Álom fákon várom a párom
és már Minden képen látom
Távoli képeket tereget az elme
Abrosza szép és épp Őkelme
Kell ma nekem mer meredek az utca
Város és ázok de télre is futja
Fűteni fénykorom felhők járnak
Nap korong kel fel télikabátnak
A kis késésről nem beszélve
Esett a hó a szembe szélbe
Így tekertem a reptérre
De megérte, mikor beértem végre
Kellemes kis kaland lett ebédre
Meghalunk A lányok sírnak és reggel lesz A fecskék is szállnak és ősz Visszajönnek és tavasz Fordul a föld és meghalunk Születünk aztán meghalunk Lesz néhány szülinapunk aztán meghalunk Fordul a föld és meghalunk A néni boltba megy de mi meghalunk Akkor majd születnek de mi meghalunk A markoló ás és mi meghalunk A Csöpi kenyeret ken és mi meghalunk Az iskolában oktatnak és mi meghalunk Jani jön és mi meghalunk, meghalunk Most kurva jó de meghalunk A Berci most kever de meghal -unk Hallom, hogy majd meghalunk Átmentünk a folyón de meghalunk Most kurva jó de meghalunk Jön a nyár és mi meghalunk Idenézek aztán meghalok Nyalom a fagylaltot és meghalok Nézem az arcom és meghalok Megfagyok télen és meghalok Elüt az autó és meghalok Meghalok, meghalunk Most élünk aztán meghalunk Meghalunk, meghalunk Meghalunk, meghalunk Meghalunk, meghalunk Élünk és hát aztán meghalunk A lányok sírnak és reggel lesz A varjak esznek és meghalunk Madarak szállnak és meghalunk Leesik az eső és meghalunk Wir werden sterben
egy napon
egy jelentéktelen időrögön
mely vérkeringésemben
megakadt
s melyen ingva gyűlt meg
tornyosult a tovább-való
egy napon
kihunyt, drága hullámok
koszlott hullámgátak közt
lebegtem
szívem oldva
sóban,hidrogénben, minden anyagban
s nem vettem magam
hogy valamerre haladjak
szocializálódjak,
magam
mentésére nem gyűjtöttem
emberi alakból hadat
nem mentem magamért kiabálódzni
nevetni
szeretni
érezni, hogy megérkeztem
csak csacsogtam halakkal,
szívem-csévémmel
sorsom sodorva
szobám fényében
a levegőben úszó lebegő halak pikkelyes húsából áttetsző
hűvösség
áradt. ez lenne a magány?
-gondoltam sután. a szoba
kizuhant az ablakon
és a tengerbe esett.
Háttérben a híres Ádámot és Istent ábrázoló kép (amint a mutató ujjukat összeérintik)
A kép előtt rózsaszín dresszben elpiruettező molett balerinák
Hangos techno zene
Mind ezek előtt két ember áll egymással szembe meztelenül
Ember1: Te vagy a szerelmem.
Ember2: Nekem nem.
Ember1: Hogy lehetsz ilyen szívtelen bunkó, csalódtam benned, szemét szarházi rohadj meg, undorodom tőled, te utolsó ganéj, gyűlöllek.
Vége