Én megrögzött énem mindig méregről énekel
Csak akkor kelts fel édes ha minden mézlett vagy minden tej
Hála a hallhatatlannak még mindig minden jó
Nem maradt hát hátra más csak örökkévaló
Lakj a pillanatba a múló percek éveit
Hallgasd lélegezd be a hulló szirmok érveit
Lélegezz bátran mélyet sok millió atomot
Szívet dobogtató mikró univerzumot
Tettekkel telít az ősz Örülök ha nekem dőlsz Megolvadt csokiból építek Homok várat Mielőtt megölsz Hódoló hontalan Ra hangol a hangulat Ez most egy dráma A vége lesz Drága Te vagy csakisTenmagad Olvadék zabáló Kisiparos Álmokat kapáló Takaros Eresz alatt ázót Fújja a szél Fogom a kezed Eresszél
És aztán a másiktól Felébredt a másikból Mindenféle boszorkányról szolt És aztán meg minden szép Lesz mondta a mindenség Kicsit hátra nézett aztán újból Érezte az illatát Mindenféle csillagát Amit eddig oda összezsúfolt És aztán meg molylepkék Megkérdezték miért tették Ezt a dolgot hogy annyira Szép Minden amikor Fény
Ez az ősz szép
lehellete belefér.
Szele új kor
kezdeténÉl
a lehulló
levelei erein
lüktető tél
új színt int.
Ez az ősz még
velejéig beleér
Mint még rég
avar alól valahol
kék lég rét
keretei peremén
élmény ég
ahova odahajol
Lacikonyhában a segéd lettem én
A legboldogabb ezen a földtekén
kipirulva mint a krumplik
a bőréből majd kiugrik
Hogy miért ily Szép és miért ily Jó?
Se ki se el nem mondható
De ősz van és hullnak a levelek
Telis-teli tele teveled