kóborolgatok, a pergőtűz
szúrós szárnya
a hónom vágja
Várj meg ember
Él a tenger
koboldoklakta erdőtűz
lángja ágról ágra űz
Hirtelen itt a változás
megmelengető álmodás
Leple rettentve lebben fel
hulló hámja
már nem vágja
az őrt ő mégis
vissza várja
koboldoklakta erdőtűz
lángja ágról ágra űz
Hirtelen itt a változás
megmelengető álmodás
hunyózz, a házam messze találtam fogózz bátran ugorj utánam Messze még a ház a Város Félfogamra lesz e Káros TáltosSáros minden láb most Távfutásra várományos Ámulatba téli kedve Tavaszi termő kertet vet be Termő tavaszi kertje éled Nézd az élet révbe réved fogózz bátran messze a házam messze a házam hunyózz bátran Áldás hát a Házra, Mára Fákra, Tájra, Ősapákra A Jövőre, a Múlóra A Mólóra s a Hollókra
Az álomtól az ébredig
Nincs idő de eltelik
Figyelj semmi, kihúzom magam
Aki bújt, aki nem, mindenki van
Erő lenyelő részvétel Észmegállító vész Be nem jelentett vérvétel Eszméletlen eszmény Eleve velejét érintő Csillagközi csók Csorbítatlanul benn lapul Hálójában a pók Féktelen utakat járó Végtelenből hazataláló Szavakat mondó Oltalomontó Éliás Tóbiás miért nem jöttetek le a térre Pünkösdöt pörköltem az edénybe ebédre
Borzasztó ütemben tágul, majd zsugorodik, az aktuális hőmérsékletétől függően. Persze mérete nagyban befolyásolja a hőfelvevő, illetve leadó képességét. Kemény differenciál függvény kavalkád ez az élet. És valahol meglapul, valami rejtett határfeltételben a szabadakarat.