Egyedüli szikés talaj
Egyedül iszik és talajon fekvő
Rendőrrel összekeverhet ő
Kártyát és Mátkát
MegVárta a Várvavárt
Aztán egy hegy oldalán fel kell
Kelnie a napnak reggelt
Hozó oltalmazó oltárán
Várta meg a várvavárt
Egyedül iszik és talajon fekvő
Rendőrrel összekeverhet ő
Kártyát és Mátkát
MegVárta a Várvavárt
Aztán egy hegy oldalán fel kell
Kelnie a napnak reggelt
Hozó oltalmazó oltárán
Várta meg a várvavárt
Egy barokk barakkban a madarammal laktam
Na azt ma magam maradtam
Mert madaram, nyargaló agaramra raktam
Na itt van ez a pikoló Picit habos, aranyos Fényelgő ősember evő előny Lehúzódik a redőny De szép ez a felhő Előre evő megemészthető Megehetetlen Töhötöm meghúzta a farkát a tehéneknek Jaj, az éneknek lett a rosszabb sorsa tőle Előre elő Szóval add vissza haver a pikolómat Azt mondta egy olyan szózat Ami a múltban fogant Aztán pedig egy fogat Ki kellett tőle húzni De mégis a nyúzni- Való anyuzni Lelkületű egyén Még mindig merész, szel Még, szép, szép lesz az apukám Szóval vedd csak el szépen jó lesz az Ha még most nem, majd holnap Add vissza haver a pikolómat Mert az egy olyan furcsa dolog Add vissza haver a Add vissza haver a pikolómat Add vissza haver a pikolómat Add vissza haver a pikolómat Na jó tudod mit azt mondom, hogy Vidd csak el haver a pikolómat Vidd csak el haver a pikolómat Vidd csak el haver a pikolómat
Kezd kikelni a képben
a Nyílt halmazból a zárt osztály
Bele vele mélyrepülésben
érkeztem de kiátkoztál
Eme remek rettenet tetted
tette belém a tetterőt
eleve elrendelted
nekem a rendelőt
Millió évek érnek
véget kérlek engedd őt
Millió éve kérlek
szépre kérd az engedőt
Eltévedt térképén
Felsértett énképén
Szikrázó élmények
Megrázó végképek
Nem ebben nem lehet nem ennem
A VÁROS
Kivált attól
Rettentő láprétek
Mindenen túl átértek
Szél fújta fűszálak
Képesség végvárak
Pontok közt felsejlő
Ördöngős őserdő