Kereteiden felül
kereteiden felül
lemerülni egyedül
kiterített tereidbe
elvegyülni mindegyikbe
csillogó kis villanás
Ez az élet semmi más
kereteiden felül
lemerülni egyedül
kiterített tereidbe
elvegyülni mindegyikbe
csillogó kis villanás
Ez az élet semmi más
A háttámlámnál kissé hátrébb
Dőlve nézem, hogy a látkép
Hogyan kúszik el a tájon
Mi történik a határon
Túlról jövő fénysugárral
Legöregebb ükapjával
Mitől szolnak lentről
háború
És aztán az élet szélén-
Él le lógó lábbal TV-n
Nézzük milyen szép lesz holnap
Felhők között miket forgat
A fejében az öreg minden
Szemlesütve fel-fel szisszen
A tészta hömpölyög. Forgolódik, Magábabeburkolódzik. Aztán egy kis rütyök domborodik ki. Kinyílik rajta egy kis szem, és nézi önmagát. Felkellt a tészta. De a rütyök indivíduáális akar lenni, és magát különválasztja a tésztától. Még az is eszébe jut, hogy az ő képzete teremtette a tésztát. Ő akar lenni A LÉTEZŐ. Lenni akar, lenni lenni, Igázából, Tényleg, és Öökké. A vasárnapi sirályos filmklubb rajongó táborának izenem:
3 tál makaróni
ezzel takarózni
Kussolva csak enni
Nem mondom nem semmi
Ha fél az árnyék
A fénybe bújni,
Nehogy elrontsa a pillanatot
Maradnak a képek
Szóródnak a fények
Szavakba rakjuk az illatot
A fény az árnyék az
És aztán lesni
Azt ami annyira távolban jár
Egy tányér kell
És papucsban járnál
Tudnád, hogy titokban néz a nyár