Lépked épp a rév felé
Bele ér a fénybe és a Szél
Felszólal szüntelen
Persze végtelen a béke benn
Csak a város álma átitat
Tava tért terít elém utat
Még égig ér a régi én
Feléled újra bent a szél
        

Tükörtérben szemből táncol
Hamut szór és az árnyékán szól
Úgy van a Naptól a Föld ahogy akkor

Három ember a fénynek a másik
Oldalán-áll, dekkel játszik
Nézik a végét hogy hátrébbről mi jön még

Egyik álom kibújik a zsákból
Önmagától Önmagából

Önmagától Önmagából

Csinál Valóságot
Csinál Valós ágat

Önmagától Önmagából
        

Egyben
		Érzem, hallom, szaglom és látom
		Úgy élek benne mint bennem az álom

A lét a nem lét 
A jó és a rossz 
A test a lélek 
Amitől kérek 
Álmodom 
Hogy mégse élek 
Amire vágyom
Az másnak a végzet

Emberek arcok
Lények és képek
Ez az emberi tudat és a 
Kényszerképzet
Ez egy állat
Ez egy ember
Ez egy növény de
Egyek egyben
        

Vele vetekedő 
Erő
Vele veteKedve
Megnő

Vele vetekedő
Erő
Vele vetekedve
Erősödik éppen te meg kirakod a képen a love me tendert

Mer a másik ásítása éppen úgy a vermet ássa maga
Alá

Nem történik semmi
Éppen csak ennyi

Nem szállnak helikopterek      Nem jönnek repülőgépek
Nem történnek nagy csodák      Nem robbantanak iskolát
        

Lép a bogár, mozdul a Föld
Tágul a tüdő, újra tölt
Futnak a  támfák, fordul a táj
Távol az idő, messzire jár

Avar alatt hangya halad,
Ahogy a szavak, arra szalad,
Fűszál szökken szárba, tárul,
Mit gondol a nagyvilágról?