A tészta hömpölyög. Forgolódik, Magábabeburkolódzik. Aztán egy kis rütyök domborodik ki. Kinyílik rajta egy kis szem, és nézi önmagát. Felkellt a tészta. De a rütyök indivíduáális akar lenni, és magát különválasztja a tésztától. Még az is eszébe jut, hogy az ő képzete teremtette a tésztát. Ő akar lenni A LÉTEZŐ. Lenni akar, lenni lenni, Igázából, Tényleg, és Öökké. A vasárnapi sirályos filmklubb rajongó táborának izenem:
Most szökken szárba fám legszebb virága Fraktálos ága Az egekbe ér Míg benn a Földben A legmélyebb ölben Ágazó gyökerem Az anyagtól kér Lennék a hajnal vagy része a fénynek Az elmúló képek között a rés
Hét kordonnal távolt tartott
felelős miniszter megtisztel ha tvisztel
tehetős de nem nős, fejtörős meg erős
Konkáv kedvem kanyarulatánál
ámuló táruló tereket bámuló
álldogál várdogál idébb áll odébb áll
Foszlott rojtok rejtek rétjén
tetteket tervelő kerteket rendező
kedvet emelő felhő legelő
Szélcsend élén élő élmény
tengerén éldegél
Az üres tér meg a csend
A lüktető ér és a rend
A szüntelen kézen fogó jelen
S a tettekre törő világverem.
Hmm
Tetszenek nekem!!
Jó kérdés? Ha választhatnám a tökéletes tudást, a rejtély nélküliséget, ha valóban egybe látnám a Világot, s azt
Ma van a szülinapom
és nagyon
érzem hogy hagyom
érezni
milyen szépnek tűnnek nyugodt egyhangú napjaim
Micsoda kincs ez az emlék
emléktáblával tüntetnek a mába
jó szándékból jó szándékosan megbántani sszórakázás miatt