Itt ott ennyi
Tavaszok a nyárra
Szívem szorítja a szavazó lány
Lépesmézet csöpögtet a lét itt
Életbeforrunk kösz társaság
Végképp térkép nélkül élők
ösztön börtön lett a felettesén
De nem baj mert majd kiderül a végén
Ez is a terv része és ne félj
Kontinensnyi rétek nyílnak
mint sivatagban az eső után
Felzendülő Világlélek
ének szól nem baj ha mutál
Futó ágak között fákat mászó Sugár selymeibe úton álló Utak tengerébe merre mész majd Ha szól szélkakasod: hajnal Havas óceánokon konokon kelsz Át a tengereken lilmot lelsz Tenyeredbe tárul a titkok nyitja heges szélsebed a Nap gyógyítja lovon, háztetőkön kopott hátú Földön Fölötted az ég a szívedig ér és a sárba lábad ha bemártod Húzhatod a szívre a kabátod de madár vidd a búmat innen messze mosom lábaimat minden este
Tükörtérben szemből táncol
Hamut szór és az árnyékán szól
Úgy van a Naptól a Föld ahogy akkor
Három ember a fénynek a másik
Oldalán-áll, dekkel játszik
Nézik a végét hogy hátrébbről mi jön még
Egyik álom kibújik a zsákból
Önmagától Önmagából
Önmagától Önmagából
Csinál Valóságot
Csinál Valós ágat
Önmagától Önmagából
Autók mennek
a másik szélén
Valaki alszik benn
talán én
Lassan elfordul
a búzamező hátul
Ahogy nézem,
valaki kirándul
Aztán visszafordul,
tolni kell balra
inkább jobbra néz és
ugyanaz a karja
A besütő fény,
a verőfény
Ami bentről van már
nem kívül
és a végén
egy másik rétről jövök
ég-vendégnek, Zeusz
Egy másik álom, látom
újra a bátyám
Lesz a másik oldalon
nekem vállfám
Szép kis látvány, így is
látom látom
Te leszel a
legjobb barátom
Nézd milyen szép vagy,
látom látom
Te pediglen
alabástrom
(Minden álmom régi emlék,
a végtelenben azt hiszik....)
Pattot kapsz de azt hiszem
utána már másmilyen
érzések a kép elé
jönnének és épp ezért
Inkább bogyó, hadd maradjon
lent a mélyben, úgy bizony
A villannyal hátul mákos
félig nyitott ablakon
Fény - Fény - Fény - Fény - Fény
Pattoghatsz de azt hiszem
utána már másmilyen
érzések a kép elé
jönnének és épp ezért
Inkább na jó hadd maradjon
lent a mélyben úgy bizony
Inkább hátul hátul máshol
félig nyitott ablakon
Fény - Fény - Fény - Fény - Fény
Egyben
Érzem, hallom, szaglom és látom
Úgy élek benne mint bennem az álom
A lét a nem lét
A jó és a rossz
A test a lélek
Amitől kérek
Álmodom
Hogy mégse élek
Amire vágyom
Az másnak a végzet
Emberek arcok
Lények és képek
Ez az emberi tudat és a
Kényszerképzet
Ez egy állat
Ez egy ember
Ez egy növény de
Egyek egyben