Tányérbasírók
Én is azt mondom amit a fáknak menj oda el ahol nem fáznak
Eső után aludj mélyen ott ahol voltunk a stégen
A Piros király csukjája mellett a rettentőből pont ennyi tellett
Tó mellett a piros tájon megzakkanunk úgy mint nyáron
És ott ahol majd ünnepelnek a tányérba sírók megölelnek
Majd
Hallom hogy a szendered szélén
Kinő egy erdő
Odalenn a tengerek mélyén
Mivé lesz a szellő
Napsütötte sziklaszirten
hever egy hüllő
Hidegvérrel arra gondol,
jó ez az idő
Jó kérdés? Ha választhatnám a tökéletes tudást, a rejtély nélküliséget, ha valóban egybe látnám a Világot, s azt
Ma van a szülinapom
és nagyon
érzem hogy hagyom
érezni
milyen szépnek tűnnek nyugodt egyhangú napjaim
Micsoda kincs ez az emlék
emléktáblával tüntetnek a mába
jó szándékból jó szándékosan megbántani sszórakázás miatt
Tegnap este tenger lettem
Így talált a reggel engem
Halak élnek lenn a mélyben
minden mozdulatuk érzem
Áramlások minden sodrát
A fenti hullám apró fodrát
Szél fúj Nap fűt, fellélegzem
Esőfelhővé vál kedvem
Kérlek szépen szánj meg a szívem tépked az ínyem érc Én megrögzött énem mindig méregről énekel Csak akkor kelts fel édes ha minden mézlett vagy minden tej Hála a hallhatatlannak még mindig minden jó Nem maradt hát hátra más csak örökkévaló Lakj a pillanatba a múló percek éveit Hallgasd lélegezd be a hulló szirmok érveit Lélegezz bátran mélyet sok millió atomot Szívet dobogtató mikró univerzumot