A táguló világegyetemet alakító 
Életbe szerelmes lelkületünk mögött 
Összesúgnak a tücskök 
És a szívünk kottájából játszanak 
Harmatot sírunk a fűszálak fonákjaira 
És a szépségtől széthasad a hajnal 
Olajban sütjük a sorsunkat 
És fel felszisszenünk ha oda pörkölődik egy egy darabja 
Mert Tisztán, Szűzként akarjuk felajánlani romolhatatlan kedvesünknek 
De csurom sár a lábunk 
És felfröcsköl a fehér ingünkre is ha álmokfutunk 
Nyugodtan kell mennünk hát 
Derült tekintettel simogatva a tájat
        

Útszél szél fúj fák meg mennek
Autók járnak vágnak csendet
Tücskük tekerik a nevetős szépet
Lombok legelik a lehetőséget
Szépen köszönik a szélnek hogy élnek
Valaki meg baktat de sehol se félnek
Égnek csillagok morajokat morzsol
A horizont széle izzik a jótól
Tombol a dombon a dorbéz ding dong
Egy autó meg megáll értem itt pont
        

Valami történt 
Aztán egy másik
Amiből sok más 
Másik ki mászik
Aztán meg abból
Egyre csak több lett
Furcsa hogy látom
Fáj ez a többlet

Annak ellenére elé áll és még
Mondja hogy te tőled függ hogy ez itt épp
Erre megy vagy arra amerre hiszed
Arra kanyaródik  amerre viszed
        

Itt ott ennyi 
Tavaszok a nyárra 
Szívem szorítja a szavazó lány

Lépesmézet csöpögtet a lét itt
Életbeforrunk kösz társaság

Végképp térkép nélkül élők
ösztön börtön lett a felettesén

De nem baj mert majd kiderül a végén 
Ez is a terv része  és ne félj

Kontinensnyi rétek nyílnak
mint sivatagban az eső után
Felzendülő Világlélek
ének szól nem baj ha mutál