Mogyorókat ropogtatva
mogyorókat ropogtatva
topogok itt a sakkba
Kinn hideg van benn zene szól
Forró tea, Azta!!!
mogyorókat ropogtatva
topogok itt a sakkba
Kinn hideg van benn zene szól
Forró tea, Azta!!!
Szívembe szakad a végtelen
Képtelen réteken lépdel
Beleremeg a két kezem
Érvtelen réteget ér el
Benne torát ő üli élveteg
Rárakódnak ott emberi rétegek
Dobbantó bokák alól a kéreget
Fel-fellökődő köldöki lény-eget
Telítve zokog a gépezet
Száz szeme szemtelen széled
Őrült a sokk hova érkezett
Fékezett része révbe ébred
Eleve leverő erő ellövet
Kvantumokba hoz rengeteg szép követ
Vákuum övezte szőnyeg e kövezet
Cifra réteken keresztül nyújt kezet
A végtelenben élő emberi lényt a szél El fújja oda ahol cifra palota Várja a vállára zsákba rakott álmát a Két ujjával teszi fel aztán meg leveszi Róla a kezét kíván még sok szerencsét Szenvtelenül ül végül gépre s elrepül De a szerencse forgandó, mer a gépen van egy robbantó De roppant véletlen, a bomba mégis életlen Mocskos retrográd téveszméket rak ki rád Propaganda hős képernyőt ebédelős Bácsi átható tekintetén látható A városa átmossa lelkületét károsra De a sarkon ott egy srác valamit épp dudorász A rászorulóknak masnit köt a huroknak A nyakra főreform ott kovácsoló felold Az Alúljáróban megváltóra váróban Hallom ha hivacc óriásálompiac Látom kipakolva Fényes standard standodra A végtelen erőt egekbe felemelőt Édes kottákat Fergeteges formákat
Hupsz de reggel
Víz a szembe
Kóma fejjel
Jut eszembe
Nehéz tervek
ólmos orma
benn legelnek
könnyű lomha
Hahotázó
Tegnap képek
Jujj de furcsa
Hogy még élek
Itt van a most És mindig ma van Jó napot csillagok Minél jobban követem az utam Annál furcsább a-hol vagyok De mindenek elött A bontatlan tétalak tekeredése Sietette az áll a bált A véletlen élére térve a tények Megbuktatták a hát talánt De mindenek elött