Elvonul a felhő kiderül az ég megelevenedik az elevenerő Mozdulnak a lombok felszólal a szél Felkerekedik a letelepedő Várva várva állnak valahol a Mák A tegnapba térők vonta vonalát Tekintetük követi a réteken át Mint viszik a szellők élők illatát Valahol a vanba időnk mint a tér Eleredő rege rég az ereidben él Kikelete képpen kerül ő elő Térbe görbültében körülölelő
Meg kell tenni nem lehet máshogy
kinőnek a füvek, nyílnak a virágok
Szabad akarattal táncolnak a percek
Fogunk alatt a téridő serceg
Ki ismerte fiatalon, s látta öregedni
Ő őrzi a szépségét, a ráncokba zúdult vonásokat
a végtelen mély medreket
és az égig érő fennsíkot
Tegnap este tenger lettem
Így talált a reggel engem
Halak élnek lenn a mélyben
minden mozdulatuk érzem
Áramlások minden sodrát
A fenti hullám apró fodrát
Szél fúj Nap fűt, fellélegzem
Esőfelhővé vál kedvem
Itt van a most És mindig ma van Jó napot csillagok Minél jobban követem az utam Annál furcsább a-hol vagyok De mindenek elött A bontatlan tétalak tekeredése Sietette az áll a bált A véletlen élére térve a tények Megbuktatták a hát talánt De mindenek elött
Kicsit véres de nagyon szép
Tavasz van rikít a rét
Antilop alá sző a pók
Legszelídebb is halotrop
Légzéssel éli életem
Nem kéne de engedem
Kicsit véres de nagyon szép
Tavasz tép rikít a rét
Rettenetes tettet tettem én
Leheletet ettem estebéd
ReOrganizálom életem
Jaj jaj jaj szeretem
Ez egy kép ahol hollók mennek
Ez egy kép amin lombok lengnek