Már megint

Nem kell most menni el kell csak esni és földet érni ér
Egy autóban de tolatóban, és körbemenni még
Város a térben tégla a télben télleg de szép a Lét
Félig felugrok a légbe a cukrot titokér adni mér?
        

De a hősök nem halhatnak sosem

De a hősök nem halhatnak sosem

Meg és vesztesek sem lesznek hanem
Ugyanúgy élnek mint akik nem
Csak bennük más megy végbe ha lenn
Tről fel felé néznek
Kedves hangulatok mesélnek
el
        

Dereng még a reggeli ige

Dereng még a reggeli ige
Irgalmatlan úti hadzsime
A reggelim ki hozza, Kobold vagy Dzsin-e
A napom azon múlik, melyik ér ide
        

Népművészeti formák

A népművészeti formákban megjelenő
emésztőszervrendszerek
Formák megfeszülnek, olajok vegyülnek
de ezek az olajok illók

Téretlen értelem érint meg vételen
élű felületeken
Egymáson súrlódva meleget dúdolva
antik olajokon amik illók

Most kezdenek el vonulni, várok
amíg befestik a láthatárt
Hallom a hangjukat, az illatuk árad
Valaki az árbóchoz köti magát.

Éjjeli hazaút

Az éjen átsuhanni
míg bent is megannyi
átfutó képzelet
teker az Én felett