Ez az ősz szép
lehellete belefér.
Szele új kor
kezdeténÉl

a lehulló
levelei erein
lüktető tél
új színt int.

Ez az ősz még
velejéig beleér

Mint még rég
avar alól valahol

kék lég rét
keretei peremén

élmény ég
ahova odahajol
        

egy napon
egy jelentéktelen időrögön
mely vérkeringésemben
megakadt
s melyen ingva gyűlt meg
tornyosult a tovább-való

egy napon
kihunyt, drága hullámok
koszlott hullámgátak közt
lebegtem 
szívem oldva
sóban,hidrogénben, minden anyagban

s nem vettem magam
hogy valamerre haladjak
szocializálódjak,
 magam
mentésére nem gyűjtöttem
emberi alakból hadat
nem mentem magamért kiabálódzni
nevetni
szeretni
érezni, hogy megérkeztem

csak csacsogtam halakkal,
szívem-csévémmel
sorsom sodorva
szobám fényében

a levegőben úszó lebegő halak pikkelyes húsából áttetsző
hűvösség 

áradt. ez lenne a magány?
-gondoltam sután. a szoba
kizuhant az ablakon
és a tengerbe esett.
        

Ahol fájt ott viszket most
És ahol viszket ott holnap fájni fog
Aki bújt aki nem MOST
        

Lépked épp a tér elé
Bele ér a fénybe és a Szél
Felszólal szüntelen
Persze végtelen a béke benn
Csak a város álma átitat
Tava tért terít elém utat
Mer égig ér a régi én
Feléled újra bent a szél

Átható a látható 
az érzékkel bejárható

Here comes the summer sun
        

Szellem a világ?
S ez míly szellemes
se anyag se kellemes
dunyha alá nyújtózás

mind csak a lét mivel bevont az év milliárdnyi gondolat