Furcsa formák kívül fenn
Ismerősnek tűnnek benn
Kicsit furcsa milyen Nagy
Ablakon át miket hagy

És a fény
Átfordul
A belsőtér
Kitárúl
        

Az éjen átsuhanni
míg bent is megannyi
átfutó képzelet
teker az Én felett
        

Vele vetekedő 
Erő
Vele veteKedve
Megnő

Vele vetekedő
Erő
Vele vetekedve
Erősödik éppen te meg kirakod a képen a love me tendert

Mer a másik ásítása éppen úgy a vermet ássa maga
Alá

Nem történik semmi
Éppen csak ennyi

Nem szállnak helikopterek      Nem jönnek repülőgépek
Nem történnek nagy csodák      Nem robbantanak iskolát
        

Gindi Gondi Gondok
Rontom bontom pontok
Gondolok, fontolok
Morfondírozok

Csili csalamádé
Apádüte tádé
Csillanó Villanó
Minden jó! Riadó!

Fel derengő elme 
Elmerengőn lelte
Meg a maga legelőjét
Elrepülő lepedőjét

Abból a zord ólból 
ahol a gond trónól
S e rettenetet elfeledve 
emezeket felfedezte:

Noha üres minden
Nem lincsel a Nincsen
Az én szabad akaratom: 
Legyen meg az akaratod!
        

Meg kell tenni nem lehet máshogy
kinőnek a füvek, nyílnak a virágok
Szabad akarattal táncolnak a percek
Fogunk alatt a téridő serceg

Ki ismerte fiatalon, s látta öregedni
Ő őrzi a szépségét, a ráncokba zúdult vonásokat
a végtelen mély medreket
és az égig érő fennsíkot