Tettekkel telít az ősz
Örülök ha nekem dőlsz
Megolvadt csokiból építek
Homok várat
Mielőtt megölsz

Hódoló hontalan
Ra hangol a hangulat
Ez most egy dráma
A vége lesz Drága
Te vagy csakisTenmagad

Olvadék zabáló 
Kisiparos
Álmokat kapáló 
Takaros

Eresz alatt ázót
Fújja a szél
Fogom a kezed
Eresszél

A végtelenben élő emberi lényt a szél
El fújja oda ahol cifra palota
Várja a vállára zsákba rakott álmát a 
Két ujjával teszi fel aztán meg leveszi
Róla a kezét kíván még sok szerencsét
Szenvtelenül ül végül gépre s elrepül
De a szerencse forgandó, mer a gépen van egy robbantó
De roppant véletlen, a bomba mégis életlen

Mocskos retrográd téveszméket rak ki rád
Propaganda hős képernyőt ebédelős
Bácsi átható tekintetén látható
A városa átmossa lelkületét károsra
De a sarkon ott egy srác valamit épp dudorász 
A rászorulóknak masnit köt a huroknak
A nyakra főreform ott kovácsoló felold
Az Alúljáróban megváltóra váróban

Hallom ha hivacc óriásálompiac
Látom kipakolva Fényes standard standodra
A végtelen erőt egekbe felemelőt
Édes  kottákat Fergeteges formákat