De a hősök nem halhatnak sosem
De a hősök nem halhatnak sosem
Meg és vesztesek sem lesznek hanem
Ugyanúgy élnek mint akik nem
Csak bennük más megy végbe ha lenn
Tről fel felé néznek
Kedves hangulatok mesélnek
el
De a hősök nem halhatnak sosem
Meg és vesztesek sem lesznek hanem
Ugyanúgy élnek mint akik nem
Csak bennük más megy végbe ha lenn
Tről fel felé néznek
Kedves hangulatok mesélnek
el
Ekkor még nem kristályosodott ki bennem a gondolat miszerint azonos vagyok az univerzummal, úgy vagyok része mint csepp a tengernek. Mint sejt a testnek. Megjelenés.
Tavasz jön az ablakom előtt És a szívembe megy a tél Rügyek robbannak ki kívül De belül csak hull a levél Tehetetlen tettek temetnek a titán füttye a Szél Halottak a hajnali lámpák Halottak az utcák Halott az a zebra Amin most futsz át Megőrülnék most is De nem lehet még most sem Ugyanolyan jó lesz Amennyire most nem végre vagy
Nézd a képen álom lép épp elő Benne minden érzésem előkelő Őserdők mélyén fellelhető Elfelejtett tettem vettem elő Nem tévedés Ez a létezés Ide-oda ugró pillanat hangulat Elaltat lágyan Pillanat alatt kipattant történelmek Hopp én is itt élek Nem tévedés Ez a létezés Kinyitom a szemem és látom amit látok Láthatatlan lápok Félreérthetetlenül benn megrezdül Az ülők szívében egy űr Nem tévedés Ez a létezés Mint a tenyerét mindenki ismeri a Naprendszert A galaktikát és az Univerzumot Nem tévedés Ez a létezés Pocsolyákban fürdő őszülő önkívület Kitavaszodik, ha vége a télnek Nem rejtem az elrejthetetlent tényleg Végig itt volt és lesz is - Nézd meg
Villamoson mosoly oson Moszkva felé a 6-oson Úgy érzem valami lesz Egyre erősödik a Nesz Nézem hogy hámozod a Salátát Bele a tálba ahol a cseppek haláltánc -Ot járnak igazából hasonlót Ezzel az érzéssel meg nagyon Jót. Mer akinek kedve lesz a Mindenség Abban lesz csak igazán az Istenszép De a szóban forgó forradalom fakírként Fekszik a Történet rengeteg gyarló tüskéjén.