Futó ágak között fákat mászó Sugár selymeibe úton álló Utak tengerébe merre mész majd Ha szól szélkakasod: hajnal Havas óceánokon konokon kelsz Át a tengereken lilmot lelsz Tenyeredbe tárul a titkok nyitja heges szélsebed a Nap gyógyítja lovon, háztetőkön kopott hátú Földön Fölötted az ég a szívedig ér és a sárba lábad ha bemártod Húzhatod a szívre a kabátod de madár vidd a búmat innen messze mosom lábaimat minden este
Hó hull fenn meg hollók húznak Azt mondta valaki edd meg a fényt Végre érzelem zendül bennem Ebben csendben heveredek én Szép fűz szél fúj Lombok lengenek Harmatos hajnalok élénÉl Fel-felhasadozik belső birodalom Habzó partjai szép élmény
Eltévedsz a térképen, amit Te rajzolsz
Távolodsz a békétől, Amiért harcolsz
A külső gyorsulás egyre lelassít bent
Pont az élet végére elfelejteni Istent
A III. Világháborúban elhalálozott ismeretlen szerző
Jaj pajtikám hol vannak a rÉGI szép idők. Itt vannak a talpunk alatt, a sejtfalainkba mélyen beépülve, rájuk épült a most.
Én megrögzött énem mindig méregről énekel
Csak akkor kelts fel édes ha minden mézlett vagy minden tej
Hála a hallhatatlannak még mindig minden jó
Nem maradt hát hátra más csak örökkévaló
Lakj a pillanatba a múló percek éveit
Hallgasd lélegezd be a hulló szirmok érveit
Lélegezz bátran mélyet sok millió atomot
Szívet dobogtató mikró univerzumot