És hogy ha közelről megnézem
Ebbe a megállóba csak buszok jönnek el
Padkára ül inkább és öngyújt
És a házak között jön már a Reggel
Fénykép ha volna róla
Arról biztos megismerném
Térképeket fest a szóra
Hogy véletlen el ne tévedjél
Nem baj ha nincsen itt
Mert jó nekem a Semmi is
Előhívom s a negatívjából
A falra kenek egy kicsit
Tróger történetek, hol huligánkodtál Vereckei hágón járó égi tünemény tetterős távollátó felvillanyozódtál penetráns karcos partod sziklás fövenyén valamikor Sátor fáddal szálló igékre érkeztél Táruló tájon járó égi tünemény Magadban parttalan Vidékét a Jónak, Magába látó Minden szeme lássa Szép valamiKépp
Az üres tér meg a csend
A lüktető ér és a rend
A szüntelen kézen fogó jelen
S a tettekre törő világverem.
Hmm
Tetszenek nekem!!
Berci az autó mellett állt és azt mondta hogy Szép
Ez az Élet itt körülöttem amit újabban csak lét-
Nek neveznek a nagy tudósok és azt is mondták még
Hogy apró atomok álltal felépített részecskék
Berci a TV képernyőjében az Ákost nézte mért
Mondja azt az anyukájának hogy minden álmom hófehér
Beöltözött és önmagával táncol most a nagypapával
Csokolódznak sorba jányok a végére oda állok én is
és azán meg nagy tükörbe nézzük milyen szépen körbe
görbült lett minden ami régen egy az egybe egyenest volt az égen
Fények, fények,
Holnap hová értek?
Hová mentek, olyan
Gyorsan hová siettek?
Túl a képeken át a réteken
Az időn kívül minden tengelyen
Meggörbülve, hogyha kéred,
Három ember hármat kérdez.
Indulj fény!
Indulj fény!
És a végén,
Az összes léted szélén,
Sírni fogsz majd,
Csak egy paradox vagy.