Lépked épp a rév felé
Lépked épp a rév felé
Bele ér a fénybe és a Szél
Felszólal szüntelen
Persze végtelen a béke benn
Csak a város álma átitat
Tava tért terít elém utat
Még égig ér a régi én
Feléled újra bent a szél
Lépked épp a rév felé
Bele ér a fénybe és a Szél
Felszólal szüntelen
Persze végtelen a béke benn
Csak a város álma átitat
Tava tért terít elém utat
Még égig ér a régi én
Feléled újra bent a szél
Ez a Robinson Crusoe
Lehet hogy túlzó
De az unszolva múló
időt felülmúló
Tervei tetszenek
a célhoz mi, út vezet
a lényeges az lehet
Mert a menés az élvezet
Mind azt mondja itt
aki megérkezett
Mindenkinek jobb lenne akkor hogyha ott lenne ahol éppen van és nem előbb utóbb Irányító szándék hajtja majd ha átlép azon a kis csíkon ahol nincsen lét Körbe bekanyarodó komisz formák fölött felhők-be_burkolt ég- Ő-iS-TENgër-dũlő hullámai örök (k)őrként oszlanak szét
Kelek fekszek adok kapok
Sorra múlnak el a napok
Körbe-körbe karikába
Elmehetek a picsába
Ravatalba rakat a
kamataim kamata
Lacikonyhában a segéd lettem én
A legboldogabb ezen a földtekén
kipirulva mint a krumplik
a bőréből majd kiugrik
Hogy miért ily Szép és miért ily Jó?
Se ki se el nem mondható
De ősz van és hullnak a levelek
Telis-teli tele teveled