Álom fákon várom a párom
és már Minden képen látom
Távoli képeket tereget az elme
Abrosza szép és épp Őkelme
Kell ma nekem mer meredek az utca
Város és ázok de télre is futja
Fűteni fénykorom felhők járnak
Nap korong kel fel télikabátnak
lehetetlen nem leírni
olyan jó lett mostan itt ni
jó hogy épp a nap is kisüt
megvilágít bent mindenütt
kereteiden felül
lemerülni egyedül
kiterített tereidbe
elvegyülni mindegyikbe
csillogó kis villanás
Ez az élet semmi más
Andalog a gondola mába szeme mered maga elé arra gondol jó ez a máma s lába otthonába tér Ó folyók torkolló tengerbe mint halak fodrozza sodrom mint felhők (teli)hold alatt Partomon a mában megállok hullám hál lábamnál homoknyomom egy tengeri árok tekintete arra jár
Nézd a képen álom lép épp elő Benne minden érzésem előkelő Őserdők mélyén fellelhető Elfelejtett tettem vettem elő Nem tévedés Ez a létezés Ide-oda ugró pillanat hangulat Elaltat lágyan Pillanat alatt kipattant történelmek Hopp én is itt élek Nem tévedés Ez a létezés Kinyitom a szemem és látom amit látok Láthatatlan lápok Félreérthetetlenül benn megrezdül Az ülők szívében egy űr Nem tévedés Ez a létezés Mint a tenyerét mindenki ismeri a Naprendszert A galaktikát és az Univerzumot Nem tévedés Ez a létezés Pocsolyákban fürdő őszülő önkívület Kitavaszodik, ha vége a télnek Nem rejtem az elrejthetetlent tényleg Végig itt volt és lesz is - Nézd meg