Kösz a herpeszkenőcsöt
Pattan a labda, fröccsen a kolbász
Aki a hunyó, az fogja az óriást
Fordul a füttyös, csendül a csóró
Kaleidoszkópba tévedt a Zorró
Óriás álom piacon látom
Mellettem mállik valami várom
Pattan a labda, fröccsen a kolbász
Aki a hunyó, az fogja az óriást
Fordul a füttyös, csendül a csóró
Kaleidoszkópba tévedt a Zorró
Óriás álom piacon látom
Mellettem mállik valami várom
Szépek a szaladók
a lobogó levelek
avarban a lakók
Vonulnék teveled
Terved te remete
Velem megosztod-e
Szememnek enni lesz
Míg meg a rozsda esz
A végtelenben élő emberi lényt a szél El fújja oda ahol cifra palota Várja a vállára zsákba rakott álmát a Két ujjával teszi fel aztán meg leveszi Róla a kezét kíván még sok szerencsét Szenvtelenül ül végül gépre s elrepül De a szerencse forgandó, mer a gépen van egy robbantó De roppant véletlen, a bomba mégis életlen Mocskos retrográd téveszméket rak ki rád Propaganda hős képernyőt ebédelős Bácsi átható tekintetén látható A városa átmossa lelkületét károsra De a sarkon ott egy srác valamit épp dudorász A rászorulóknak masnit köt a huroknak A nyakra főreform ott kovácsoló felold Az Alúljáróban megváltóra váróban Hallom ha hivacc óriásálompiac Látom kipakolva Fényes standard standodra A végtelen erőt egekbe felemelőt Édes kottákat Fergeteges formákat
Tükörtérben szemből táncol
Hamut szór és az árnyékán szól
Úgy van a Naptól a Föld ahogy akkor
Három ember a fénynek a másik
Oldalán-áll, dekkel játszik
Nézik a végét hogy hátrébbről mi jön még
Egyik álom kibújik a zsákból
Önmagától Önmagából
Önmagától Önmagából
Csinál Valóságot
Csinál Valós ágat
Önmagától Önmagából
Elmúlik az idő ellenem
Lejjebb kerül a jellemem
Narancsot hoz odébbáll
Motívumokkal motivál
Elmúlik a világ ébresztő
Eltelt megin az esztendő
Narancsot hoz odébb áll
Kedves kedves mint a
Nyár
Ide oda mászó belekotorászó
Kibe lenne benne ha nem bennem
Aki meg már látja annak a kabátja
Gallérján csillan a könycseppem