Kopár réteken gázolnak
Felerészembemázolnak
Visszanéző visszatérő
Kiapadhatatlan vérző

Soha többé
Hova többé
Nem veszek már race-t

Egészségét
Feleségét
Eméssze egész

Foszlott rojtok rejtek rétjén
Éldegélők szélre érvén
Végtelennek vélt távolnak
Újra magukba bámulnak

Óriások
Mindentlátók
De belülről azért

Ez az érzet
Mikro lények
Világából ért

Felületek alatt dúló
Minden irányba forduló
Határmezsgyén formát váltó
Magával kommunikáló

Ki a térbe
Be a révbe
Terelő erő

Szent a Béke
Felel Ősöm
Felelősöm ő
        

Erre araszoló
Arról panaszoló
Mindig horizontba ér

Mint a karatomat
Minden haragomat
Ébrenbe teszi elém

Csak az legyőzhető
Aki versenyező
VersenyeztetŐ

Élénk vérkép nélkül
Sérült énkép végül
Végképp térkép nélkül
él
        

mogyorókat ropogtatva
topogok itt a sakkba
Kinn hideg van benn zene szól
Forró tea, Azta!!!
        

Tányérbasírók

Én is azt mondom amit a fáknak menj oda el ahol nem fáznak
Eső után aludj mélyen ott ahol voltunk a stégen
A Piros király csukjája mellett a rettentőből pont ennyi tellett
Tó mellett a piros tájon megzakkanunk úgy mint nyáron

És ott ahol majd ünnepelnek a tányérba sírók megölelnek 
Majd
        

Kezd kikelni a képben
a Nyílt halmazból a zárt osztály
Bele vele mélyrepülésben
érkeztem de kiátkoztál
 
Eme remek rettenet tetted
tette belém a tetterőt
eleve elrendelted
nekem a rendelőt
 
Millió évek érnek
véget kérlek engedd őt
Millió éve kérlek
szépre kérd az engedőt