Alacsonyan táruló
Horizont áruló
Bon-bonokat falnak
Egymásból kimarnak
Egy darabot és nézik
Hogy mégis csak vérzik
És sajnálják is belül
Aztán mégis csak felül
kerekedik ami mindig
Ha árnyékból indít
a fény
Annyira jó lenne nevetni a végén annyira jó lenne még, nézni ahogy jönnek ki a TV-ből a könnyek, és felfelé fordul a rét.
hunyózz, a házam messze találtam fogózz bátran ugorj utánam Messze még a ház a Város Félfogamra lesz e Káros TáltosSáros minden láb most Távfutásra várományos Ámulatba téli kedve Tavaszi termő kertet vet be Termő tavaszi kertje éled Nézd az élet révbe réved fogózz bátran messze a házam messze a házam hunyózz bátran Áldás hát a Házra, Mára Fákra, Tájra, Ősapákra A Jövőre, a Múlóra A Mólóra s a Hollókra
De a hősök nem halhatnak sosem
Meg és vesztesek sem lesznek hanem
Ugyanúgy élnek mint akik nem
Csak bennük más megy végbe ha lenn
Tről fel felé néznek
Kedves hangulatok mesélnek
el
Íme itt a világ néhány millió évvel
A nagy bumm után, inkább szívvel mint ésszel
Lehet megfogni ezt a felfoghatatlant
Napfénnyel tölt fel minden sötét katlant
Kifelé nyílik ez a végtelen ég
Befelé rémlik ez az égtelen kék
Rettentő mélyen, rettentő közel
A világ a lábaid előtt hever
Belekeveredhetek ha kedvem van épp
Vonzhat a vonzó, vagy tetszhet a szép
Lehetek Postás, rendőr, vagy pék
Penetráns Péter, vagy mulandó és
Itt jön az érzés ami vérzést szül
Előle élő nem menekül
Kikerülhetetlen lépést lép
Válassz az élet vagy a lét
álom világos már most
ez a sármos kis este
Robinson is leste
A Nap egyre hogy megy le
Aztán ha fel kel
mit tegyen reggel
Úgyhogy csak nézett
Míg a lét méz lett