A hollók a kertbe szállnak
Pedig eső van
Fejembe ereszt a mának
Pedig e sör rak
Szépek a szállingodzók
De szebbek a szállók
Égkörök között s velük 
1-é válok
        

Íme itt a világ néhány millió évvel
A nagy bumm után, inkább szívvel mint ésszel
Lehet megfogni ezt a felfoghatatlant
Napfénnyel tölt fel minden sötét katlant
Kifelé nyílik ez a végtelen ég
Befelé rémlik ez az égtelen kék
Rettentő mélyen, rettentő közel
A világ a lábaid előtt hever

Belekeveredhetek ha kedvem van épp
Vonzhat a vonzó, vagy tetszhet a szép
Lehetek Postás, rendőr, vagy pék
Penetráns Péter, vagy mulandó és
Itt jön az érzés ami vérzést szül
Előle élő nem menekül
Kikerülhetetlen lépést lép
Válassz az élet vagy a lét
        

Kinevet a véletlen
Értetlen nem véltél
Pedig minden végtelen
egyre megy a végén.

Itt éltél, véltél,
Féltél te hitetlen tróger
Mint menekülő vadak kint a vonatokat
Figyelted az aktuális adatokat

De a felemelő erő ha velődbe tört
Tereken keltél át a tenyereden kerekerdő nőtt
A növényekkel keringőt és boszanovát Jártál
az Óperecián az Üveghegyeken át

Ez a történet régen kész
és minden részegész
Ez egészet álmodja
Ebbe az A moll-ba
        

Nem lesz vége 
Így simulunk bele az égbe
        

Le a lóról orroló
Fel a fejjel orrlógató
Teli tálak várva várnak
Ami zárva kibontható

Ha az ordas láprét rettent
Tettelenbe riadó
Lassan fordulj árnynak háttal
És ott fogad majd a virradó
 
Vele kerekerdőben örvend
Körbeülik őt ott a rettentők
Szikra ha villan pillanat illan
így kezdődött el az egy kettő

Fűszál hajlik szép Fűz Szél fúj
Anakonda kommandó
Kart kar öltve Ember öltők
Fel felhörögik a mondandót