Tróger történetek, hol huligánkodtál Vereckei hágón járó égi tünemény tetterős távollátó felvillanyozódtál penetráns karcos partod sziklás fövenyén valamikor Sátor fáddal szálló igékre érkeztél Táruló tájon járó égi tünemény Magadban parttalan Vidékét a Jónak, Magába látó Minden szeme lássa Szép valamiKépp
Most szökken szárba
fám legszebb virága
Fraktálos ága
Az egekbe ér
Míg benn a Földben
A legmélyebb ölben
Ágazó gyökerem
Az anyagtól kér
Lennék a hajnal
vagy része a fénynek
Az elmúló képek
között az a rés
Szép szomorú ízek
Fűszerezte szívek
Belső tájat sóznak
Kedvük kies csónak
Hirtelen vált minden
Szél, vagy még egy hullám
Ringva ing a KedvEssŐlevélmiKiint
Vár
Hó hull fenn meg hollók húznak Azt mondta valaki edd meg a fényt Végre érzelem zendül bennem Ebben csendben heveredek én Szép fűz szél fúj Lombok lengenek Harmatos hajnalok élénÉl Fel-felhasadozik belső birodalom Habzó partjai szép élmény
Futó ágak között fákat mászó Sugár selymeibe úton álló Utak tengerébe merre mész majd Ha szól szélkakasod: hajnal Havas óceánokon konokon kelsz Át a tengereken lilmot lelsz Tenyeredbe tárul a titkok nyitja heges szélsebed a Nap gyógyítja lovon, háztetőkön kopott hátú Földön Fölötted az ég a szívedig ér és a sárba lábad ha bemártod Húzhatod a szívre a kabátod de madár vidd a búmat innen messze mosom lábaimat minden este