Zuhanunk a létben
Zuhanunk a létben
Furulyák-képpen
Suhan át rajtunk a téridő
Hallom a dallamot
s annyira meghatott,
hogy Énnek hiszem hopp,
de Én akkor ki vagyok?
Egy lefülelő fül
halandó hallgató
Hallhatatlan dallam hallató
Zuhanunk a létben
Furulyák-képpen
Suhan át rajtunk a téridő
Hallom a dallamot
s annyira meghatott,
hogy Énnek hiszem hopp,
de Én akkor ki vagyok?
Egy lefülelő fül
halandó hallgató
Hallhatatlan dallam hallató
Elmúlik az idő ellenem
Lejjebb kerül a jellemem
Narancsot hoz odébbáll
Motívumokkal motivál
Elmúlik a világ ébresztő
Eltelt megin az esztendő
Narancsot hoz odébb áll
Kedves kedves mint a
Nyár
Ide oda mászó belekotorászó
Kibe lenne benne ha nem bennem
Aki meg már látja annak a kabátja
Gallérján csillan a könycseppem
Alacsonyan táruló
Horizont áruló
Bon-bonokat falnak
Egymásból kimarnak
Egy darabot és nézik
Hogy mégis csak vérzik
És sajnálják is belül
Aztán mégis csak felül
kerekedik ami mindig
Ha árnyékból indít
a fény
Annyira jó lenne nevetni a végén annyira jó lenne még, nézni ahogy jönnek ki a TV-ből a könnyek, és felfelé fordul a rét.
Lemegyek a térre felveszem a port a szél éléről Elölről kezdem le ne maradjak a végéről Menetel a ménes a végcél kétes a mindenség Bebábozódva Acéllepkeképesség A tenyered a kenyered a tetted ad enned minden téren Az egészet téped ha széttépve mindig a részed nézed Ez egy folyamat de folyton már az elején megfojtják De halhatatlan alkata alkalmatlan arra hogy elnyomják
Harsona szőlő szemek közt
nyílik ki a szemem ma reggel
Ízes kis színek
izléses csínyek amit az agyam termel