A táguló világegyetemet alakító 
Életbe szerelmes lelkületünk mögött 
Összesúgnak a tücskök 
És a szívünk kottájából játszanak 
Harmatot sírunk a fűszálak fonákjaira 
És a szépségtől széthasad a hajnal 
Olajban sütjük a sorsunkat 
És fel felszisszenünk ha oda pörkölődik egy egy darabja 
Mert Tisztán, Szűzként akarjuk felajánlani romolhatatlan kedvesünknek 
De csurom sár a lábunk 
És felfröcsköl a fehér ingünkre is ha álmokfutunk 
Nyugodtan kell mennünk hát 
Derült tekintettel simogatva a tájat
        

Hol volt hol nem volt de mindig erről szólt ez a HonneyMoon
Élés érzés WC-zés meg amit a Tomi un
Hol nap
Hol a Nap
HolNapután menekülsz
Tegnappianap nap után ma megint holnap van
Élet érezÉsTeLennÜlsz a tegnapban
Érzés élÉsTeLennÜlsz

Mindenféle félbe befordult másoldal
Lényeg körül KeringŐ
Élet lényegem eleme nem enged el engem már
Úgy tűnikEl Ő KerűlŐ 
MegemésztHetetLenn egységE emésztő
Negyed meg fél említő
BenNem ennél akkor ha nem kapnál kinnt
Dallam alá temetŐ

  és a végén élére állított
  dolgok közül bizony kimondott
  az a kimondatlanul
        

Egy barokk barakkban a madarammal laktam
Na azt ma magam maradtam 
Mert madaram, nyargaló agaramra raktam
        

Körbebekanyarodó komisz formák
Között felhőkbeburkolt ég-
Ő isTenGerdülő hullámai
Örök őrként oszlanak szét