De a hősök nem halhatnak sosem

Meg és vesztesek sem lesznek hanem
Ugyanúgy élnek mint akik nem
Csak bennük más megy végbe ha lenn
Tről fel felé néznek
Kedves hangulatok mesélnek
el
        

Lépked épp a tér elé
Bele ér a fénybe és a Szél
Felszólal szüntelen
Persze végtelen a béke benn
Csak a város álma átitat
Tava tért terít elém utat
Mer égig ér a régi én
Feléled újra bent a szél

Átható a látható 
az érzékkel bejárható

Here comes the summer sun
        

Lépked épp a rév felé
Bele ér a fénybe és a Szél
Felszólal szüntelen
Persze végtelen a béke benn
Csak a város álma átitat
Tava tért terít elém utat
Még égig ér a régi én
Feléled újra bent a szél
        

Fények, fények, 
Holnap hová értek?
Hová mentek, olyan 
Gyorsan hová siettek?

 Túl a képeken át a réteken
 Az időn kívül minden tengelyen
 Meggörbülve, hogyha kéred,
 Három ember hármat kérdez.
  Indulj fény!
  Indulj fény!

És a végén,
Az összes léted szélén,
Sírni fogsz majd,
Csak egy paradox vagy.
        

Szép szomorú ízek
Fűszerezte szívek
Belső tájat sóznak
Kedvük kies csónak

Hirtelen vált minden
Szél, vagy még egy hullám
Ringva ing a KedvEssŐlevélmiKiint
Vár