A tészta hömpölyög. Forgolódik, Magábabeburkolódzik. Aztán egy kis rütyök domborodik ki. Kinyílik rajta egy kis szem, és nézi önmagát. Felkellt a tészta. De a rütyök indivíduáális akar lenni, és magát különválasztja a tésztától. Még az is eszébe jut, hogy az ő képzete teremtette a tésztát. Ő akar lenni A LÉTEZŐ. Lenni akar, lenni lenni, Igázából, Tényleg, és Öökké. A vasárnapi sirályos filmklubb rajongó táborának izenem:
Útszél szél fúj fák meg mennek
Autók járnak vágnak csendet
Tücskük tekerik a nevetős szépet
Lombok legelik a lehetőséget
Szépen köszönik a szélnek hogy élnek
Valaki meg baktat de sehol se félnek
Égnek csillagok morajokat morzsol
A horizont széle izzik a jótól
Tombol a dombon a dorbéz ding dong
Egy autó meg megáll értem itt pont
Tányérbasírók
Én is azt mondom amit a fáknak menj oda el ahol nem fáznak
Eső után aludj mélyen ott ahol voltunk a stégen
A Piros király csukjája mellett a rettentőből pont ennyi tellett
Tó mellett a piros tájon megzakkanunk úgy mint nyáron
És ott ahol majd ünnepelnek a tányérba sírók megölelnek
Majd
madarak mennek
kenyerek kelnek
gyógyulj
Kinőnek magvak
Harsan a harmat
Gyógyulj
záródnak ollók
fordulnak bolygók
gyógyulj
zendülnek ízek
születnek a színek
gyógyulj
Csillagok gyúlnak
Elfogynak Holdak
gyógyulj
fűszálak a szélnek
hajolnak megérted
gyógyulj
Körbebekanyarodó komisz formák
Között felhőkbeburkolt ég-
Ő isTenGerdülő hullámai
Örök őrként oszlanak szét