Amerre a délceg
Amerre a délceg
három király lépked
felfénylenek rétek
foszlanak a kétkek
Amerre a délceg
három király lépked
felfénylenek rétek
foszlanak a kétkek
Nem kell most menni el kell csak esni és földet érni ér
Egy autóban de tolatóban, és körbemenni még
Város a térben tégla a télben télleg de szép a Lét
Félig felugrok a légbe a cukrot titokér adni mér?
Futó ágak között fákat mászó Sugár selymeibe úton álló Utak tengerébe merre mész majd Ha szól szélkakasod: hajnal Havas óceánokon konokon kelsz Át a tengereken lilmot lelsz Tenyeredbe tárul a titkok nyitja heges szélsebed a Nap gyógyítja lovon, háztetőkön kopott hátú Földön Fölötted az ég a szívedig ér és a sárba lábad ha bemártod Húzhatod a szívre a kabátod de madár vidd a búmat innen messze mosom lábaimat minden este
kóborolgatok, a pergőtűz
szúrós szárnya
a hónom vágja
Várj meg ember
Él a tenger
koboldoklakta erdőtűz
lángja ágról ágra űz
Hirtelen itt a változás
megmelengető álmodás
Leple rettentve lebben fel
hulló hámja
már nem vágja
az őrt ő mégis
vissza várja
koboldoklakta erdőtűz
lángja ágról ágra űz
Hirtelen itt a változás
megmelengető álmodás
Fények, fények,
Holnap hová értek?
Hová mentek, olyan
Gyorsan hová siettek?
Túl a képeken át a réteken
Az időn kívül minden tengelyen
Meggörbülve, hogyha kéred,
Három ember hármat kérdez.
Indulj fény!
Indulj fény!
És a végén,
Az összes léted szélén,
Sírni fogsz majd,
Csak egy paradox vagy.