Lépked épp a tér elé
Bele ér a fénybe és a Szél
Felszólal szüntelen
Persze végtelen a béke benn
Csak a város álma átitat
Tava tért terít elém utat
Mer égig ér a régi én
Feléled újra bent a szél
Átható a látható
az érzékkel bejárható
Here comes the summer sun
mogyorókat ropogtatva
topogok itt a sakkba
Kinn hideg van benn zene szól
Forró tea, Azta!!!
Dereng még a reggeli ige
Irgalmatlan úti hadzsime
A reggelim ki hozza, Kobold vagy Dzsin-e
A napom azon múlik, melyik ér ide
Kelek fekszek adok kapok
Sorra múlnak el a napok
Körbe-körbe karikába
Elmehetek a picsába
Ravatalba rakat a
kamataim kamata
Mindenkinek jobb lenne akkor hogyha ott lenne ahol éppen van és nem előbb utóbb Irányító szándék hajtja majd ha átlép azon a kis csíkon ahol nincsen lét Körbe bekanyarodó komisz formák fölött felhők-be_burkolt ég- Ő-iS-TENgër-dũlő hullámai örök (k)őrként oszlanak szét