Éledve édes

Éledve édes
hmmmmm
Miazma krémes,
kikelet fényes.
Mi csoda öböl
a szemgödör.
Innen tündököl
        

De a hősök nem halhatnak sosem

De a hősök nem halhatnak sosem

Meg és vesztesek sem lesznek hanem
Ugyanúgy élnek mint akik nem
Csak bennük más megy végbe ha lenn
Tről fel felé néznek
Kedves hangulatok mesélnek
el
        

Tróger történetek

Tróger történetek,
hol huligánkodtál
Vereckei hágón járó
égi tünemény
 
tetterős távollátó
felvillanyozódtál
penetráns karcos partod 
sziklás fövenyén
  valamikor
 
Sátor fáddal szálló
igékre érkeztél
Táruló tájon járó
égi tünemény
 
Magadban parttalan
Vidékét a Jónak,
Magába látó Minden
szeme lássa  Szép
  valamiKépp

Egy barokk barakkban a madarammal laktam

Egy barokk barakkban a madarammal laktam
Na azt ma magam maradtam 
Mert madaram, nyargaló agaramra raktam
        

Szívembe szakad a végtelen

Szívembe szakad a végtelen
Képtelen réteken lépdel
Beleremeg a két kezem
Érvtelen réteget ér el

Benne torát ő üli élveteg
Rárakódnak ott emberi rétegek
Dobbantó bokák alól a kéreget
Fel-fellökődő köldöki lény-eget

Telítve zokog a gépezet
Száz szeme szemtelen széled
Őrült a sokk hova érkezett
Fékezett része révbe ébred

Eleve leverő erő ellövet
Kvantumokba hoz rengeteg szép követ
Vákuum övezte szőnyeg e kövezet
Cifra réteken keresztül nyújt kezet