Mindenkinek jobb lenne akkor hogyha ott lenne ahol éppen van és nem előbb utóbb Irányító szándék hajtja majd ha átlép azon a kis csíkon ahol nincsen lét Körbe bekanyarodó komisz formák fölött felhők-be_burkolt ég- Ő-iS-TENgër-dũlő hullámai örök (k)őrként oszlanak szét
Ez az ősz szép
lehellete belefér.
Szele új kor
kezdeténÉl
a lehulló
levelei erein
lüktető tél
új színt int.
Ez az ősz még
velejéig beleér
Mint még rég
avar alól valahol
kék lég rét
keretei peremén
élmény ég
ahova odahajol
Meg kell tenni nem lehet máshogy
kinőnek a füvek, nyílnak a virágok
Szabad akarattal táncolnak a percek
Fogunk alatt a téridő serceg
Ki ismerte fiatalon, s látta öregedni
Ő őrzi a szépségét, a ráncokba zúdult vonásokat
a végtelen mély medreket
és az égig érő fennsíkot
Gindi Gondi Gondok
Rontom bontom pontok
Gondolok, fontolok
Morfondírozok
Csili csalamádé
Apádüte tádé
Csillanó Villanó
Minden jó! Riadó!
Fel derengő elme
Elmerengőn lelte
Meg a maga legelőjét
Elrepülő lepedőjét
Abból a zord ólból
ahol a gond trónól
S e rettenetet elfeledve
emezeket felfedezte:
Noha üres minden
Nem lincsel a Nincsen
Az én szabad akaratom:
Legyen meg az akaratod!
álom világos már most
ez a sármos kis este
Robinson is leste
A Nap egyre hogy megy le
Aztán ha fel kel
mit tegyen reggel
Úgyhogy csak nézett
Míg a lét méz lett