De a hősök nem halhatnak sosem
De a hősök nem halhatnak sosem
Meg és vesztesek sem lesznek hanem
Ugyanúgy élnek mint akik nem
Csak bennük más megy végbe ha lenn
Tről fel felé néznek
Kedves hangulatok mesélnek
el
De a hősök nem halhatnak sosem
Meg és vesztesek sem lesznek hanem
Ugyanúgy élnek mint akik nem
Csak bennük más megy végbe ha lenn
Tről fel felé néznek
Kedves hangulatok mesélnek
el
Kebeledben pillanat, Szélrózsák nyílanak Szép szárnyán száz bogár Méz érzésért bejár Óriás pontokat Fürkész szemük kutat S mind újabb szinteken Mind újabb szín terem
Ekkor még nem kristályosodott ki bennem a gondolat miszerint azonos vagyok az univerzummal, úgy vagyok része mint csepp a tengernek. Mint sejt a testnek. Megjelenés.
Lemegyek a térre felveszem a port a szél éléről Elölről kezdem le ne maradjak a végéről Menetel a ménes a végcél kétes a mindenség Bebábozódva Acéllepkeképesség A tenyered a kenyered a tetted ad enned minden téren Az egészet téped ha széttépve mindig a részed nézed Ez egy folyamat de folyton már az elején megfojtják De halhatatlan alkata alkalmatlan arra hogy elnyomják
Tróger történetek, hol huligánkodtál Vereckei hágón járó égi tünemény tetterős távollátó felvillanyozódtál penetráns karcos partod sziklás fövenyén valamikor Sátor fáddal szálló igékre érkeztél Táruló tájon járó égi tünemény Magadban parttalan Vidékét a Jónak, Magába látó Minden szeme lássa Szép valamiKépp