Mogyorókat ropogtatva

mogyorókat ropogtatva
topogok itt a sakkba
Kinn hideg van benn zene szól
Forró tea, Azta!!!
        

Szívembe szakad a végtelen

Szívembe szakad a végtelen
Képtelen réteken lépdel
Beleremeg a két kezem
Érvtelen réteget ér el

Benne torát ő üli élveteg
Rárakódnak ott emberi rétegek
Dobbantó bokák alól a kéreget
Fel-fellökődő köldöki lény-eget

Telítve zokog a gépezet
Száz szeme szemtelen széled
Őrült a sokk hova érkezett
Fékezett része révbe ébred

Eleve leverő erő ellövet
Kvantumokba hoz rengeteg szép követ
Vákuum övezte szőnyeg e kövezet
Cifra réteken keresztül nyújt kezet
        

Andris a gitár

A végtelenben élő emberi lényt a szél
El fújja oda ahol cifra palota
Várja a vállára zsákba rakott álmát a 
Két ujjával teszi fel aztán meg leveszi
Róla a kezét kíván még sok szerencsét
Szenvtelenül ül végül gépre s elrepül
De a szerencse forgandó, mer a gépen van egy robbantó
De roppant véletlen, a bomba mégis életlen

Mocskos retrográd téveszméket rak ki rád
Propaganda hős képernyőt ebédelős
Bácsi átható tekintetén látható
A városa átmossa lelkületét károsra
De a sarkon ott egy srác valamit épp dudorász 
A rászorulóknak masnit köt a huroknak
A nyakra főreform ott kovácsoló felold
Az Alúljáróban megváltóra váróban

Hallom ha hivacc óriásálompiac
Látom kipakolva Fényes standard standodra
A végtelen erőt egekbe felemelőt
Édes  kottákat Fergeteges formákat

Hupsz de reggel

Hupsz de reggel
Víz a szembe
Kóma fejjel
Jut eszembe
Nehéz tervek
ólmos orma
benn legelnek
könnyű lomha
Hahotázó
Tegnap képek
Jujj de furcsa
Hogy még élek
        

Itt van a most

Itt van a most
És mindig ma van
Jó napot csillagok
Minél jobban 
követem az utam
Annál furcsább a-hol vagyok

De mindenek elött…

A bontatlan tétalak tekeredése
Sietette az áll a bált
A véletlen élére térve a tények
Megbuktatták a hát talánt

De mindenek elött