Itt ott ennyi 
Tavaszok a nyárra 
Szívem szorítja a szavazó lány

Lépesmézet csöpögtet a lét itt
Életbeforrunk kösz társaság

Végképp térkép nélkül élők
ösztön börtön lett a felettesén

De nem baj mert majd kiderül a végén 
Ez is a terv része  és ne félj

Kontinensnyi rétek nyílnak
mint sivatagban az eső után
Felzendülő Világlélek
ének szól nem baj ha mutál
        

És hogy ha közelről megnézem
Ebbe a megállóba csak buszok jönnek el
Padkára ül inkább és öngyújt
És a házak között jön már a Reggel

Fénykép ha volna róla 
Arról biztos megismerném
Térképeket fest a szóra
Hogy véletlen el ne tévedjél
Nem baj ha nincsen itt
Mert jó nekem a Semmi is
Előhívom s a negatívjából 
A falra kenek egy kicsit
        

Meg kell tenni nem lehet máshogy
kinőnek a füvek, nyílnak a virágok
Szabad akarattal táncolnak a percek
Fogunk alatt a téridő serceg

Ki ismerte fiatalon, s látta öregedni
Ő őrzi a szépségét, a ráncokba zúdult vonásokat
a végtelen mély medreket
és az égig érő fennsíkot
        

mogyorókat ropogtatva
topogok itt a sakkba
Kinn hideg van benn zene szól
Forró tea, Azta!!!