreg minden
Szemlesütve fel-fel szisszen