A tészta hömpölyög. Forgolódik, Magábabeburkolódzik. Aztán egy kis rütyök domborodik ki. Kinyílik rajta egy kis szem, és nézi önmagát. Felkellt a tészta. De a rütyök indivíduáális akar lenni, és magát különválasztja a tésztától. Még az is eszébe jut, hogy az ő képzete teremtette a tésztát. Ő akar lenni A LÉTEZŐ. Lenni akar, lenni lenni, Igázából, Tényleg, és Öökké. A vasárnapi sirályos filmklubb rajongó táborának izenem:
Szárból nyíló
istenbimbó
bentről látszik
mélyről sugárzik
Benne rejlő
Mit sem sejtő
Benne látszik
lentről sugárzik
Szárból nyíló
istenbimbó
benne látszik
magától sugárzik
Harsona szőlő szemek közt
nyílik ki a szemem ma reggel
Ízes kis színek
izléses csínyek amit az agyam termel
Ahol fájt ott viszket most
És ahol viszket ott holnap fájni fog
Aki bújt aki nem MOST
Hello harmat,
Hempergő szelek
Illanó illata éled
Konkáv kedvemet
Szélrózsák raja
Mézzel lepi be éppen
Tenger tombol
Az érzékszereken
A mérték képzi a szépet
Léggel telik meg
A palota, ahova
A méhek hordják a lépet