Zuhanunk a létben
Zuhanunk a létben
Furulyák-képpen
Suhan át rajtunk a téridő
Hallom a dallamot
s annyira meghatott,
hogy Énnek hiszem hopp,
de Én akkor ki vagyok?
Egy lefülelő fül
halandó hallgató
Hallhatatlan dallam hallató
Zuhanunk a létben
Furulyák-képpen
Suhan át rajtunk a téridő
Hallom a dallamot
s annyira meghatott,
hogy Énnek hiszem hopp,
de Én akkor ki vagyok?
Egy lefülelő fül
halandó hallgató
Hallhatatlan dallam hallató
Nem kell most menni el kell csak esni és földet érni ér
Egy autóban de tolatóban, és körbemenni még
Város a térben tégla a télben télleg de szép a Lét
Félig felugrok a légbe a cukrot titokér adni mér?
Egyben
Érzem, hallom, szaglom és látom
Úgy élek benne mint bennem az álom
A lét a nem lét
A jó és a rossz
A test a lélek
Amitől kérek
Álmodom
Hogy mégse élek
Amire vágyom
Az másnak a végzet
Emberek arcok
Lények és képek
Ez az emberi tudat és a
Kényszerképzet
Ez egy állat
Ez egy ember
Ez egy növény de
Egyek egyben
Most szökken szárba fám legszebb virága Fraktálos ága Az egekbe ér Míg benn a Földben A legmélyebb ölben Ágazó gyökerem Az anyagtól kér Lennék a hajnal vagy része a fénynek Az elmúló képek között a rés
Most szökken szárba
fám legszebb virága
Fraktálos ága
Az egekbe ér
Míg benn a Földben
A legmélyebb ölben
Ágazó gyökerem
Az anyagtól kér
Lennék a hajnal
vagy része a fénynek
Az elmúló képek
között az a rés