Háttérben a híres Ádámot és Istent ábrázoló kép (amint a mutató ujjukat összeérintik)
A kép előtt rózsaszín dresszben elpiruettező molett balerinák
Hangos techno zene
Mind ezek előtt két ember áll egymással szembe meztelenül
Ember1: Te vagy a szerelmem.
Ember2: Nekem nem.
Ember1: Hogy lehetsz ilyen szívtelen bunkó, csalódtam benned, szemét szarházi rohadj meg, undorodom tőled, te utolsó ganéj, gyűlöllek.
Vége
Tavasz jön az ablakom előtt És a szívembe megy a tél Rügyek robbannak ki kívül De belül csak hull a levél Tehetetlen tettek temetnek a titán füttye a Szél Halottak a hajnali lámpák Halottak az utcák Halott az a zebra Amin most futsz át Megőrülnék most is De nem lehet még most sem Ugyanolyan jó lesz Amennyire most nem végre vagy
Éledve édes
hmmmmm
Miazma krémes,
kikelet fényes.
Mi csoda öböl
a szemgödör.
Innen tündököl
Andalog a gondola mába szeme mered maga elé arra gondol jó ez a máma s lába otthonába tér Ó folyók torkolló tengerbe mint halak fodrozza sodrom mint felhők (teli)hold alatt Partomon a mában megállok hullám hál lábamnál homoknyomom egy tengeri árok tekintete arra jár
Új füleim nőnek
és más színben szólnak a virágok,
teremts nekem új érzékszervet,
és adok neked új világot.