Hello harmat

Hello harmat,
Hempergő szelek
Illanó illata éled

Konkáv kedvemet 
Szélrózsák raja
Mézzel lepi be éppen

Tenger tombol 
Az érzékszereken
A mérték képzi a szépet

Léggel telik meg 
A palota, ahova
A méhek hordják a lépet
        

Szívembe szakad a végtelen

Szívembe szakad a végtelen
Képtelen réteken lépdel
Beleremeg a két kezem
Érvtelen réteget ér el

Benne torát ő üli élveteg
Rárakódnak ott emberi rétegek
Dobbantó bokák alól a kéreget
Fel-fellökődő köldöki lény-eget

Telítve zokog a gépezet
Száz szeme szemtelen széled
Őrült a sokk hova érkezett
Fékezett része révbe ébred

Eleve leverő erő ellövet
Kvantumokba hoz rengeteg szép követ
Vákuum övezte szőnyeg e kövezet
Cifra réteken keresztül nyújt kezet
        

Összegyűrődnek a képek

Összegyűrődnek a képek
Összeállnak és szépek
Halva születtek Érted
Halva születtek érted?
 
Kerítés mellett ha nézed
Három ember most részeg
Kerítés mellett ha nézed három ember most részeg
 
Három ember most meghalna érted
 
Ne várd a végét
Majd úgy is kitalálom
Folyosó végén
Egy kedves díványon
 
Elkezdem újra hogy
Legyen majd vége
Legyen majd eleje
Ami utolérje
        

Magadban állsz a folyónál

Most induló madárrajjal
Hallom odaért
Amíg maradsz, maradnak
Te mondod meg miért
 
Ahol a hajók kikötnek
Ahol jó a jó
Örülnek a megjöttek
meg a Télapó
 
 Piros ruhában vízen jártok
 Lobognak a szélben a télikabátok
 Lobogó Nyárban a kismamákon
 partedlin a forró lábnyom

Magadban állsz a folyónál

Indulj Fény

Fények, fények, 
Holnap hová értek?
Hová mentek, olyan 
Gyorsan hová siettek?

 Túl a képeken át a réteken
 Az időn kívül minden tengelyen
 Meggörbülve, hogyha kéred,
 Három ember hármat kérdez.
  Indulj fény!
  Indulj fény!

És a végén,
Az összes léted szélén,
Sírni fogsz majd,
Csak egy paradox vagy.