Kopár réteken gázolnak
Felerészembemázolnak
Visszanéző visszatérő
Kiapadhatatlan vérző

Soha többé
Hova többé
Nem veszek már race-t

Egészségét
Feleségét
Eméssze egész

Foszlott rojtok rejtek rétjén
Éldegélők szélre érvén
Végtelennek vélt távolnak
Újra magukba bámulnak

Óriások
Mindentlátók
De belülről azért

Ez az érzet
Mikro lények
Világából ért

Felületek alatt dúló
Minden irányba forduló
Határmezsgyén formát váltó
Magával kommunikáló

Ki a térbe
Be a révbe
Terelő erő

Szent a Béke
Felel Ősöm
Felelősöm ő
        

Most már biztos
Én nem én vagyok
csak itt figyelem
ahogyan figyelhetem
De Bennem s körülöttem
Csoda szép ősz lett hirtelen
        

Útszél szél fúj fák meg mennek
Autók járnak vágnak csendet
Tücskük tekerik a nevetős szépet
Lombok legelik a lehetőséget
Szépen köszönik a szélnek hogy élnek
Valaki meg baktat de sehol se félnek
Égnek csillagok morajokat morzsol
A horizont széle izzik a jótól
Tombol a dombon a dorbéz ding dong
Egy autó meg megáll értem itt pont
        

Harsona friss ez a lég, bele még
Had szimatoljon a lélek elég
Mélyen a kékben mint csillog az ég
Él derűvel eme északi nép
        

Elmúlik az idő ellenem
Lejjebb kerül a jellemem
Narancsot hoz odébbáll
Motívumokkal motivál
Elmúlik a világ ébresztő
Eltelt megin az esztendő
Narancsot hoz odébb áll
Kedves kedves mint a
Nyár

Ide oda mászó belekotorászó
Kibe lenne benne ha nem bennem
Aki meg már látja annak a kabátja
Gallérján csillan a könycseppem