Már megint

Nem kell most menni el kell csak esni és földet érni ér
Egy autóban de tolatóban, és körbemenni még
Város a térben tégla a télben télleg de szép a Lét
Félig felugrok a légbe a cukrot titokér adni mér?
        

Itt ott ennyi

Itt ott ennyi 
Tavaszok a nyárra 
Szívem szorítja a szavazó lány

Lépesmézet csöpögtet a lét itt
Életbeforrunk kösz társaság

Végképp térkép nélkül élők
ösztön börtön lett a felettesén

De nem baj mert majd kiderül a végén 
Ez is a terv része  és ne félj

Kontinensnyi rétek nyílnak
mint sivatagban az eső után
Felzendülő Világlélek
ének szól nem baj ha mutál
        

Fényes édes hangulatok

Fényes édes hangulatok
Tiszta renden termők
Gyökértelen téttelenek
Felélik a pempőt

De a szárnyak újranőnek
Kicsi kvantum napjaim
Rajtatok a világszemem
Mendegél a mandarin

Száraz medrek messze érnek
Tudattalan partjaim
Eső esik lélek éled
Napfény nyargal habjain
        

Szerintem Oké

Szerintem OK
Él a fenomén
Már az elején
Vele mendegélt

Tengeri tájon járó
Lobogó lábú lény
Álom báró váró
Vonuló rajba ér

Már az elején
Benne mendegélt
Benne mendegélt
Minden ami élt

Teremtőm tér elém
Fergeteg reggelén
Táruló tájon járók 
rettentő tengerén

Eltévedsz a térképen, amit Te rajzolsz

Eltévedsz a térképen, amit Te rajzolsz
Távolodsz a békétől, Amiért harcolsz
A külső gyorsulás egyre lelassít bent
Pont      az élet végére elfelejteni Istent

						A III. Világháborúban elhalálozott ismeretlen szerző