mogyorókat ropogtatva
topogok itt a sakkba
Kinn hideg van benn zene szól
Forró tea, Azta!!!
        

De a hősök nem halhatnak sosem

Meg és vesztesek sem lesznek hanem
Ugyanúgy élnek mint akik nem
Csak bennük más megy végbe ha lenn
Tről fel felé néznek
Kedves hangulatok mesélnek
el
        

Lakótelepek ablakok és a Napok
Az ablakokból kibámulnak aLakok
Lenn a téren megin felébred az élet
Valakik újra újrakezdik az egészet

Megin egy rendszer ami senkinek nem kell de itt van
A srácok meg nézik egymást nem értik mi is van
Munkahely a hitgyüli vagy a detox
Ide kerültek akik elöttünk ültek nagyok

Bomba robban és romba roggyan a Europa
De Vakond módra kommandoznak ki alóla
A besorozottak akiket nem soroztak le sorra
Halleluja ha ha halleluja hüha

Engem eliminálj ellenség
        

egy napon
egy jelentéktelen időrögön
mely vérkeringésemben
megakadt
s melyen ingva gyűlt meg
tornyosult a tovább-való

egy napon
kihunyt, drága hullámok
koszlott hullámgátak közt
lebegtem 
szívem oldva
sóban,hidrogénben, minden anyagban

s nem vettem magam
hogy valamerre haladjak
szocializálódjak,
 magam
mentésére nem gyűjtöttem
emberi alakból hadat
nem mentem magamért kiabálódzni
nevetni
szeretni
érezni, hogy megérkeztem

csak csacsogtam halakkal,
szívem-csévémmel
sorsom sodorva
szobám fényében

a levegőben úszó lebegő halak pikkelyes húsából áttetsző
hűvösség 

áradt. ez lenne a magány?
-gondoltam sután. a szoba
kizuhant az ablakon
és a tengerbe esett.