Lemegyek a térre felveszem a port a szél éléről Elölről kezdem le ne maradjak a végéről Menetel a ménes a végcél kétes a mindenség Bebábozódva Acéllepkeképesség A tenyered a kenyered a tetted ad enned minden téren Az egészet téped ha széttépve mindig a részed nézed Ez egy folyamat de folyton már az elején megfojtják De halhatatlan alkata alkalmatlan arra hogy elnyomják
Keringőzünk megint
Táncolunk a Nappal
Egy furcsa kis virággal
És egy furcsa hangulattal
ami
Ismerős már régről
Régi fényképről
Amin rajta vagyok én is
A virág és a kép is
rajta van
Furcsa ez az ünnep
Olyan mint a sírÁsÁs
ó lennék bármi
Csak ne kéne itt állni
Ezt a furcsát várni
A honod alatt szálni
el
Kicsit vérzek az ingem furcsán tiszta vér lett
Sorban állunk mint a katonák
Megöljük egymást
Hulláink halmokba fekszenek
Soha nem öregszenek
meg
Végtelen réteken táncol az értelem
Úttalan utakat kutat
A szív meg csak hajtja hogy legyen már rajta
Azon ahol épp jó a most
A kis késésről nem beszélve
Esett a hó a szembe szélbe
Így tekertem a reptérre
De megérte, mikor beértem végre
Kellemes kis kaland lett ebédre
Furcsa formák kívül fenn
Ismerősnek tűnnek benn
Kicsit furcsa milyen Nagy
Ablakon át miket hagy
És a fény
Átfordul
A belsőtér
Kitárúl