Az álomtól az ébredig
Az álomtól az ébredig
Nincs idő de eltelik
Figyelj semmi, kihúzom magam
Aki bújt, aki nem, mindenki van
Az álomtól az ébredig
Nincs idő de eltelik
Figyelj semmi, kihúzom magam
Aki bújt, aki nem, mindenki van
Most szökken szárba fám legszebb virága Fraktálos ága Az egekbe ér Míg benn a Földben A legmélyebb ölben Ágazó gyökerem Az anyagtól kér Lennék a hajnal vagy része a fénynek Az elmúló képek között a rés
Ha fél az árnyék
A fénybe bújni,
Nehogy elrontsa a pillanatot
Maradnak a képek
Szóródnak a fények
Szavakba rakjuk az illatot
A fény az árnyék az
És aztán lesni
Azt ami annyira távolban jár
Egy tányér kell
És papucsban járnál
Tudnád, hogy titokban néz a nyár
Futó ágak között fákat mászó Sugár selymeibe úton álló Utak tengerébe merre mész majd Ha szól szélkakasod: hajnal Havas óceánokon konokon kelsz Át a tengereken lilmot lelsz Tenyeredbe tárul a titkok nyitja heges szélsebed a Nap gyógyítja lovon, háztetőkön kopott hátú Földön Fölötted az ég a szívedig ér és a sárba lábad ha bemártod Húzhatod a szívre a kabátod de madár vidd a búmat innen messze mosom lábaimat minden este
Egy pillanat
Ez az élet
Csillag villan
Belenézek
Csillag villan
Belenézek
Egy pillanat
Ez az élet
De bennem villan
Újra orvul
Aztán minden
Vele fordul
Belefordul
Vele minden
Közepében
Van az Isten
A világok
körülülnek
Egyházasság
Öröm ünnep