Én megrögzött énem mindig méregről énekel
Csak akkor kelts fel édes ha minden mézlett vagy minden tej
Hála a hallhatatlannak még mindig  minden jó
Nem maradt hát hátra más csak örökkévaló

Lakj a pillanatba a múló percek éveit
Hallgasd lélegezd be a hulló szirmok érveit
Lélegezz bátran mélyet sok millió atomot
Szívet dobogtató mikró univerzumot
        

álom világos már most
ez a sármos kis este
Robinson is leste
A Nap egyre hogy megy le

Aztán ha fel kel
mit tegyen reggel
Úgyhogy csak nézett
Míg a lét méz lett
        

Amerre a délceg
három király lépked
felfénylenek rétek
foszlanak a kétkek
        

Szellem a világ?
S ez míly szellemes
se anyag se kellemes
dunyha alá nyújtózás

mind csak a lét mivel bevont az év milliárdnyi gondolat
        

Asztalra a rímet
a csizmát, meg az inget.
Ne vegye magára
kinek nem sajátja

Magánya talánya
így ityeg, habár ma
ízlett pont sok szép szín
S ez lett az asztalra ma épp Rím