Fényes édes hangulatok
Tiszta renden termők
Gyökértelen téttelenek
Felélik a pempőt
De a szárnyak újranőnek
Kicsi kvantum napjaim
Rajtatok a világszemem
Mendegél a mandarin
Száraz medrek messze érnek
Tudattalan partjaim
Eső esik lélek éled
Napfény nyargal habjain
Jaj pajtikám hol vannak a rÉGI szép idők. Itt vannak a talpunk alatt, a sejtfalainkba mélyen beépülve, rájuk épült a most.
Keringőzünk megint
Táncolunk a Nappal
Egy furcsa kis virággal
És egy furcsa hangulattal
ami
Ismerős már régről
Régi fényképről
Amin rajta vagyok én is
A virág és a kép is
rajta van
Furcsa ez az ünnep
Olyan mint a sírÁsÁs
ó lennék bármi
Csak ne kéne itt állni
Ezt a furcsát várni
A honod alatt szálni
el
Kicsit vérzek az ingem furcsán tiszta vér lett
Sorban állunk mint a katonák
Megöljük egymást
Hulláink halmokba fekszenek
Soha nem öregszenek
meg
Futó ágak között fákat mászó Sugár selymeibe úton álló Utak tengerébe merre mész majd Ha szól szélkakasod: hajnal Havas óceánokon konokon kelsz Át a tengereken lilmot lelsz Tenyeredbe tárul a titkok nyitja heges szélsebed a Nap gyógyítja lovon, háztetőkön kopott hátú Földön Fölötted az ég a szívedig ér és a sárba lábad ha bemártod Húzhatod a szívre a kabátod de madár vidd a búmat innen messze mosom lábaimat minden este
Hello harmat,
Hempergő szelek
Illanó illata éled
Konkáv kedvemet
Szélrózsák raja
Mézzel lepi be éppen
Tenger tombol
Az érzékszereken
A mérték képzi a szépet
Léggel telik meg
A palota, ahova
A méhek hordják a lépet