Én megrögzött énem mindig méregről énekel
Csak akkor kelts fel édes ha minden mézlett vagy minden tej
Hála a hallhatatlannak még mindig  minden jó
Nem maradt hát hátra más csak örökkévaló

Lakj a pillanatba a múló percek éveit
Hallgasd lélegezd be a hulló szirmok érveit
Lélegezz bátran mélyet sok millió atomot
Szívet dobogtató mikró univerzumot
        

Én megrögzött énem mindig méregről énekel
Csak akkor kelts fel édes ha minden mézlett vagy minden tej
Hála a hallhatatlannak még mindig  minden jó
Nem maradt hát hátra más csak örökkévaló

Lakj a pillanatba a múló percek éveit
Hallgasd lélegezd be a hulló szirmok érveit
Lélegezz bátran mélyet sok millió atomot
Szívet dobogtató mikró univerzumot
        

kereteiden felül
lemerülni egyedül
kiterített tereidbe
elvegyülni mindegyikbe

csillogó kis villanás
Ez az élet semmi más
        

Ha fél az árnyék
A fénybe bújni,
Nehogy elrontsa a pillanatot
Maradnak a képek
Szóródnak a fények
Szavakba rakjuk az illatot

A fény az árnyék az
És aztán lesni
Azt ami annyira távolban jár
Egy tányér kell
És papucsban járnál
Tudnád, hogy titokban néz a nyár
        

Valami történt 
Aztán egy másik
Amiből sok más 
Másik ki mászik
Aztán meg abból
Egyre csak több lett
Furcsa hogy látom
Fáj ez a többlet

Annak ellenére elé áll és még
Mondja hogy te tőled függ hogy ez itt épp
Erre megy vagy arra amerre hiszed
Arra kanyaródik  amerre viszed