hunyózz, a házam messze találtam fogózz bátran ugorj utánam Messze még a ház a Város Félfogamra lesz e Káros TáltosSáros minden láb most Távfutásra várományos Ámulatba téli kedve Tavaszi termő kertet vet be Termő tavaszi kertje éled Nézd az élet révbe réved fogózz bátran messze a házam messze a házam hunyózz bátran Áldás hát a Házra, Mára Fákra, Tájra, Ősapákra A Jövőre, a Múlóra A Mólóra s a Hollókra
Erre araszoló
Arról panaszoló
Mindig horizontba ér
Mint a karatomat
Minden haragomat
Ébrenbe teszi elém
Csak az legyőzhető
Aki versenyező
VersenyeztetŐ
Élénk vérkép nélkül
Sérült énkép végül
Végképp térkép nélkül
él
Eltévedsz a térképen, amit Te rajzolsz
Távolodsz a békétől, Amiért harcolsz
A külső gyorsulás egyre lelassít bent
Pont az élet végére elfelejteni Istent
A III. Világháborúban elhalálozott ismeretlen szerző
A táguló világegyetemet alakító
Életbe szerelmes lelkületünk mögött
Összesúgnak a tücskök
És a szívünk kottájából játszanak
Harmatot sírunk a fűszálak fonákjaira
És a szépségtől széthasad a hajnal
Olajban sütjük a sorsunkat
És fel felszisszenünk ha oda pörkölődik egy egy darabja
Mert Tisztán, Szűzként akarjuk felajánlani romolhatatlan kedvesünknek
De csurom sár a lábunk
És felfröcsköl a fehér ingünkre is ha álmokfutunk
Nyugodtan kell mennünk hát
Derült tekintettel simogatva a tájat
Kedvem a Nap
Szél a lelkesedésem
Hangom az Ég
Emlékeim a Csillagok