Minden ajtó régen zárva 
De árva te a kulcslyukon jársz
Lehetetlen tetted drága
Inflálódik hogyha még vársz

Csatold le a karórádat 
A világ csak egy pillanat
Felülünk a felületére 
És addig megyünk míg Szabad

A fűszálak csak egyszer nőnek
És akkor is hirtelen
Kedvedet a most festi
De ércek nőnek a szíveden
        

kóborolgatok, a pergőtűz
szúrós szárnya 
a hónom vágja
Várj meg ember 
Él a tenger

koboldoklakta erdőtűz
lángja ágról ágra űz
Hirtelen itt a változás
megmelengető álmodás

Leple rettentve lebben fel 
hulló hámja 
már nem vágja
az őrt ő mégis	
vissza várja

koboldoklakta erdőtűz
lángja ágról ágra űz
Hirtelen itt a változás
megmelengető álmodás
        

Valakik a Part mellől
Nézik az Áramlót
Hátukat támasztják
S a lábukat mindenhol
Lökdösi a sodra
Mintha még mozgatná
Kitátott kék szája
Mintha még mondhatná:
Milyen szép a sodrás 
Gyönyörű Áramlás
        

Valami történt 
Aztán egy másik
Amiből sok más 
Másik ki mászik
Aztán meg abból
Egyre csak több lett
Furcsa hogy látom
Fáj ez a többlet

Annak ellenére elé áll és még
Mondja hogy te tőled függ hogy ez itt épp
Erre megy vagy arra amerre hiszed
Arra kanyaródik  amerre viszed
        

Kelek fekszek adok kapok
Sorra múlnak el a napok
Körbe-körbe karikába
Elmehetek a picsába

Ravatalba rakat a
kamataim kamata