Meg kell tenni nem lehet máshogy
kinőnek a füvek, nyílnak a virágok
Szabad akarattal táncolnak a percek
Fogunk alatt a téridő serceg
Ki ismerte fiatalon, s látta öregedni
Ő őrzi a szépségét, a ráncokba zúdult vonásokat
a végtelen mély medreket
és az égig érő fennsíkot
Nem nem
nem csak ha péntek a város káros lápjába lépek
az érdek kéznek érzem a részét
a részvétemben részt vesz az ész érv
a vérszívók közt röpködök Aközben
Bennem működik a kinti ködben
Szétszóródó bűnBeoldodó
Olthatatlan szomjam kioltó
Odvas fákba bevésett szú szó
Titkos kódba fonódva úszó
Szuszogó szókat mormoló mámor
Mindenséget megváltó A-moll
Hopp-hopp épp
Most szökken szárba
Fraktálfámnak legszebb virága
A Vendégkönyvbe vésem be a vérem
A Mandelbrot bárban zenéltem
Városszéli naprendszerek
Karfa nélküli alvóhelyek
Most robbanó csillagterek
Égitestek érintenek
Szerintem OK Él a fenomén Már az elején Vele mendegélt Tengeri tájon járó Lobogó lábú lény Álom báró váró Vonuló rajba ér Már az elején Benne mendegélt Benne mendegélt Minden ami élt Teremtőm tér elém Fergeteg reggelén Táruló tájon járók rettentő tengerén
Tart a lom
unalom
un a lom
tartalom
Szép szomorú ízek
Fűszerezte szívek
Belső tájat sóznak
Kedvük kies csónak
Hirtelen vált minden
Szél, vagy még egy hullám
Ringva ing a KedvEssŐlevélmiKiint
Vár