Kelek fekszek adok kapok
Sorra múlnak el a napok
Körbe-körbe karikába
Elmehetek a picsába

Ravatalba rakat a
kamataim kamata
        

Eltévedt térképén
Felsértett énképén
Szikrázó élmények
Megrázó végképek

Nem ebben nem lehet nem ennem
A VÁROS
Kivált attól

Rettentő láprétek
Mindenen túl átértek
Szél fújta fűszálak
Képesség végvárak

Pontok közt felsejlő
Ördöngős őserdő
        

Berci az autó mellett állt és azt mondta hogy Szép
Ez az Élet itt körülöttem amit újabban csak lét-
Nek neveznek a nagy tudósok és azt is mondták még
Hogy apró atomok álltal felépített részecskék

Berci a TV képernyőjében az Ákost nézte mért
Mondja azt az anyukájának hogy minden álmom hófehér
Beöltözött és önmagával táncol most a nagypapával
Csokolódznak sorba jányok a végére oda állok én is

és azán meg nagy tükörbe nézzük milyen szépen körbe
görbült lett minden ami régen egy az egybe egyenest volt az égen
        

Lépked épp a tér elé
Bele ér a fénybe és a Szél
Felszólal szüntelen
Persze végtelen a béke benn
Csak a város álma átitat
Tava tért terít elém utat
Mer égig ér a régi én
Feléled újra bent a szél

Átható a látható 
az érzékkel bejárható

Here comes the summer sun
        

Szellem a világ?
S ez míly szellemes
se anyag se kellemes
dunyha alá nyújtózás

mind csak a lét mivel bevont az év milliárdnyi gondolat