Ha fél az árnyék
A fénybe bújni,
Nehogy elrontsa a pillanatot
Maradnak a képek
Szóródnak a fények
Szavakba rakjuk az illatot
A fény az árnyék az
És aztán lesni
Azt ami annyira távolban jár
Egy tányér kell
És papucsban járnál
Tudnád, hogy titokban néz a nyár
Tart a lom
unalom
un a lom
tartalom
Szerintem OK Él a fenomén Már az elején Vele mendegélt Tengeri tájon járó Lobogó lábú lény Álom báró váró Vonuló rajba ér Már az elején Benne mendegélt Benne mendegélt Minden ami élt Teremtőm tér elém Fergeteg reggelén Táruló tájon járók rettentő tengerén
Szép szomorú ízek
Fűszerezte szívek
Belső tájat sóznak
Kedvük kies csónak
Hirtelen vált minden
Szél, vagy még egy hullám
Ringva ing a KedvEssŐlevélmiKiint
Vár
Egyben
Érzem, hallom, szaglom és látom
Úgy élek benne mint bennem az álom
A lét a nem lét
A jó és a rossz
A test a lélek
Amitől kérek
Álmodom
Hogy mégse élek
Amire vágyom
Az másnak a végzet
Emberek arcok
Lények és képek
Ez az emberi tudat és a
Kényszerképzet
Ez egy állat
Ez egy ember
Ez egy növény de
Egyek egyben