mogyorókat ropogtatva
topogok itt a sakkba
Kinn hideg van benn zene szól
Forró tea, Azta!!!
        

Nem lesz vége 
Így simulunk bele az égbe
        

Le a lóról orroló
Fel a fejjel orrlógató
Teli tálak várva várnak
Ami zárva kibontható

Ha az ordas láprét rettent
Tettelenbe riadó
Lassan fordulj árnynak háttal
És ott fogad majd a virradó
 
Vele kerekerdőben örvend
Körbeülik őt ott a rettentők
Szikra ha villan pillanat illan
így kezdődött el az egy kettő

Fűszál hajlik szép Fűz Szél fúj
Anakonda kommandó
Kart kar öltve Ember öltők
Fel felhörögik a mondandót
        

Fények, fények, 
Holnap hová értek?
Hová mentek, olyan 
Gyorsan hová siettek?

 Túl a képeken át a réteken
 Az időn kívül minden tengelyen
 Meggörbülve, hogyha kéred,
 Három ember hármat kérdez.
  Indulj fény!
  Indulj fény!

És a végén,
Az összes léted szélén,
Sírni fogsz majd,
Csak egy paradox vagy.
        

De a hősök nem halhatnak sosem

Meg és vesztesek sem lesznek hanem
Ugyanúgy élnek mint akik nem
Csak bennük más megy végbe ha lenn
Tről fel felé néznek
Kedves hangulatok mesélnek
el