Patakok alján
Patakok alján
A homokban fekszem
A szemem még csukva
Csak most születtem
A hátamon szárny volt
A réteken harmat
A fák azok szépek
Az emberek csaltak
Patakok alján
A homokban fekszem
A szemem még csukva
Csak most születtem
A hátamon szárny volt
A réteken harmat
A fák azok szépek
Az emberek csaltak
Háttérben a híres Ádámot és Istent ábrázoló kép (amint a mutató ujjukat összeérintik)
A kép előtt rózsaszín dresszben elpiruettező molett balerinák
Hangos techno zene
Mind ezek előtt két ember áll egymással szembe meztelenül
Ember1: Te vagy a szerelmem.
Ember2: Nekem nem.
Ember1: Hogy lehetsz ilyen szívtelen bunkó, csalódtam benned, szemét szarházi rohadj meg, undorodom tőled, te utolsó ganéj, gyűlöllek.
Vége
Le a lóról orroló
Fel a fejjel orrlógató
Teli tálak várva várnak
Ami zárva kibontható
Ha az ordas láprét rettent
Tettelenbe riadó
Lassan fordulj árnynak háttal
És ott fogad majd a virradó
Vele kerekerdőben örvend
Körbeülik őt ott a rettentők
Szikra ha villan pillanat illan
így kezdődött el az egy kettő
Fűszál hajlik szép Fűz Szél fúj
Anakonda kommandó
Kart kar öltve Ember öltők
Fel felhörögik a mondandót
Nem kell most menni el kell csak esni és földet érni ér
Egy autóban de tolatóban, és körbemenni még
Város a térben tégla a télben télleg de szép a Lét
Félig felugrok a légbe a cukrot titokér adni mér?
Leves melegszik
S a Nap jön elő
izeg mozog a bent levő
Formákat vált
a jövő s a múlt
Az összes jelenbe tornyosult
Izgis és csikis is
És a leves is jó
Morajlik a Most, Rianó