De a hősök nem halhatnak sosem

Meg és vesztesek sem lesznek hanem
Ugyanúgy élnek mint akik nem
Csak bennük más megy végbe ha lenn
Tről fel felé néznek
Kedves hangulatok mesélnek
el
        

Hét kordonnal távolt tartott
felelős miniszter megtisztel ha tvisztel
tehetős de nem nős, fejtörős meg erős
Konkáv kedvem kanyarulatánál
ámuló táruló tereket bámuló
álldogál várdogál idébb áll odébb áll

Foszlott rojtok rejtek rétjén
tetteket tervelő kerteket rendező
kedvet emelő felhő legelő 
Szélcsend élén élő élmény 
tengerén éldegél
        

Szép szomorú ízek
Fűszerezte szívek
Belső tájat sóznak
Kedvük kies csónak

Hirtelen vált minden
Szél, vagy még egy hullám
Ringva ing a KedvEssŐlevélmiKiint
Vár
        

Szép szomorú ízek
Fűszerezte szívek
Belső tájat sóznak
Kedvük kies csónak

Hirtelen vált minden
Szél, vagy még egy hullám
Ringva ing a KedvEssŐlevélmiKiint
Vár
        

A háttámlámnál kissé hátrébb
Dőlve nézem, hogy a látkép
Hogyan kúszik el a tájon
Mi történik a határon
Túlról jövő fénysugárral
Legöregebb ükapjával
Mitől szolnak lentről
háború
És aztán az élet szélén-
Él le lógó lábbal TV-n
Nézzük milyen szép lesz holnap
Felhők között miket forgat
A fejében az öreg minden
Szemlesütve fel-fel szisszen