Szép szomorú ízek
Szép szomorú ízek
Fűszerezte szívek
Belső tájat sóznak
Kedvük kies csónak
Hirtelen vált minden
Szél, vagy még egy hullám
Ringva ing a KedvEssŐlevélmiKiint
Vár
Szép szomorú ízek
Fűszerezte szívek
Belső tájat sóznak
Kedvük kies csónak
Hirtelen vált minden
Szél, vagy még egy hullám
Ringva ing a KedvEssŐlevélmiKiint
Vár
Az álomtól az ébredig
Nincs idő de eltelik
Figyelj semmi, kihúzom magam
Aki bújt, aki nem, mindenki van
Jó kérdés? Ha választhatnám a tökéletes tudást, a rejtély nélküliséget, ha valóban egybe látnám a Világot, s azt
Ma van a szülinapom
és nagyon
érzem hogy hagyom
érezni
milyen szépnek tűnnek nyugodt egyhangú napjaim
Micsoda kincs ez az emlék
emléktáblával tüntetnek a mába
jó szándékból jó szándékosan megbántani sszórakázás miatt
És aztán a másiktól Felébredt a másikból Mindenféle boszorkányról szolt És aztán meg minden szép Lesz mondta a mindenség Kicsit hátra nézett aztán újból Érezte az illatát Mindenféle csillagát Amit eddig oda összezsúfolt És aztán meg molylepkék Megkérdezték miért tették Ezt a dolgot hogy annyira Szép Minden amikor Fény
Na itt van ez a pikoló Picit habos, aranyos Fényelgő ősember evő előny Lehúzódik a redőny De szép ez a felhő Előre evő megemészthető Megehetetlen Töhötöm meghúzta a farkát a tehéneknek Jaj, az éneknek lett a rosszabb sorsa tőle Előre elő Szóval add vissza haver a pikolómat Azt mondta egy olyan szózat Ami a múltban fogant Aztán pedig egy fogat Ki kellett tőle húzni De mégis a nyúzni- Való anyuzni Lelkületű egyén Még mindig merész, szel Még, szép, szép lesz az apukám Szóval vedd csak el szépen jó lesz az Ha még most nem, majd holnap Add vissza haver a pikolómat Mert az egy olyan furcsa dolog Add vissza haver a Add vissza haver a pikolómat Add vissza haver a pikolómat Add vissza haver a pikolómat Na jó tudod mit azt mondom, hogy Vidd csak el haver a pikolómat Vidd csak el haver a pikolómat Vidd csak el haver a pikolómat