Itt ott ennyi
Tavaszok a nyárra
Szívem szorítja a szavazó lány
Lépesmézet csöpögtet a lét itt
Életbeforrunk kösz társaság
Végképp térkép nélkül élők
ösztön börtön lett a felettesén
De nem baj mert majd kiderül a végén
Ez is a terv része és ne félj
Kontinensnyi rétek nyílnak
mint sivatagban az eső után
Felzendülő Világlélek
ének szól nem baj ha mutál
Tegnap este tenger lettem
Így talált a reggel engem
Halak élnek lenn a mélyben
minden mozdulatuk érzem
Áramlások minden sodrát
A fenti hullám apró fodrát
Szél fúj Nap fűt, fellélegzem
Esőfelhővé vál kedvem
Autók mennek
a másik szélén
Valaki alszik benn
talán én
Lassan elfordul
a búzamező hátul
Ahogy nézem,
valaki kirándul
Aztán visszafordul,
tolni kell balra
inkább jobbra néz és
ugyanaz a karja
A besütő fény,
a verőfény
Ami bentről van már
nem kívül
és a végén
egy másik rétről jövök
ég-vendégnek, Zeusz
Egy másik álom, látom
újra a bátyám
Lesz a másik oldalon
nekem vállfám
Szép kis látvány, így is
látom látom
Te leszel a
legjobb barátom
Nézd milyen szép vagy,
látom látom
Te pediglen
alabástrom
(Minden álmom régi emlék,
a végtelenben azt hiszik....)
Pattot kapsz de azt hiszem
utána már másmilyen
érzések a kép elé
jönnének és épp ezért
Inkább bogyó, hadd maradjon
lent a mélyben, úgy bizony
A villannyal hátul mákos
félig nyitott ablakon
Fény - Fény - Fény - Fény - Fény
Pattoghatsz de azt hiszem
utána már másmilyen
érzések a kép elé
jönnének és épp ezért
Inkább na jó hadd maradjon
lent a mélyben úgy bizony
Inkább hátul hátul máshol
félig nyitott ablakon
Fény - Fény - Fény - Fény - Fény
A népművészeti formákban megjelenő emésztőszervrendszerek Formák megfeszülnek, olajok vegyülnek de ezek az olajok illók Téretlen értelem érint meg vételen élű felületeken Egymáson súrlódva meleget dúdolva antik olajokon amik illók Most kezdenek el vonulni, várok amíg befestik a láthatárt Hallom a hangjukat, az illatuk árad Valaki az árbóchoz köti magát.
Az álomtól az ébredig
Nincs idő de eltelik
Figyelj semmi, kihúzom magam
Aki bújt, aki nem, mindenki van