Elvonul a felhő kiderül az ég megelevenedik az elevenerő Mozdulnak a lombok felszólal a szél Felkerekedik a letelepedő Várva várva állnak valahol a Mák A tegnapba térők vonta vonalát Tekintetük követi a réteken át Mint viszik a szellők élők illatát Valahol a vanba időnk mint a tér Eleredő rege rég az ereidben él Kikelete képpen kerül ő elő Térbe görbültében körülölelő
Szívembe szakad a végtelen
Képtelen réteken lépdel
Beleremeg a két kezem
Érvtelen réteget ér el
Benne torát ő üli élveteg
Rárakódnak ott emberi rétegek
Dobbantó bokák alól a kéreget
Fel-fellökődő köldöki lény-eget
Telítve zokog a gépezet
Száz szeme szemtelen széled
Őrült a sokk hova érkezett
Fékezett része révbe ébred
Eleve leverő erő ellövet
Kvantumokba hoz rengeteg szép követ
Vákuum övezte szőnyeg e kövezet
Cifra réteken keresztül nyújt kezet
Hét kordonnal távolt tartott
felelős miniszter megtisztel ha tvisztel
tehetős de nem nős, fejtörős meg erős
Konkáv kedvem kanyarulatánál
ámuló táruló tereket bámuló
álldogál várdogál idébb áll odébb áll
Foszlott rojtok rejtek rétjén
tetteket tervelő kerteket rendező
kedvet emelő felhő legelő
Szélcsend élén élő élmény
tengerén éldegél
Lacikonyhában a segéd lettem én
A legboldogabb ezen a földtekén
kipirulva mint a krumplik
a bőréből majd kiugrik
Hogy miért ily Szép és miért ily Jó?
Se ki se el nem mondható
De ősz van és hullnak a levelek
Telis-teli tele teveled
El előlem tél El előlem tél El előlem tél Fel előre szél Fel előre Felelőtlen őr lettél Liliom sár 5 Liliom sár 5 Liliom sár Úti liliom sár 5 Belekeveredve kedve telik a télbe Magas fákon alabástrom minden álmom Belekeveredve kedvét leli a létbe Magas fákon minden ágon ül az álmom Ki a szívből szó Szalonnázó jó Ki a szájon Aki szép az száljon szét Delelő lettél Deret tett a tél Téllét élén Szikrázik az élénk jég