Fények, fények,
Holnap hová értek?
Hová mentek, olyan
Gyorsan hová siettek?
Túl a képeken át a réteken
Az időn kívül minden tengelyen
Meggörbülve, hogyha kéred,
Három ember hármat kérdez.
Indulj fény!
Indulj fény!
És a végén,
Az összes léted szélén,
Sírni fogsz majd,
Csak egy paradox vagy.
Kérlek szépen szánj meg a szívem tépked az ínyem érc Én megrögzött énem mindig méregről énekel Csak akkor kelts fel édes ha minden mézlett vagy minden tej Hála a hallhatatlannak még mindig minden jó Nem maradt hát hátra más csak örökkévaló Lakj a pillanatba a múló percek éveit Hallgasd lélegezd be a hulló szirmok érveit Lélegezz bátran mélyet sok millió atomot Szívet dobogtató mikró univerzumot
Le a lóról orroló
Fel a fejjel orrlógató
Teli tálak várva várnak
Ami zárva kibontható
Ha az ordas láprét rettent
Tettelenbe riadó
Lassan fordulj árnynak háttal
És ott fogad majd a virradó
Vele kerekerdőben örvend
Körbeülik őt ott a rettentők
Szikra ha villan pillanat illan
így kezdődött el az egy kettő
Fűszál hajlik szép Fűz Szél fúj
Anakonda kommandó
Kart kar öltve Ember öltők
Fel felhörögik a mondandót
A népművészeti formákban megjelenő emésztőszervrendszerek Formák megfeszülnek, olajok vegyülnek de ezek az olajok illók Téretlen értelem érint meg vételen élű felületeken Egymáson súrlódva meleget dúdolva antik olajokon amik illók Most kezdenek el vonulni, várok amíg befestik a láthatárt Hallom a hangjukat, az illatuk árad Valaki az árbóchoz köti magát.
Kopár réteken gázolnak
Felerészembemázolnak
Visszanéző visszatérő
Kiapadhatatlan vérző
Soha többé
Hova többé
Nem veszek már race-t
Egészségét
Feleségét
Eméssze egész
Foszlott rojtok rejtek rétjén
Éldegélők szélre érvén
Végtelennek vélt távolnak
Újra magukba bámulnak
Óriások
Mindentlátók
De belülről azért
Ez az érzet
Mikro lények
Világából ért
Felületek alatt dúló
Minden irányba forduló
Határmezsgyén formát váltó
Magával kommunikáló
Ki a térbe
Be a révbe
Terelő erő
Szent a Béke
Felel Ősöm
Felelősöm ő