Most már biztos
Én nem én vagyok
csak itt figyelem
ahogyan figyelhetem
De Bennem s körülöttem
Csoda szép ősz lett hirtelen
        

Patakok alján 
A homokban fekszem
A szemem még csukva 
Csak most születtem

A hátamon szárny volt
A réteken harmat
A fák azok szépek
Az emberek csaltak
        

Kóborol, torkoll - aminókaminó
Korokat horgol - amivé avató
Mire ösztönző - szeppenve szőröző
Örökzöld őrző - megrögzött kőröző

Korokat horgol - aminókaminó
Korokat horgol - ó mivé avató

Morajló mojrák fonják át formáját
Olümpösz ormát boszorkánykonyháját
Ki-be-látsz végre, valld be hogy jóleső
érzés e szélben eleredő eső

- Állat téged belül egy állat -
        

Új füleim nőnek
és más színben szólnak a virágok, 
teremts nekem új érzékszervet,
és adok neked új világot.
        

Lépked épp a rév felé
Bele ér a fénybe és a Szél
Felszólal szüntelen
Persze végtelen a béke benn
Csak a város álma átitat
Tava tért terít elém utat
Még égig ér a régi én
Feléled újra bent a szél