Végtelen réteken táncol az értelem
Úttalan utakat kutat
A szív meg csak hajtja hogy legyen már rajta
Azon ahol épp jó a most
        

Gindi Gondi Gondok
Rontom bontom pontok
Gondolok, fontolok
Morfondírozok

Csili csalamádé
Apádüte tádé
Csillanó Villanó
Minden jó! Riadó!

Fel derengő elme 
Elmerengőn lelte
Meg a maga legelőjét
Elrepülő lepedőjét

Abból a zord ólból 
ahol a gond trónól
S e rettenetet elfeledve 
emezeket felfedezte:

Noha üres minden
Nem lincsel a Nincsen
Az én szabad akaratom: 
Legyen meg az akaratod!
        

egy napon
egy jelentéktelen időrögön
mely vérkeringésemben
megakadt
s melyen ingva gyűlt meg
tornyosult a tovább-való

egy napon
kihunyt, drága hullámok
koszlott hullámgátak közt
lebegtem 
szívem oldva
sóban,hidrogénben, minden anyagban

s nem vettem magam
hogy valamerre haladjak
szocializálódjak,
 magam
mentésére nem gyűjtöttem
emberi alakból hadat
nem mentem magamért kiabálódzni
nevetni
szeretni
érezni, hogy megérkeztem

csak csacsogtam halakkal,
szívem-csévémmel
sorsom sodorva
szobám fényében

a levegőben úszó lebegő halak pikkelyes húsából áttetsző
hűvösség 

áradt. ez lenne a magány?
-gondoltam sután. a szoba
kizuhant az ablakon
és a tengerbe esett.
        

mindjárt jön a télapó
mindjárt bújik Áron
mindjárt itt a tavasz
mindjárt megáll a világegyetem tágulásának a gyorsulása
mindjárt kiderül mi az a sötét anyag
mindjárt kiderül nem is tágul
mindjárt felkelek
mindjárt iszok egy Kv-t
de MOST
még egy picit nem csinálok semmit Itt