A tészta hömpölyög. Forgolódik, Magábabeburkolódzik. Aztán egy kis rütyök domborodik ki. Kinyílik rajta egy kis szem, és nézi önmagát. Felkellt a tészta. De a rütyök indivíduáális akar lenni, és magát különválasztja a tésztától. Még az is eszébe jut, hogy az ő képzete teremtette a tésztát. Ő akar lenni A LÉTEZŐ. Lenni akar, lenni lenni, Igázából, Tényleg, és Öökké. A vasárnapi sirályos filmklubb rajongó táborának izenem:
egy napon
egy jelentéktelen időrögön
mely vérkeringésemben
megakadt
s melyen ingva gyűlt meg
tornyosult a tovább-való
egy napon
kihunyt, drága hullámok
koszlott hullámgátak közt
lebegtem
szívem oldva
sóban,hidrogénben, minden anyagban
s nem vettem magam
hogy valamerre haladjak
szocializálódjak,
magam
mentésére nem gyűjtöttem
emberi alakból hadat
nem mentem magamért kiabálódzni
nevetni
szeretni
érezni, hogy megérkeztem
csak csacsogtam halakkal,
szívem-csévémmel
sorsom sodorva
szobám fényében
a levegőben úszó lebegő halak pikkelyes húsából áttetsző
hűvösség
áradt. ez lenne a magány?
-gondoltam sután. a szoba
kizuhant az ablakon
és a tengerbe esett.
Eltévedt térképén
Felsértett énképén
Szikrázó élmények
Megrázó végképek
Nem ebben nem lehet nem ennem
A VÁROS
Kivált attól
Rettentő láprétek
Mindenen túl átértek
Szél fújta fűszálak
Képesség végvárak
Pontok közt felsejlő
Ördöngős őserdő
Az üres tér meg a csend
A lüktető ér és a rend
A szüntelen kézen fogó jelen
S a tettekre törő világverem.
Hmm
Tetszenek nekem!!
Futó ágak között fákat mászó Sugár selymeibe úton álló Utak tengerébe merre mész majd Ha szól szélkakasod: hajnal Havas óceánokon konokon kelsz Át a tengereken lilmot lelsz Tenyeredbe tárul a titkok nyitja heges szélsebed a Nap gyógyítja lovon, háztetőkön kopott hátú Földön Fölötted az ég a szívedig ér és a sárba lábad ha bemártod Húzhatod a szívre a kabátod de madár vidd a búmat innen messze mosom lábaimat minden este