Mindenkinek jobb lenne akkor hogyha ott lenne ahol éppen van és nem előbb utóbb Irányító szándék hajtja majd ha átlép azon a kis csíkon ahol nincsen lét Körbe bekanyarodó komisz formák fölött felhők-be_burkolt ég- Ő-iS-TENgër-dũlő hullámai örök (k)őrként oszlanak szét
Álom fákon várom a párom
és már Minden képen látom
Távoli képeket tereget az elme
Abrosza szép és épp Őkelme
Kell ma nekem mer meredek az utca
Város és ázok de télre is futja
Fűteni fénykorom felhők járnak
Nap korong kel fel télikabátnak
A végtelenben élő emberi lényt a szél El fújja oda ahol cifra palota Várja a vállára zsákba rakott álmát a Két ujjával teszi fel aztán meg leveszi Róla a kezét kíván még sok szerencsét Szenvtelenül ül végül gépre s elrepül De a szerencse forgandó, mer a gépen van egy robbantó De roppant véletlen, a bomba mégis életlen Mocskos retrográd téveszméket rak ki rád Propaganda hős képernyőt ebédelős Bácsi átható tekintetén látható A városa átmossa lelkületét károsra De a sarkon ott egy srác valamit épp dudorász A rászorulóknak masnit köt a huroknak A nyakra főreform ott kovácsoló felold Az Alúljáróban megváltóra váróban Hallom ha hivacc óriásálompiac Látom kipakolva Fényes standard standodra A végtelen erőt egekbe felemelőt Édes kottákat Fergeteges formákat
A háttámlámnál kissé hátrébb
Dőlve nézem, hogy a látkép
Hogyan kúszik el a tájon
Mi történik a határon
Túlról jövő fénysugárral
Legöregebb ükapjával
Mitől szolnak lentről
háború
És aztán az élet szélén-
Él le lógó lábbal TV-n
Nézzük milyen szép lesz holnap
Felhők között miket forgat
A fejében az öreg minden
Szemlesütve fel-fel szisszen
Lépked épp a rév felé
Bele ér a fénybe és a Szél
Felszólal szüntelen
Persze végtelen a béke benn
Csak a város álma átitat
Tava tért terít elém utat
Még égig ér a régi én
Feléled újra bent a szél