Szép szomorú ízek

Szép szomorú ízek
Fűszerezte szívek
Belső tájat sóznak
Kedvük kies csónak

Hirtelen vált minden
Szél, vagy még egy hullám
Ringva ing a KedvEssŐlevélmiKiint
Vár
        

Az álomtól az ébredig

Az álomtól az ébredig
Nincs idő de eltelik
Figyelj semmi, kihúzom magam
Aki bújt, aki nem, mindenki van
        

Jó kérdés?

Jó kérdés? Ha választhatnám a tökéletes tudást, a rejtély nélküliséget, ha valóban egybe látnám a Világot, s azt

Ma van a szülinapom
és nagyon
érzem hogy hagyom
érezni

milyen szépnek tűnnek nyugodt egyhangú napjaim
Micsoda kincs ez az emlék
emléktáblával tüntetnek a mába

jó szándékból jó szándékosan megbántani sszórakázás miatt
        

Minden amikor Fény

És aztán a másiktól
Felébredt a másikból
Mindenféle boszorkányról szolt

És aztán meg minden szép
Lesz mondta a mindenség
Kicsit hátra nézett aztán újból

Érezte az illatát
Mindenféle csillagát
Amit eddig oda összezsúfolt

És aztán meg molylepkék
Megkérdezték miért tették
Ezt a dolgot hogy annyira Szép

 Minden amikor Fény

Pikoló

Na itt van ez a pikoló
Picit habos, aranyos

Fényelgő ősember evő előny
Lehúzódik a redőny
De szép ez a felhő
Előre evő megemészthető
Megehetetlen

Töhötöm meghúzta a farkát a tehéneknek
Jaj, az éneknek
lett a rosszabb sorsa tőle
Előre elő

Szóval add vissza haver a pikolómat
Azt mondta egy olyan szózat
Ami a múltban fogant
Aztán pedig egy fogat
Ki kellett tőle húzni
De mégis a nyúzni-
Való anyuzni
Lelkületű egyén
Még mindig merész, szel
Még, szép, szép lesz az apukám
Szóval vedd csak el szépen jó lesz az
Ha még most nem, majd holnap

Add vissza haver a pikolómat
Mert az egy olyan furcsa dolog
Add vissza haver a
Add vissza haver a pikolómat
Add vissza haver a pikolómat
Add vissza haver a pikolómat

Na jó tudod mit azt mondom, hogy
Vidd csak el haver a pikolómat
Vidd csak el haver a pikolómat
Vidd csak el haver a pikolómat