Autók mennek

Autók mennek
  a másik szélén
Valaki alszik benn
  talán én

Lassan elfordul
  a búzamező hátul
Ahogy nézem,
  valaki kirándul

Aztán visszafordul,
  tolni kell balra
inkább jobbra néz és
  ugyanaz a karja

A besütő fény,
  a verőfény
Ami bentről van már
  nem kívül

    és a végén
    egy másik rétről jövök
    ég-vendégnek, Zeusz

Egy másik álom, látom
  újra a bátyám
Lesz a másik oldalon
  nekem vállfám
Szép kis látvány, így is
  látom látom
Te leszel a
  legjobb barátom

    Nézd milyen szép vagy,
    látom látom
    Te pediglen
    alabástrom

(Minden álmom régi emlék,
 a végtelenben azt hiszik....)

Pattot kapsz de azt hiszem
utána már másmilyen
érzések a kép elé
jönnének és épp ezért
Inkább bogyó, hadd maradjon
lent a mélyben, úgy bizony
A villannyal hátul mákos
félig nyitott ablakon
Fény - Fény - Fény - Fény - Fény 

Pattoghatsz de azt hiszem
utána már másmilyen
érzések a kép elé
jönnének és épp ezért
Inkább na jó hadd maradjon
lent a mélyben úgy bizony
Inkább hátul hátul máshol
félig nyitott ablakon
Fény - Fény - Fény - Fény - Fény

DráMA

Háttérben a híres Ádámot és Istent ábrázoló kép (amint a mutató ujjukat összeérintik) 
A kép előtt rózsaszín dresszben elpiruettező molett balerinák 
Hangos techno zene 
Mind ezek előtt két ember áll egymással szembe meztelenül 

Ember1: Te vagy a szerelmem. 
Ember2: Nekem nem. 
Ember1: Hogy lehetsz ilyen szívtelen bunkó, csalódtam benned, szemét szarházi rohadj meg, undorodom tőled, te utolsó ganéj, gyűlöllek. 


                                   Vége

Itt ott ennyi

Itt ott ennyi 
Tavaszok a nyárra 
Szívem szorítja a szavazó lány

Lépesmézet csöpögtet a lét itt
Életbeforrunk kösz társaság

Végképp térkép nélkül élők
ösztön börtön lett a felettesén

De nem baj mert majd kiderül a végén 
Ez is a terv része  és ne félj

Kontinensnyi rétek nyílnak
mint sivatagban az eső után
Felzendülő Világlélek
ének szól nem baj ha mutál
        

Lemegyek a térre

Lemegyek a térre felveszem a port a szél éléről
Elölről kezdem le ne maradjak a végéről
Menetel a ménes a végcél kétes a mindenség
Bebábozódva Acéllepkeképesség
							
A tenyered a kenyered a tetted ad enned minden téren
Az egészet téped  ha széttépve mindig a részed nézed

Ez egy folyamat de folyton már az elején megfojtják
De halhatatlan alkata alkalmatlan arra hogy elnyomják

Itt ott ennyi

Itt ott ennyi 
Tavaszok a nyárra 
Szívem szorítja a szavazó lány

Lépesmézet csöpögtet a lét itt
Életbeforrunk kösz társaság

Végképp térkép nélkül élők
ösztön börtön lett a felettesén

De nem baj mert majd kiderül a végén 
Ez is a terv része  és ne félj

Kontinensnyi rétek nyílnak
mint sivatagban az eső után
Felzendülő Világlélek
ének szól nem baj ha mutál