Szendered szélén
Hallom hogy a szendered szélén
Kinő egy erdő
Odalenn a tengerek mélyén
Mivé lesz a szellő
Napsütötte sziklaszirten
hever egy hüllő
Hidegvérrel arra gondol,
jó ez az idő
Hallom hogy a szendered szélén
Kinő egy erdő
Odalenn a tengerek mélyén
Mivé lesz a szellő
Napsütötte sziklaszirten
hever egy hüllő
Hidegvérrel arra gondol,
jó ez az idő
Ha fél az árnyék
A fénybe bújni,
Nehogy elrontsa a pillanatot
Maradnak a képek
Szóródnak a fények
Szavakba rakjuk az illatot
A fény az árnyék az
És aztán lesni
Azt ami annyira távolban jár
Egy tányér kell
És papucsban járnál
Tudnád, hogy titokban néz a nyár
Tarthatatlan tartalommal töltöm meg a szót Lehetetlen tettem leltem magamban de jó Évmilliók mérgét mérem mérlegemen épp Test-üstömben borba oldom, rettentő de szép Lángra kapott paranoia perzseli a köz véleményét, én e vényét nem kérem, de kösz Hihetetlen hiedelem tette hitetlen kezét Ember s Isten közé s lettek idegen Bár elidegeníthetetleneknél furcsa ez Mégis máris hozzáteszem: ez régi lemez Na ne haragudjál, Bandikám, hogy mindig ez jön belőlem elő, de hát leköt a létbörtön Mindenesetre e testben nem is olyan rossz Örülök, hogy te is itt vagy, Boldog Névnapot!
Szerintem OK Él a fenomén Már az elején Vele mendegélt Tengeri tájon járó Lobogó lábú lény Álom báró váró Vonuló rajba ér Már az elején Benne mendegélt Benne mendegélt Minden ami élt Teremtőm tér elém Fergeteg reggelén Táruló tájon járók rettentő tengerén
Asztalra a rímet
a csizmát, meg az inget.
Ne vegye magára
kinek nem sajátja
Magánya talánya
így ityeg, habár ma
ízlett pont sok szép szín
S ez lett az asztalra ma épp Rím