Tudatom az összes sejtemmel
Tudatára ébredtem
Hogy tudatukat egyesítve 
teremtettek engem meg
        

Hallom hogy a szendered szélén
Kinő egy erdő
Odalenn a tengerek mélyén
Mivé lesz a szellő

Napsütötte sziklaszirten
hever egy hüllő
Hidegvérrel arra gondol,
jó ez az idő
        

Egy barokk barakkban a madarammal laktam
Na azt ma magam maradtam 
Mert madaram, nyargaló agaramra raktam
        

Egyedül iszik és talajon fekvő
Rendőrrel összekeverhet ő
Kártyát és Mátkát
MegVárta a Várvavárt

Aztán egy hegy oldalán fel kell
Kelnie a napnak reggelt
Hozó oltalmazó oltárán
Várta meg a várvavárt
        

Kopár réteken gázolnak
Felerészembemázolnak
Visszanéző visszatérő
Kiapadhatatlan vérző

Soha többé
Hova többé
Nem veszek már race-t

Egészségét
Feleségét
Eméssze egész

Foszlott rojtok rejtek rétjén
Éldegélők szélre érvén
Végtelennek vélt távolnak
Újra magukba bámulnak

Óriások
Mindentlátók
De belülről azért

Ez az érzet
Mikro lények
Világából ért

Felületek alatt dúló
Minden irányba forduló
Határmezsgyén formát váltó
Magával kommunikáló

Ki a térbe
Be a révbe
Terelő erő

Szent a Béke
Felel Ősöm
Felelősöm ő