Elvonul a felhő kiderül az ég megelevenedik az elevenerő Mozdulnak a lombok felszólal a szél Felkerekedik a letelepedő Várva várva állnak valahol a Mák A tegnapba térők vonta vonalát Tekintetük követi a réteken át Mint viszik a szellők élők illatát Valahol a vanba időnk mint a tér Eleredő rege rég az ereidben él Kikelete képpen kerül ő elő Térbe görbültében körülölelő
Ha fél az árnyék
A fénybe bújni,
Nehogy elrontsa a pillanatot
Maradnak a képek
Szóródnak a fények
Szavakba rakjuk az illatot
A fény az árnyék az
És aztán lesni
Azt ami annyira távolban jár
Egy tányér kell
És papucsban járnál
Tudnád, hogy titokban néz a nyár
Kinevet a véletlen
Értetlen nem véltél
Pedig minden végtelen
egyre megy a végén.
Itt éltél, véltél,
Féltél te hitetlen tróger
Mint menekülő vadak kint a vonatokat
Figyelted az aktuális adatokat
De a felemelő erő ha velődbe tört
Tereken keltél át a tenyereden kerekerdő nőtt
A növényekkel keringőt és boszanovát Jártál
az Óperecián az Üveghegyeken át
Ez a történet régen kész
és minden részegész
Ez egészet álmodja
Ebbe az A moll-ba
Tarthatatlan tartalommal töltöm meg a szót Lehetetlen tettem leltem magamban de jó Évmilliók mérgét mérem mérlegemen épp Test-üstömben borba oldom, rettentő de szép Lángra kapott paranoia perzseli a köz véleményét, én e vényét nem kérem, de kösz Hihetetlen hiedelem tette hitetlen kezét Ember s Isten közé s lettek idegen Bár elidegeníthetetleneknél furcsa ez Mégis máris hozzáteszem: ez régi lemez Na ne haragudjál, Bandikám, hogy mindig ez jön belőlem elő, de hát leköt a létbörtön Mindenesetre e testben nem is olyan rossz Örülök, hogy te is itt vagy, Boldog Névnapot!
kereteiden felül
lemerülni egyedül
kiterített tereidbe
elvegyülni mindegyikbe
csillogó kis villanás
Ez az élet semmi más