A tészta hömpölyög. Forgolódik, Magábabeburkolódzik. Aztán egy kis rütyök domborodik ki. Kinyílik rajta egy kis szem, és nézi önmagát. Felkellt a tészta. De a rütyök indivíduáális akar lenni, és magát különválasztja a tésztától. Még az is eszébe jut, hogy az ő képzete teremtette a tésztát. Ő akar lenni A LÉTEZŐ. Lenni akar, lenni lenni, Igázából, Tényleg, és Öökké. A vasárnapi sirályos filmklubb rajongó táborának izenem:
Jó kérdés? Ha választhatnám a tökéletes tudást, a rejtély nélküliséget, ha valóban egybe látnám a Világot, s azt
Ma van a szülinapom
és nagyon
érzem hogy hagyom
érezni
milyen szépnek tűnnek nyugodt egyhangú napjaim
Micsoda kincs ez az emlék
emléktáblával tüntetnek a mába
jó szándékból jó szándékosan megbántani sszórakázás miatt
És hogy ha közelről megnézem
Ebbe a megállóba csak buszok jönnek el
Padkára ül inkább és öngyújt
És a házak között jön már a Reggel
Fénykép ha volna róla
Arról biztos megismerném
Térképeket fest a szóra
Hogy véletlen el ne tévedjél
Nem baj ha nincsen itt
Mert jó nekem a Semmi is
Előhívom s a negatívjából
A falra kenek egy kicsit
Lép a bogár, mozdul a Föld
Tágul a tüdő, újra tölt
Futnak a támfák, fordul a táj
Távol az idő, messzire jár
Avar alatt hangya halad,
Ahogy a szavak, arra szalad,
Fűszál szökken szárba, tárul,
Mit gondol a nagyvilágról?
Ekkor még nem kristályosodott ki bennem a gondolat miszerint azonos vagyok az univerzummal, úgy vagyok része mint csepp a tengernek. Mint sejt a testnek. Megjelenés.