Lemegyek a térre

Lemegyek a térre felveszem a port a szél éléről
Elölről kezdem le ne maradjak a végéről
Menetel a ménes a végcél kétes a mindenség
Bebábozódva Acéllepkeképesség
							
A tenyered a kenyered a tetted ad enned minden téren
Az egészet téped  ha széttépve mindig a részed nézed

Ez egy folyamat de folyton már az elején megfojtják
De halhatatlan alkata alkalmatlan arra hogy elnyomják

Jazz

Stressz
Jazz
Na
most

Volt
A lesz
        

Lépked épp a rév felé

Lépked épp a rév felé
Bele ér a fénybe és a Szél
Felszólal szüntelen
Persze végtelen a béke benn
Csak a város álma átitat
Tava tért terít elém utat
Még égig ér a régi én
Feléled újra bent a szél
        

Kereteiden felül

kereteiden felül
lemerülni egyedül
kiterített tereidbe
elvegyülni mindegyikbe

csillogó kis villanás
Ez az élet semmi más
        

Konokon

Futó ágak között fákat mászó
Sugár selymeibe úton álló
Utak tengerébe merre mész majd
Ha szól szélkakasod:  hajnal
 
Havas óceánokon konokon kelsz
Át a tengereken lilmot lelsz
Tenyeredbe tárul a titkok nyitja
heges szélsebed a Nap gyógyítja
  
lovon, háztetőkön
kopott hátú Földön
Fölötted az ég a szívedig ér
  
és a sárba lábad ha bemártod
Húzhatod a szívre a kabátod
de madár vidd a búmat innen messze
mosom lábaimat minden este