Szépek a szaladók
Szépek a szaladók
a lobogó levelek
avarban a lakók
Vonulnék teveled
Terved te remete
Velem megosztod-e
Szememnek enni lesz
Míg meg a rozsda esz
Szépek a szaladók
a lobogó levelek
avarban a lakók
Vonulnék teveled
Terved te remete
Velem megosztod-e
Szememnek enni lesz
Míg meg a rozsda esz
Nem kell most menni el kell csak esni és földet érni ér
Egy autóban de tolatóban, és körbemenni még
Város a térben tégla a télben télleg de szép a Lét
Félig felugrok a légbe a cukrot titokér adni mér?
Ó hogy szeretem a gondot,
A problémát mi megoldott
De kedvencem az akarat
mi végül diadalt arat
Bár az se rossz ha jó épp Minden
s én csak üldög-élek itten
A tészta hömpölyög. Forgolódik, Magábabeburkolódzik. Aztán egy kis rütyök domborodik ki. Kinyílik rajta egy kis szem, és nézi önmagát. Felkellt a tészta. De a rütyök indivíduáális akar lenni, és magát különválasztja a tésztától. Még az is eszébe jut, hogy az ő képzete teremtette a tésztát. Ő akar lenni A LÉTEZŐ. Lenni akar, lenni lenni, Igázából, Tényleg, és Öökké. A vasárnapi sirályos filmklubb rajongó táborának izenem:
Lép a bogár, mozdul a Föld
Tágul a tüdő, újra tölt
Futnak a támfák, fordul a táj
Távol az idő, messzire jár
Avar alatt hangya halad,
Ahogy a szavak, arra szalad,
Fűszál szökken szárba, tárul,
Mit gondol a nagyvilágról?