Egy barokk barakkban a madarammal laktam
Egy barokk barakkban a madarammal laktam
Na azt ma magam maradtam
Mert madaram, nyargaló agaramra raktam
Egy barokk barakkban a madarammal laktam
Na azt ma magam maradtam
Mert madaram, nyargaló agaramra raktam
A táguló világegyetemet alakító
Életbe szerelmes lelkületünk mögött
Összesúgnak a tücskök
És a szívünk kottájából játszanak
Harmatot sírunk a fűszálak fonákjaira
És a szépségtől széthasad a hajnal
Olajban sütjük a sorsunkat
És fel felszisszenünk ha oda pörkölődik egy egy darabja
Mert Tisztán, Szűzként akarjuk felajánlani romolhatatlan kedvesünknek
De csurom sár a lábunk
És felfröcsköl a fehér ingünkre is ha álmokfutunk
Nyugodtan kell mennünk hát
Derült tekintettel simogatva a tájat
Itt van a most És mindig ma van Jó napot csillagok Minél jobban követem az utam Annál furcsább a-hol vagyok De mindenek elött A bontatlan tétalak tekeredése Sietette az áll a bált A véletlen élére térve a tények Megbuktatták a hát talánt De mindenek elött
Mindenkinek jobb lenne akkor hogyha ott lenne ahol éppen van és nem előbb utóbb Irányító szándék hajtja majd ha átlép azon a kis csíkon ahol nincsen lét Körbe bekanyarodó komisz formák fölött felhők-be_burkolt ég- Ő-iS-TENgër-dũlő hullámai örök (k)őrként oszlanak szét
Amerre a délceg
három király lépked
felfénylenek rétek
foszlanak a kétkek