Hello harmat,
Hempergő szelek
Illanó illata éled

Konkáv kedvemet 
Szélrózsák raja
Mézzel lepi be éppen

Tenger tombol 
Az érzékszereken
A mérték képzi a szépet

Léggel telik meg 
A palota, ahova
A méhek hordják a lépet
        

Egy barokk barakkban a madarammal laktam
Na azt ma magam maradtam 
Mert madaram, nyargaló agaramra raktam
        

Zuhanunk a létben
Furulyák-képpen
Suhan át rajtunk a téridő

Hallom a dallamot
s annyira meghatott, 
hogy Énnek hiszem hopp, 
de Én akkor ki vagyok?

Egy lefülelő fül
halandó hallgató
Hallhatatlan dallam hallató
        

Egyben
		Érzem, hallom, szaglom és látom
		Úgy élek benne mint bennem az álom

A lét a nem lét 
A jó és a rossz 
A test a lélek 
Amitől kérek 
Álmodom 
Hogy mégse élek 
Amire vágyom
Az másnak a végzet

Emberek arcok
Lények és képek
Ez az emberi tudat és a 
Kényszerképzet
Ez egy állat
Ez egy ember
Ez egy növény de
Egyek egyben
        

Valakik a Part mellől
Nézik az Áramlót
Hátukat támasztják
S a lábukat mindenhol
Lökdösi a sodra
Mintha még mozgatná
Kitátott kék szája
Mintha még mondhatná:
Milyen szép a sodrás 
Gyönyörű Áramlás