Na itt van ez a pikoló
Picit habos, aranyos

Fényelgő ősember evő előny
Lehúzódik a redőny
De szép ez a felhő
Előre evő megemészthető
Megehetetlen

Töhötöm meghúzta a farkát a tehéneknek
Jaj, az éneknek
lett a rosszabb sorsa tőle
Előre elő

Szóval add vissza haver a pikolómat
Azt mondta egy olyan szózat
Ami a múltban fogant
Aztán pedig egy fogat
Ki kellett tőle húzni
De mégis a nyúzni-
Való anyuzni
Lelkületű egyén
Még mindig merész, szel
Még, szép, szép lesz az apukám
Szóval vedd csak el szépen jó lesz az
Ha még most nem, majd holnap

Add vissza haver a pikolómat
Mert az egy olyan furcsa dolog
Add vissza haver a
Add vissza haver a pikolómat
Add vissza haver a pikolómat
Add vissza haver a pikolómat

Na jó tudod mit azt mondom, hogy
Vidd csak el haver a pikolómat
Vidd csak el haver a pikolómat
Vidd csak el haver a pikolómat

Tarthatatlan tartalommal töltöm meg a szót
Lehetetlen tettem leltem magamban de jó
Évmilliók mérgét mérem mérlegemen épp
Test-üstömben borba oldom, rettentő de szép
Lángra kapott paranoia perzseli a köz
véleményét, én e vényét nem kérem, de kösz
Hihetetlen hiedelem tette hitetlen
kezét Ember s Isten közé s lettek idegen
Bár elidegeníthetetleneknél furcsa ez
Mégis máris hozzáteszem: ez régi lemez
Na ne haragudjál, Bandikám, hogy mindig ez jön
belőlem elő, de hát leköt a létbörtön
Mindenesetre e testben nem is olyan rossz
Örülök, hogy te is itt vagy,  Boldog Névnapot!