Harsona szőlő szemek közt
nyílik ki a szemem ma reggel
Ízes kis színek
izléses csínyek amit az agyam termel
        

A táguló világegyetemet alakító 
Életbe szerelmes lelkületünk mögött 
Összesúgnak a tücskök 
És a szívünk kottájából játszanak 
Harmatot sírunk a fűszálak fonákjaira 
És a szépségtől széthasad a hajnal 
Olajban sütjük a sorsunkat 
És fel felszisszenünk ha oda pörkölődik egy egy darabja 
Mert Tisztán, Szűzként akarjuk felajánlani romolhatatlan kedvesünknek 
De csurom sár a lábunk 
És felfröcsköl a fehér ingünkre is ha álmokfutunk 
Nyugodtan kell mennünk hát 
Derült tekintettel simogatva a tájat
        

Végtelen réteken táncol az értelem
Úttalan utakat kutat
A szív meg csak hajtja hogy legyen már rajta
Azon ahol épp jó a most
        

mogyorókat ropogtatva
topogok itt a sakkba
Kinn hideg van benn zene szól
Forró tea, Azta!!!
        

Zuhanunk a létben
Furulyák-képpen
Suhan át rajtunk a téridő

Hallom a dallamot
s annyira meghatott, 
hogy Énnek hiszem hopp, 
de Én akkor ki vagyok?

Egy lefülelő fül
halandó hallgató
Hallhatatlan dallam hallató