Tettekkel telít az ősz Örülök ha nekem dőlsz Megolvadt csokiból építek Homok várat Mielőtt megölsz Hódoló hontalan Ra hangol a hangulat Ez most egy dráma A vége lesz Drága Te vagy csakisTenmagad Olvadék zabáló Kisiparos Álmokat kapáló Takaros Eresz alatt ázót Fújja a szél Fogom a kezed Eresszél
Hupsz de reggel
Víz a szembe
Kóma fejjel
Jut eszembe
Nehéz tervek
ólmos orma
benn legelnek
könnyű lomha
Hahotázó
Tegnap képek
Jujj de furcsa
Hogy még élek
Tükörtérben szemből táncol
Hamut szór és az árnyékán szól
Úgy van a Naptól a Föld ahogy akkor
Három ember a fénynek a másik
Oldalán-áll, dekkel játszik
Nézik a végét hogy hátrébbről mi jön még
Egyik álom kibújik a zsákból
Önmagától Önmagából
Önmagától Önmagából
Csinál Valóságot
Csinál Valós ágat
Önmagától Önmagából
Na itt van ez a pikoló Picit habos, aranyos Fényelgő ősember evő előny Lehúzódik a redőny De szép ez a felhő Előre evő megemészthető Megehetetlen Töhötöm meghúzta a farkát a tehéneknek Jaj, az éneknek lett a rosszabb sorsa tőle Előre elő Szóval add vissza haver a pikolómat Azt mondta egy olyan szózat Ami a múltban fogant Aztán pedig egy fogat Ki kellett tőle húzni De mégis a nyúzni- Való anyuzni Lelkületű egyén Még mindig merész, szel Még, szép, szép lesz az apukám Szóval vedd csak el szépen jó lesz az Ha még most nem, majd holnap Add vissza haver a pikolómat Mert az egy olyan furcsa dolog Add vissza haver a Add vissza haver a pikolómat Add vissza haver a pikolómat Add vissza haver a pikolómat Na jó tudod mit azt mondom, hogy Vidd csak el haver a pikolómat Vidd csak el haver a pikolómat Vidd csak el haver a pikolómat
Valami történt
Aztán egy másik
Amiből sok más
Másik ki mászik
Aztán meg abból
Egyre csak több lett
Furcsa hogy látom
Fáj ez a többlet
Annak ellenére elé áll és még
Mondja hogy te tőled függ hogy ez itt épp
Erre megy vagy arra amerre hiszed
Arra kanyaródik amerre viszed