Zuhanunk a létben

Zuhanunk a létben
Furulyák-képpen
Suhan át rajtunk a téridő

Hallom a dallamot
s annyira meghatott, 
hogy Énnek hiszem hopp, 
de Én akkor ki vagyok?

Egy lefülelő fül
halandó hallgató
Hallhatatlan dallam hallató
        

Ez a Robinson Crusoe

Ez a Robinson Crusoe
Lehet hogy túlzó
De az unszolva múló
időt felülmúló

Tervei tetszenek
a célhoz mi, út vezet
a lényeges az lehet
Mert a menés az élvezet

Mind azt mondja itt
aki megérkezett
        

Leheveredő

Egy életem
   - végtelen réteken
Egy halálom
  - táncol az értelem
Én már egyi-
  - úttalan utakat
Ket se bánom
  - kutat

Felemelő
  - a szív meg csak hajtja
Leheveredő
  - hogy legyen már rajta
Sorakozó
  - ott ahol épp jó a...
Tolakodó
  - ott ahol épp jó a...

Most. Volt. Lesz. Pillanat!
Rossz. Jó. Van, hol elszalad

A fájdalom test (...)

A fájdalom test gyakran a logikát használja saját igaza bizonyítására, azt a logikát amit kigúnyol ha érdeki épp úgy kívánják.
Szóval nem túl logikus, viszont szugesszív. Kiderül a végén  apró pici lények összeállnak tényleg, s ők alkotnak téged.

Leves melegszik

Leves melegszik
S a Nap jön elő
izeg mozog a bent levő

Formákat vált
a jövő s a múlt
Az összes jelenbe tornyosult

Izgis és csikis is
És a leves is jó
Morajlik a Most, Rianó