Erő lenyelő részvétel Észmegállító vész Be nem jelentett vérvétel Eszméletlen eszmény Eleve velejét érintő Csillagközi csók Csorbítatlanul benn lapul Hálójában a pók Féktelen utakat járó Végtelenből hazataláló Szavakat mondó Oltalomontó Éliás Tóbiás miért nem jöttetek le a térre Pünkösdöt pörköltem az edénybe ebédre
És hogy ha közelről megnézem
Ebbe a megállóba csak buszok jönnek el
Padkára ül inkább és öngyújt
És a házak között jön már a Reggel
Fénykép ha volna róla
Arról biztos megismerném
Térképeket fest a szóra
Hogy véletlen el ne tévedjél
Nem baj ha nincsen itt
Mert jó nekem a Semmi is
Előhívom s a negatívjából
A falra kenek egy kicsit
Kérlek szépen szánj meg a szívem tépked az ínyem érc Én megrögzött énem mindig méregről énekel Csak akkor kelts fel édes ha minden mézlett vagy minden tej Hála a hallhatatlannak még mindig minden jó Nem maradt hát hátra más csak örökkévaló Lakj a pillanatba a múló percek éveit Hallgasd lélegezd be a hulló szirmok érveit Lélegezz bátran mélyet sok millió atomot Szívet dobogtató mikró univerzumot
A tészta hömpölyög. Forgolódik, Magábabeburkolódzik. Aztán egy kis rütyök domborodik ki. Kinyílik rajta egy kis szem, és nézi önmagát. Felkellt a tészta. De a rütyök indivíduáális akar lenni, és magát különválasztja a tésztától. Még az is eszébe jut, hogy az ő képzete teremtette a tésztát. Ő akar lenni A LÉTEZŐ. Lenni akar, lenni lenni, Igázából, Tényleg, és Öökké. A vasárnapi sirályos filmklubb rajongó táborának izenem:
Asztalra a rímet
a csizmát, meg az inget.
Ne vegye magára
kinek nem sajátja
Magánya talánya
így ityeg, habár ma
ízlett pont sok szép szín
S ez lett az asztalra ma épp Rím