Nem tévedés

Nézd a képen álom lép épp elő
Benne minden érzésem előkelő
Őserdők mélyén fellelhető
Elfelejtett tettem vettem elő

Nem tévedés
Ez a létezés

Ide-oda ugró pillanat hangulat
Elaltat lágyan
Pillanat alatt kipattant történelmek
Hopp én is itt élek

Nem tévedés
Ez a létezés

Kinyitom a szemem és látom amit látok
Láthatatlan lápok
Félreérthetetlenül benn megrezdül
Az ülők szívében egy űr

Nem tévedés
Ez a létezés

Mint a tenyerét mindenki ismeri a Naprendszert
A galaktikát és az Univerzumot
Nem tévedés
Ez a létezés

Pocsolyákban fürdő őszülő önkívület
Kitavaszodik, ha vége a télnek
Nem rejtem az elrejthetetlent tényleg
Végig itt volt és lesz is - Nézd meg

Lép a bogár

Lép a bogár, mozdul a Föld
Tágul a tüdő, újra tölt
Futnak a  támfák, fordul a táj
Távol az idő, messzire jár

Avar alatt hangya halad,
Ahogy a szavak, arra szalad,
Fűszál szökken szárba, tárul,
Mit gondol a nagyvilágról?
        

Jó kérdés?

Jó kérdés? Ha választhatnám a tökéletes tudást, a rejtély nélküliséget, ha valóban egybe látnám a Világot, s azt

Ma van a szülinapom
és nagyon
érzem hogy hagyom
érezni

milyen szépnek tűnnek nyugodt egyhangú napjaim
Micsoda kincs ez az emlék
emléktáblával tüntetnek a mába

jó szándékból jó szándékosan megbántani sszórakázás miatt
        

Mikrouniver

Kérlek szépen szánj meg a szívem tépked az ínyem érc

Én megrögzött énem mindig méregről énekel
Csak akkor kelts fel édes ha minden mézlett vagy minden tej
Hála a hallhatatlannak még mindig  minden jó
Nem maradt hát hátra más csak örökkévaló

Lakj a pillanatba a múló percek éveit
Hallgasd lélegezd be a hulló szirmok érveit
Lélegezz bátran mélyet sok millió atomot
Szívet dobogtató mikró univerzumot

Horizontáruló

Alacsonyan táruló
Horizont áruló
Bon-bonokat falnak 
Egymásból kimarnak
Egy darabot és nézik
Hogy mégis csak vérzik
És sajnálják is belül
Aztán mégis csak felül
kerekedik ami mindig
Ha árnyékból indít
a fény
Annyira jó lenne nevetni a végén annyira jó lenne még, nézni ahogy jönnek ki a TV-ből a könnyek, és felfelé fordul a rét.