A fájdalom test gyakran a logikát használja saját igaza bizonyítására, azt a logikát amit kigúnyol ha érdeki épp úgy kívánják. Szóval nem túl logikus, viszont szugesszív. Kiderül a végén apró pici lények összeállnak tényleg, s ők alkotnak téged.
Alacsonyan táruló
Horizont áruló
Bon-bonokat falnak
Egymásból kimarnak
Egy darabot és nézik
Hogy mégis csak vérzik
És sajnálják is belül
Aztán mégis csak felül
kerekedik ami mindig
Ha árnyékból indít
a fény
Annyira jó lenne nevetni a végén annyira jó lenne még, nézni ahogy jönnek ki a TV-ből a könnyek, és felfelé fordul a rét.
Lemegyek a térre felveszem a port a szél éléről Elölről kezdem le ne maradjak a végéről Menetel a ménes a végcél kétes a mindenség Bebábozódva Acéllepkeképesség A tenyered a kenyered a tetted ad enned minden téren Az egészet téped ha széttépve mindig a részed nézed Ez egy folyamat de folyton már az elején megfojtják De halhatatlan alkata alkalmatlan arra hogy elnyomják
Szép szomorú ízek
Fűszerezte szívek
Belső tájat sóznak
Kedvük kies csónak
Hirtelen vált minden
Szél, vagy még egy hullám
Ringva ing a KedvEssŐlevélmiKiint
Vár
Ha fél az árnyék
A fénybe bújni,
Nehogy elrontsa a pillanatot
Maradnak a képek
Szóródnak a fények
Szavakba rakjuk az illatot
A fény az árnyék az
És aztán lesni
Azt ami annyira távolban jár
Egy tányér kell
És papucsban járnál
Tudnád, hogy titokban néz a nyár