Tányérbasírók

Én is azt mondom amit a fáknak menj oda el ahol nem fáznak
Eső után aludj mélyen ott ahol voltunk a stégen
A Piros király csukjája mellett a rettentőből pont ennyi tellett
Tó mellett a piros tájon megzakkanunk úgy mint nyáron

És ott ahol majd ünnepelnek a tányérba sírók megölelnek 
Majd
        

álom világos már most
ez a sármos kis este
Robinson is leste
A Nap egyre hogy megy le

Aztán ha fel kel
mit tegyen reggel
Úgyhogy csak nézett
Míg a lét méz lett
        

Itt ott ennyi 
Tavaszok a nyárra 
Szívem szorítja a szavazó lány

Lépesmézet csöpögtet a lét itt
Életbeforrunk kösz társaság

Végképp térkép nélkül élők
ösztön börtön lett a felettesén

De nem baj mert majd kiderül a végén 
Ez is a terv része  és ne félj

Kontinensnyi rétek nyílnak
mint sivatagban az eső után
Felzendülő Világlélek
ének szól nem baj ha mutál
        

Hallom hogy a szendered szélén
Kinő egy erdő
Odalenn a tengerek mélyén
Mivé lesz a szellő

Napsütötte sziklaszirten
hever egy hüllő
Hidegvérrel arra gondol,
jó ez az idő
        

Hallom hogy a szendered szélén
Kinő egy erdő
Odalenn a tengerek mélyén
Mivé lesz a szellő

Napsütötte sziklaszirten
hever egy hüllő
Hidegvérrel arra gondol,
jó ez az idő