Útszél szél fúj fák meg mennek
Autók járnak vágnak csendet
Tücskük tekerik a nevetős szépet
Lombok legelik a lehetőséget
Szépen köszönik a szélnek hogy élnek
Valaki meg baktat de sehol se félnek
Égnek csillagok morajokat morzsol
A horizont széle izzik a jótól
Tombol a dombon a dorbéz ding dong
Egy autó meg megáll értem itt pont
A fájdalom test gyakran a logikát használja saját igaza bizonyítására, azt a logikát amit kigúnyol ha érdeki épp úgy kívánják. Szóval nem túl logikus, viszont szugesszív. Kiderül a végén apró pici lények összeállnak tényleg, s ők alkotnak téged.
Én megrögzött énem mindig méregről énekel
Csak akkor kelts fel édes ha minden mézlett vagy minden tej
Hála a hallhatatlannak még mindig minden jó
Nem maradt hát hátra más csak örökkévaló
Lakj a pillanatba a múló percek éveit
Hallgasd lélegezd be a hulló szirmok érveit
Lélegezz bátran mélyet sok millió atomot
Szívet dobogtató mikró univerzumot
Alacsonyan táruló
Horizont áruló
Bon-bonokat falnak
Egymásból kimarnak
Egy darabot és nézik
Hogy mégis csak vérzik
És sajnálják is belül
Aztán mégis csak felül
kerekedik ami mindig
Ha árnyékból indít
a fény
Annyira jó lenne nevetni a végén annyira jó lenne még, nézni ahogy jönnek ki a TV-ből a könnyek, és felfelé fordul a rét.
Kebeledben pillanat, Szélrózsák nyílanak Szép szárnyán száz bogár Méz érzésért bejár Óriás pontokat Fürkész szemük kutat S mind újabb szinteken Mind újabb szín terem