Lépked épp a rév felé
Lépked épp a rév felé
Bele ér a fénybe és a Szél
Felszólal szüntelen
Persze végtelen a béke benn
Csak a város álma átitat
Tava tért terít elém utat
Még égig ér a régi én
Feléled újra bent a szél
Lépked épp a rév felé
Bele ér a fénybe és a Szél
Felszólal szüntelen
Persze végtelen a béke benn
Csak a város álma átitat
Tava tért terít elém utat
Még égig ér a régi én
Feléled újra bent a szél
kóborolgatok, a pergőtűz
szúrós szárnya
a hónom vágja
Várj meg ember
Él a tenger
koboldoklakta erdőtűz
lángja ágról ágra űz
Hirtelen itt a változás
megmelengető álmodás
Leple rettentve lebben fel
hulló hámja
már nem vágja
az őrt ő mégis
vissza várja
koboldoklakta erdőtűz
lángja ágról ágra űz
Hirtelen itt a változás
megmelengető álmodás
Nap körül keringő
élő Föld
Gondolom egy gondolatod vagyok
ami most bennem testet ölt
gondoló gondolatod most bennem is tesz egy kört
ez nem zen
Ahogy elnézem, érzem
a Szél nálad mindig fúj
Hideg és meleg között
örök háború az úr
együtt érezek veled mert bennem is dúl vadul
Nem kell most menni el kell csak esni és földet érni ér
Egy autóban de tolatóban, és körbemenni még
Város a térben tégla a télben télleg de szép a Lét
Félig felugrok a légbe a cukrot titokér adni mér?
Lemegyek a térre felveszem a port a szél éléről Elölről kezdem le ne maradjak a végéről Menetel a ménes a végcél kétes a mindenség Bebábozódva Acéllepkeképesség A tenyered a kenyered a tetted ad enned minden téren Az egészet téped ha széttépve mindig a részed nézed Ez egy folyamat de folyton már az elején megfojtják De halhatatlan alkata alkalmatlan arra hogy elnyomják