Elvonul a felhő

Elvonul a felhő
kiderül az ég
megelevenedik az elevenerő

Mozdulnak a lombok
felszólal a szél
Felkerekedik a letelepedő

Várva várva állnak valahol a Mák
A tegnapba térők vonta vonalát
Tekintetük követi a réteken át
Mint viszik a szellők élők illatát

Valahol a vanba 
időnk mint a tér
Eleredő rege rég az ereidben él

Kikelete képpen 
kerül ő elő
Térbe görbültében körülölelő

Ekkor még nem kristályosodott ki (...)

Ekkor még nem kristályosodott ki bennem a gondolat miszerint azonos vagyok az univerzummal, úgy vagyok része mint csepp a tengernek. Mint sejt a testnek. Megjelenés.

A kis késésről nem beszélve

A kis késésről nem beszélve
Esett a hó a szembe szélbe
Így tekertem a reptérre
De megérte, mikor beértem végre
Kellemes kis kaland lett ebédre
        

Szellem a világ?

Szellem a világ?
S ez míly szellemes
se anyag se kellemes
dunyha alá nyújtózás

mind csak a lét mivel bevont az év milliárdnyi gondolat
        

Villamoson

Villamoson mosoly oson
Moszkva felé a 6-oson
Úgy érzem valami lesz
Egyre erősödik a Nesz

Nézem hogy hámozod a Salátát
Bele a tálba ahol a cseppek haláltánc
-Ot járnak igazából hasonlót
Ezzel az érzéssel meg nagyon Jót.
Mer akinek kedve lesz a Mindenség
Abban lesz csak igazán az Istenszép
De a szóban forgó forradalom fakírként
Fekszik a Történet rengeteg gyarló tüskéjén.