Alacsonyan táruló
Horizont áruló
Bon-bonokat falnak 
Egymásból kimarnak
Egy darabot és nézik
Hogy mégis csak vérzik
És sajnálják is belül
Aztán mégis csak felül
kerekedik ami mindig
Ha árnyékból indít
a fény
Annyira jó lenne nevetni a végén annyira jó lenne még, nézni ahogy jönnek ki a TV-ből a könnyek, és felfelé fordul a rét.
        

Zuhanunk a létben
Furulyák-képpen
Suhan át rajtunk a téridő

Hallom a dallamot
s annyira meghatott, 
hogy Énnek hiszem hopp, 
de Én akkor ki vagyok?

Egy lefülelő fül
halandó hallgató
Hallhatatlan dallam hallató
        

Stressz
Jazz
Na
most

Volt
A lesz
        

Harsona friss ez a lég, bele még
Had szimatoljon a lélek elég
Mélyen a kékben mint csillog az ég
Él derűvel eme északi nép
        

Haló
Valahol abból a tóból
Ahol
Valakibennlakol
velem a halak
dallama alant szabad halad
szalad
a partra egy sodor