Elvonul a felhő kiderül az ég megelevenedik az elevenerő Mozdulnak a lombok felszólal a szél Felkerekedik a letelepedő Várva várva állnak valahol a Mák A tegnapba térők vonta vonalát Tekintetük követi a réteken át Mint viszik a szellők élők illatát Valahol a vanba időnk mint a tér Eleredő rege rég az ereidben él Kikelete képpen kerül ő elő Térbe görbültében körülölelő
A népművészeti formákban megjelenő emésztőszervrendszerek Formák megfeszülnek, olajok vegyülnek de ezek az olajok illók Téretlen értelem érint meg vételen élű felületeken Egymáson súrlódva meleget dúdolva antik olajokon amik illók Most kezdenek el vonulni, várok amíg befestik a láthatárt Hallom a hangjukat, az illatuk árad Valaki az árbóchoz köti magát.
Gindi Gondi Gondok
Rontom bontom pontok
Gondolok, fontolok
Morfondírozok
Csili csalamádé
Apádüte tádé
Csillanó Villanó
Minden jó! Riadó!
Fel derengő elme
Elmerengőn lelte
Meg a maga legelőjét
Elrepülő lepedőjét
Abból a zord ólból
ahol a gond trónól
S e rettenetet elfeledve
emezeket felfedezte:
Noha üres minden
Nem lincsel a Nincsen
Az én szabad akaratom:
Legyen meg az akaratod!
Kedvem a Nap
Szél a lelkesedésem
Hangom az Ég
Emlékeim a Csillagok
Végtelen réteken táncol az értelem
Úttalan utakat kutat
A szív meg csak hajtja hogy legyen már rajta
Azon ahol épp jó a most