Kereteiden felül
kereteiden felül
lemerülni egyedül
kiterített tereidbe
elvegyülni mindegyikbe
csillogó kis villanás
Ez az élet semmi más
kereteiden felül
lemerülni egyedül
kiterített tereidbe
elvegyülni mindegyikbe
csillogó kis villanás
Ez az élet semmi más
A végtelenben élő emberi lényt a szél El fújja oda ahol cifra palota Várja a vállára zsákba rakott álmát a Két ujjával teszi fel aztán meg leveszi Róla a kezét kíván még sok szerencsét Szenvtelenül ül végül gépre s elrepül De a szerencse forgandó, mer a gépen van egy robbantó De roppant véletlen, a bomba mégis életlen Mocskos retrográd téveszméket rak ki rád Propaganda hős képernyőt ebédelős Bácsi átható tekintetén látható A városa átmossa lelkületét károsra De a sarkon ott egy srác valamit épp dudorász A rászorulóknak masnit köt a huroknak A nyakra főreform ott kovácsoló felold Az Alúljáróban megváltóra váróban Hallom ha hivacc óriásálompiac Látom kipakolva Fényes standard standodra A végtelen erőt egekbe felemelőt Édes kottákat Fergeteges formákat
Lacikonyhában a segéd lettem én
A legboldogabb ezen a földtekén
kipirulva mint a krumplik
a bőréből majd kiugrik
Hogy miért ily Szép és miért ily Jó?
Se ki se el nem mondható
De ősz van és hullnak a levelek
Telis-teli tele teveled
Villamoson mosoly oson Moszkva felé a 6-oson Úgy érzem valami lesz Egyre erősödik a Nesz Nézem hogy hámozod a Salátát Bele a tálba ahol a cseppek haláltánc -Ot járnak igazából hasonlót Ezzel az érzéssel meg nagyon Jót. Mer akinek kedve lesz a Mindenség Abban lesz csak igazán az Istenszép De a szóban forgó forradalom fakírként Fekszik a Történet rengeteg gyarló tüskéjén.
Furcsa formák kívül fenn
Ismerősnek tűnnek benn
Kicsit furcsa milyen Nagy
Ablakon át miket hagy
És a fény
Átfordul
A belsőtér
Kitárúl