Az álomtól az ébredig

Az álomtól az ébredig
Nincs idő de eltelik
Figyelj semmi, kihúzom magam
Aki bújt, aki nem, mindenki van
        

Lennék a hajnal

Most szökken szárba
fám legszebb virága
Fraktálos ága
Az egekbe ér

Míg benn a Földben
A legmélyebb ölben
Ágazó gyökerem
Az anyagtól kér

Lennék a hajnal 
vagy része a fénynek
Az elmúló képek 
között  a rés

Nehogy elrontsa a pillanatot

Ha fél az árnyék
A fénybe bújni,
Nehogy elrontsa a pillanatot
Maradnak a képek
Szóródnak a fények
Szavakba rakjuk az illatot

A fény az árnyék az
És aztán lesni
Azt ami annyira távolban jár
Egy tányér kell
És papucsban járnál
Tudnád, hogy titokban néz a nyár
        

Konokon

Futó ágak között fákat mászó
Sugár selymeibe úton álló
Utak tengerébe merre mész majd
Ha szól szélkakasod:  hajnal
 
Havas óceánokon konokon kelsz
Át a tengereken lilmot lelsz
Tenyeredbe tárul a titkok nyitja
heges szélsebed a Nap gyógyítja
  
lovon, háztetőkön
kopott hátú Földön
Fölötted az ég a szívedig ér
  
és a sárba lábad ha bemártod
Húzhatod a szívre a kabátod
de madár vidd a búmat innen messze
mosom lábaimat minden este

Mennyegző

Egy pillanat 
Ez az élet
Csillag villan
Belenézek
Csillag villan
Belenézek
Egy pillanat 
Ez az élet
De bennem villan
Újra orvul
Aztán minden 
Vele fordul
Belefordul
Vele minden
Közepében 
Van az Isten
A világok
körülülnek
Egyházasság 
Öröm ünnep