Éjjeli hazaút
Az éjen átsuhanni
míg bent is megannyi
átfutó képzelet
teker az Én felett
Az éjen átsuhanni
míg bent is megannyi
átfutó képzelet
teker az Én felett
Új füleim nőnek
és más színben szólnak a virágok,
teremts nekem új érzékszervet,
és adok neked új világot.
Patakok alján
A homokban fekszem
A szemem még csukva
Csak most születtem
A hátamon szárny volt
A réteken harmat
A fák azok szépek
Az emberek csaltak
Reggel meg az jutott eszembe hogy a tájcsizáskor az emberek a Világ hallhatatlan ritmusára mozognak.
Ó hogy szeretem a gondot,
A problémát mi megoldott
De kedvencem az akarat
mi végül diadalt arat
Bár az se rossz ha jó épp Minden
s én csak üldög-élek itten