Futó ágak között fákat mászó Sugár selymeibe úton álló Utak tengerébe merre mész majd Ha szól szélkakasod: hajnal Havas óceánokon konokon kelsz Át a tengereken lilmot lelsz Tenyeredbe tárul a titkok nyitja heges szélsebed a Nap gyógyítja lovon, háztetőkön kopott hátú Földön Fölötted az ég a szívedig ér és a sárba lábad ha bemártod Húzhatod a szívre a kabátod de madár vidd a búmat innen messze mosom lábaimat minden este
Mindenkinek jobb lenne akkor hogyha ott lenne ahol éppen van és nem előbb utóbb Irányító szándék hajtja majd ha átlép azon a kis csíkon ahol nincsen lét Körbe bekanyarodó komisz formák fölött felhők-be_burkolt ég- Ő-iS-TENgër-dũlő hullámai örök (k)őrként oszlanak szét
Kopár réteken gázolnak
Felerészembemázolnak
Visszanéző visszatérő
Kiapadhatatlan vérző
Soha többé
Hova többé
Nem veszek már race-t
Egészségét
Feleségét
Eméssze egész
Foszlott rojtok rejtek rétjén
Éldegélők szélre érvén
Végtelennek vélt távolnak
Újra magukba bámulnak
Óriások
Mindentlátók
De belülről azért
Ez az érzet
Mikro lények
Világából ért
Felületek alatt dúló
Minden irányba forduló
Határmezsgyén formát váltó
Magával kommunikáló
Ki a térbe
Be a révbe
Terelő erő
Szent a Béke
Felel Ősöm
Felelősöm ő
El előlem tél El előlem tél El előlem tél Fel előre szél Fel előre Felelőtlen őr lettél Liliom sár 5 Liliom sár 5 Liliom sár Úti liliom sár 5 Belekeveredve kedve telik a télbe Magas fákon alabástrom minden álmom Belekeveredve kedvét leli a létbe Magas fákon minden ágon ül az álmom Ki a szívből szó Szalonnázó jó Ki a szájon Aki szép az száljon szét Delelő lettél Deret tett a tél Téllét élén Szikrázik az élénk jég
És hogy ha közelről megnézem
Ebbe a megállóba csak buszok jönnek el
Padkára ül inkább és öngyújt
És a házak között jön már a Reggel
Fénykép ha volna róla
Arról biztos megismerném
Térképeket fest a szóra
Hogy véletlen el ne tévedjél
Nem baj ha nincsen itt
Mert jó nekem a Semmi is
Előhívom s a negatívjából
A falra kenek egy kicsit