Konokon
Futó ágak között fákat mászó Sugár selymeibe úton álló Utak tengerébe merre mész majd Ha szól szélkakasod: hajnal Havas óceánokon konokon kelsz Át a tengereken lilmot lelsz Tenyeredbe tárul a titkok nyitja heges szélsebed a Nap gyógyítja lovon, háztetőkön kopott hátú Földön Fölötted az ég a szívedig ér és a sárba lábad ha bemártod Húzhatod a szívre a kabátod de madár vidd a búmat innen messze mosom lábaimat minden este