mogyorókat ropogtatva
topogok itt a sakkba
Kinn hideg van benn zene szól
Forró tea, Azta!!!
        

Kinevet a véletlen
Értetlen nem véltél
Pedig minden végtelen
egyre megy a végén.

Itt éltél, véltél,
Féltél te hitetlen tróger
Mint menekülő vadak kint a vonatokat
Figyelted az aktuális adatokat

De a felemelő erő ha velődbe tört
Tereken keltél át a tenyereden kerekerdő nőtt
A növényekkel keringőt és boszanovát Jártál
az Óperecián az Üveghegyeken át

Ez a történet régen kész
és minden részegész
Ez egészet álmodja
Ebbe az A moll-ba
        

Eltévedsz a térképen, amit Te rajzolsz
Távolodsz a békétől, Amiért harcolsz
A külső gyorsulás egyre lelassít bent
Pont      az élet végére elfelejteni Istent

						A III. Világháborúban elhalálozott ismeretlen szerző
        

Patakok alján 
A homokban fekszem
A szemem még csukva 
Csak most születtem

A hátamon szárny volt
A réteken harmat
A fák azok szépek
Az emberek csaltak