Lénye lényegét égetően kereste
de meg is égette magát ott hol megleste
Lénye lényegét égetően kereste
de meg is égette magát ott hol megleste
 
Mint a hagyma héja a héjat takarja
héja héja héja a héjon a héj
Mint a hagyma héja a héjnak a héja
héja héja héja a héjnak a héj
 
Esze ezen egyet se nem keseregne
Szerelembe keverve Kedve ha lenne
Esze ezen egyet se nem keseregne
Szerelembe keverve Kedve ha lenne
 
Leheveredne vele helybe e percbe
E percbe helybe leheveredne vele
Szíve szeme szaporán sej megeredne
Szíve szeme szaporán sej megered

Nem bánom ha száz színes álom
Oszlik szét a Minden helyén
Nem bánom halálom ha látom
Ha itt és most ölelhetlek én
        

Most szökken szárba 
fám legszebb virága
Fraktálos ága
Az egekbe ér

Míg benn a Földben
A legmélyebb ölben
Ágazó gyökerem
Az anyagtól kér

Lennék a hajnal 
vagy része a fénynek
Az elmúló képek 
között az a rés
        

Ahol fájt ott viszket most
És ahol viszket ott holnap fájni fog
Aki bújt aki nem MOST
        

egy napon
egy jelentéktelen időrögön
mely vérkeringésemben
megakadt
s melyen ingva gyűlt meg
tornyosult a tovább-való

egy napon
kihunyt, drága hullámok
koszlott hullámgátak közt
lebegtem 
szívem oldva
sóban,hidrogénben, minden anyagban

s nem vettem magam
hogy valamerre haladjak
szocializálódjak,
 magam
mentésére nem gyűjtöttem
emberi alakból hadat
nem mentem magamért kiabálódzni
nevetni
szeretni
érezni, hogy megérkeztem

csak csacsogtam halakkal,
szívem-csévémmel
sorsom sodorva
szobám fényében

a levegőben úszó lebegő halak pikkelyes húsából áttetsző
hűvösség 

áradt. ez lenne a magány?
-gondoltam sután. a szoba
kizuhant az ablakon
és a tengerbe esett.
        

Amerre jár, ott, ahol
ahova oda ér
Kigyúlnak a fények
és villany leó

Vallanám valahol
Éjfél felé
de Feléled a szél
és mindent megold