Most szökken szárba

Most szökken szárba 
fám legszebb virága
Fraktálos ága
Az egekbe ér

Míg benn a Földben
A legmélyebb ölben
Ágazó gyökerem
Az anyagtól kér

Lennék a hajnal 
vagy része a fénynek
Az elmúló képek 
között az a rés
        

Kineveta végtelen

Kinevet a véletlen
Értetlen nem véltél
Pedig minden végtelen
egyre megy a végén.

Itt éltél, véltél,
Féltél te hitetlen tróger
Mint menekülő vadak kint a vonatokat
Figyelted az aktuális adatokat

De a felemelő erő ha velődbe tört
Tereken keltél át a tenyereden kerekerdő nőtt
A növényekkel keringőt és boszanovát Jártál
az Óperecián az Üveghegyeken át

Ez a történet régen kész
és minden részegész
Ez egészet álmodja
Ebbe az A moll-ba
        

Nem lesz vége

Nem lesz vége 
Így simulunk bele az égbe
        

Bandiköszöntő

Tarthatatlan tartalommal töltöm meg a szót
Lehetetlen tettem leltem magamban de jó
Évmilliók mérgét mérem mérlegemen épp
Test-üstömben borba oldom, rettentő de szép
Lángra kapott paranoia perzseli a köz
véleményét, én e vényét nem kérem, de kösz
Hihetetlen hiedelem tette hitetlen
kezét Ember s Isten közé s lettek idegen
Bár elidegeníthetetleneknél furcsa ez
Mégis máris hozzáteszem: ez régi lemez
Na ne haragudjál, Bandikám, hogy mindig ez jön
belőlem elő, de hát leköt a létbörtön
Mindenesetre e testben nem is olyan rossz
Örülök, hogy te is itt vagy,  Boldog Névnapot!

Osztott nézeteid

Foszlott téren vérre száll
Oszlott szépen tért kaszál
Konvoly mélyben mellre szív
fel fel fel fel erre hív
 
Az űrbe keringve űrhajót
kell készíteni hullajó
kompakt kerítés elmezaj
Mit kell tenni ha nincsen baj?
 
Létet tesz föl az Életért
E tétet tette, és nem ér
kultúr-körben körbeér
kultúr-körben körbeér
 
Skizó a szkepszis a krízisen
Meg nem mondom miért hiszem
Vett vételeim mind viszem
Osztott nézeteid elhiszem!