Ülök a csészén

Ülök a WC-n
Nézem az Ajtót
Pislogok párat
De csak szépen lassan
Úgy hogy a sötét és a világos
Úgy váltsa egymást
Meg mint a Világot
A nappal meg éjjel
i lepkékben élő
Örökké ébren
Lévő fénylő

Jó ez a mámor
Arcom a csempén
Kívülről páran
Meg mondják hogy :Menjél

Rendben jól van most már
Kimegyek menjél
Engem úgyis várnak
Jobb helyek ennél
        

Éjjeli hazaút

Az éjen átsuhanni
míg bent is megannyi
átfutó képzelet
teker az Én felett
        

Kóborolgatok

kóborolgatok, a pergőtűz
szúrós szárnya 
a hónom vágja
Várj meg ember 
Él a tenger

koboldoklakta erdőtűz
lángja ágról ágra űz
Hirtelen itt a változás
megmelengető álmodás

Leple rettentve lebben fel 
hulló hámja 
már nem vágja
az őrt ő mégis	
vissza várja

koboldoklakta erdőtűz
lángja ágról ágra űz
Hirtelen itt a változás
megmelengető álmodás
        

Kívül benn

Furcsa formák kívül fenn
Ismerősnek tűnnek benn
Kicsit furcsa milyen Nagy
Ablakon át miket hagy

És a fény
Átfordul
A belsőtér
Kitárúl
        

Ülök a csészén

Ülök a WC-n
Nézem az Ajtót
Pislogok párat
De csak szépen lassan
Úgy hogy a sötét és a világos
Úgy váltsa egymást
Meg mint a Világot
A nappal meg éjjel
i lepkékben élő
Örökké ébren
Lévő fénylő

Jó ez a mámor
Arcom a csempén
Kívülről páran
Meg mondják hogy :Menjél

Rendben jól van most már
Kimegyek menjél
Engem úgyis várnak
Jobb helyek ennél