Minden amikor Fény

És aztán a másiktól
Felébredt a másikból
Mindenféle boszorkányról szolt

És aztán meg minden szép
Lesz mondta a mindenség
Kicsit hátra nézett aztán újból

Érezte az illatát
Mindenféle csillagát
Amit eddig oda összezsúfolt

És aztán meg molylepkék
Megkérdezték miért tették
Ezt a dolgot hogy annyira Szép

 Minden amikor Fény

Le a lóról orroló

Le a lóról orroló
Fel a fejjel orrlógató
Teli tálak várva várnak
Ami zárva kibontható

Ha az ordas láprét rettent
Tettelenbe riadó
Lassan fordulj árnynak háttal
És ott fogad majd a virradó
 
Vele kerekerdőben örvend
Körbeülik őt ott a rettentők
Szikra ha villan pillanat illan
így kezdődött el az egy kettő

Fűszál hajlik szép Fűz Szél fúj
Anakonda kommandó
Kart kar öltve Ember öltők
Fel felhörögik a mondandót
        

Lehetetlen nem leírni

lehetetlen nem leírni
olyan jó lett mostan itt ni
jó hogy épp a nap is kisüt
megvilágít bent mindenütt
        

Kezd kikelni

Kezd kikelni a képben
a Nyílt halmazból a zárt osztály
Bele vele mélyrepülésben
érkeztem de kiátkoztál
 
Eme remek rettenet tetted
tette belém a tetterőt
eleve elrendelted
nekem a rendelőt
 
Millió évek érnek
véget kérlek engedd őt
Millió éve kérlek
szépre kérd az engedőt
        

Most már biztos

Most már biztos
Én nem én vagyok
csak itt figyelem
ahogyan figyelhetem
De Bennem s körülöttem
Csoda szép ősz lett hirtelen