Álom fákon várom a párom
és már Minden képen látom
Távoli képeket tereget az elme
Abrosza szép és épp Őkelme
Kell ma nekem mer meredek az utca
Város és ázok de télre is futja
Fűteni fénykorom felhők járnak
Nap korong kel fel télikabátnak
Foszlott téren vérre száll Oszlott szépen tért kaszál Konvoly mélyben mellre szív fel fel fel fel erre hív Az űrbe keringve űrhajót kell készíteni hullajó kompakt kerítés elmezaj Mit kell tenni ha nincsen baj? Létet tesz föl az Életért E tétet tette, és nem ér kultúr-körben körbeér kultúr-körben körbeér Skizó a szkepszis a krízisen Meg nem mondom miért hiszem Vett vételeim mind viszem Osztott nézeteid elhiszem!
Egyedül iszik és talajon fekvő
Rendőrrel összekeverhet ő
Kártyát és Mátkát
MegVárta a Várvavárt
Aztán egy hegy oldalán fel kell
Kelnie a napnak reggelt
Hozó oltalmazó oltárán
Várta meg a várvavárt
Egy életem - végtelen réteken Egy halálom - táncol az értelem Én már egyi- - úttalan utakat Ket se bánom - kutat Felemelő - a szív meg csak hajtja Leheveredő - hogy legyen már rajta Sorakozó - ott ahol épp jó a... Tolakodó - ott ahol épp jó a... Most. Volt. Lesz. Pillanat! Rossz. Jó. Van, hol elszalad
Ahol fájt ott viszket most
És ahol viszket ott holnap fájni fog
Aki bújt aki nem MOST