Elvonul a felhő kiderül az ég megelevenedik az elevenerő Mozdulnak a lombok felszólal a szél Felkerekedik a letelepedő Várva várva állnak valahol a Mák A tegnapba térők vonta vonalát Tekintetük követi a réteken át Mint viszik a szellők élők illatát Valahol a vanba időnk mint a tér Eleredő rege rég az ereidben él Kikelete képpen kerül ő elő Térbe görbültében körülölelő
Itt van a most És mindig ma van Jó napot csillagok Minél jobban követem az utam Annál furcsább a-hol vagyok De mindenek elött A bontatlan tétalak tekeredése Sietette az áll a bált A véletlen élére térve a tények Megbuktatták a hát talánt De mindenek elött
A kis késésről nem beszélve
Esett a hó a szembe szélbe
Így tekertem a reptérre
De megérte, mikor beértem végre
Kellemes kis kaland lett ebédre
Az üres tér meg a csend
A lüktető ér és a rend
A szüntelen kézen fogó jelen
S a tettekre törő világverem.
Hmm
Tetszenek nekem!!
Reggel meg az jutott eszembe hogy a tájcsizáskor az emberek a Világ hallhatatlan ritmusára mozognak.