Kezd kikelni a képben
a Nyílt halmazból a zárt osztály
Bele vele mélyrepülésben
érkeztem de kiátkoztál
Eme remek rettenet tetted
tette belém a tetterőt
eleve elrendelted
nekem a rendelőt
Millió évek érnek
véget kérlek engedd őt
Millió éve kérlek
szépre kérd az engedőt
mogyorókat ropogtatva
topogok itt a sakkba
Kinn hideg van benn zene szól
Forró tea, Azta!!!
egy napon
egy jelentéktelen időrögön
mely vérkeringésemben
megakadt
s melyen ingva gyűlt meg
tornyosult a tovább-való
egy napon
kihunyt, drága hullámok
koszlott hullámgátak közt
lebegtem
szívem oldva
sóban,hidrogénben, minden anyagban
s nem vettem magam
hogy valamerre haladjak
szocializálódjak,
magam
mentésére nem gyűjtöttem
emberi alakból hadat
nem mentem magamért kiabálódzni
nevetni
szeretni
érezni, hogy megérkeztem
csak csacsogtam halakkal,
szívem-csévémmel
sorsom sodorva
szobám fényében
a levegőben úszó lebegő halak pikkelyes húsából áttetsző
hűvösség
áradt. ez lenne a magány?
-gondoltam sután. a szoba
kizuhant az ablakon
és a tengerbe esett.
Erő lenyelő részvétel Észmegállító vész Be nem jelentett vérvétel Eszméletlen eszmény Eleve velejét érintő Csillagközi csók Csorbítatlanul benn lapul Hálójában a pók Féktelen utakat járó Végtelenből hazataláló Szavakat mondó Oltalomontó Éliás Tóbiás miért nem jöttetek le a térre Pünkösdöt pörköltem az edénybe ebédre
Lépked épp a rév felé
Bele ér a fénybe és a Szél
Felszólal szüntelen
Persze végtelen a béke benn
Csak a város álma átitat
Tava tért terít elém utat
Még égig ér a régi én
Feléled újra bent a szél