Most szökken szárba
Most szökken szárba
fám legszebb virága
Fraktálos ága
Az egekbe ér
Míg benn a Földben
A legmélyebb ölben
Ágazó gyökerem
Az anyagtól kér
Lennék a hajnal
vagy része a fénynek
Az elmúló képek
között az a rés
Most szökken szárba
fám legszebb virága
Fraktálos ága
Az egekbe ér
Míg benn a Földben
A legmélyebb ölben
Ágazó gyökerem
Az anyagtól kér
Lennék a hajnal
vagy része a fénynek
Az elmúló képek
között az a rés
Kinevet a véletlen
Értetlen nem véltél
Pedig minden végtelen
egyre megy a végén.
Itt éltél, véltél,
Féltél te hitetlen tróger
Mint menekülő vadak kint a vonatokat
Figyelted az aktuális adatokat
De a felemelő erő ha velődbe tört
Tereken keltél át a tenyereden kerekerdő nőtt
A növényekkel keringőt és boszanovát Jártál
az Óperecián az Üveghegyeken át
Ez a történet régen kész
és minden részegész
Ez egészet álmodja
Ebbe az A moll-ba
Nem lesz vége
Így simulunk bele az égbe
Tarthatatlan tartalommal töltöm meg a szót Lehetetlen tettem leltem magamban de jó Évmilliók mérgét mérem mérlegemen épp Test-üstömben borba oldom, rettentő de szép Lángra kapott paranoia perzseli a köz véleményét, én e vényét nem kérem, de kösz Hihetetlen hiedelem tette hitetlen kezét Ember s Isten közé s lettek idegen Bár elidegeníthetetleneknél furcsa ez Mégis máris hozzáteszem: ez régi lemez Na ne haragudjál, Bandikám, hogy mindig ez jön belőlem elő, de hát leköt a létbörtön Mindenesetre e testben nem is olyan rossz Örülök, hogy te is itt vagy, Boldog Névnapot!
Foszlott téren vérre száll Oszlott szépen tért kaszál Konvoly mélyben mellre szív fel fel fel fel erre hív Az űrbe keringve űrhajót kell készíteni hullajó kompakt kerítés elmezaj Mit kell tenni ha nincsen baj? Létet tesz föl az Életért E tétet tette, és nem ér kultúr-körben körbeér kultúr-körben körbeér Skizó a szkepszis a krízisen Meg nem mondom miért hiszem Vett vételeim mind viszem Osztott nézeteid elhiszem!