A kis késésről nem beszélve
Esett a hó a szembe szélbe
Így tekertem a reptérre
De megérte, mikor beértem végre
Kellemes kis kaland lett ebédre
        

Hello harmat,
Hempergő szelek
Illanó illata éled

Konkáv kedvemet 
Szélrózsák raja
Mézzel lepi be éppen

Tenger tombol 
Az érzékszereken
A mérték képzi a szépet

Léggel telik meg 
A palota, ahova
A méhek hordják a lépet
        

egy napon
egy jelentéktelen időrögön
mely vérkeringésemben
megakadt
s melyen ingva gyűlt meg
tornyosult a tovább-való

egy napon
kihunyt, drága hullámok
koszlott hullámgátak közt
lebegtem 
szívem oldva
sóban,hidrogénben, minden anyagban

s nem vettem magam
hogy valamerre haladjak
szocializálódjak,
 magam
mentésére nem gyűjtöttem
emberi alakból hadat
nem mentem magamért kiabálódzni
nevetni
szeretni
érezni, hogy megérkeztem

csak csacsogtam halakkal,
szívem-csévémmel
sorsom sodorva
szobám fényében

a levegőben úszó lebegő halak pikkelyes húsából áttetsző
hűvösség 

áradt. ez lenne a magány?
-gondoltam sután. a szoba
kizuhant az ablakon
és a tengerbe esett.
        

Kedvem a Nap
Szél a lelkesedésem
Hangom az Ég
Emlékeim a Csillagok
        

Valami történt 
Aztán egy másik
Amiből sok más 
Másik ki mászik
Aztán meg abból
Egyre csak több lett
Furcsa hogy látom
Fáj ez a többlet

Annak ellenére elé áll és még
Mondja hogy te tőled függ hogy ez itt épp
Erre megy vagy arra amerre hiszed
Arra kanyaródik  amerre viszed