Hupsz de reggel
Víz a szembe
Kóma fejjel
Jut eszembe
Nehéz tervek
ólmos orma
benn legelnek
könnyű lomha
Hahotázó
Tegnap képek
Jujj de furcsa
Hogy még élek
        

Fényes édes hangulatok
Tiszta renden termők
Gyökértelen téttelenek
Felélik a pempőt

De a szárnyak újranőnek
Kicsi kvantum napjaim
Rajtatok a világszemem
Mendegél a mandarin

Száraz medrek messze érnek
Tudattalan partjaim
Eső esik lélek éled
Napfény nyargal habjain
        

Szépek a szaladók
a lobogó levelek
avarban a lakók
Vonulnék teveled

Terved te remete
Velem megosztod-e
Szememnek enni lesz
Míg meg a rozsda esz
        

Kezd kikelni a képben
a Nyílt halmazból a zárt osztály
Bele vele mélyrepülésben
érkeztem de kiátkoztál
 
Eme remek rettenet tetted
tette belém a tetterőt
eleve elrendelted
nekem a rendelőt
 
Millió évek érnek
véget kérlek engedd őt
Millió éve kérlek
szépre kérd az engedőt
        

Alacsonyan táruló
Horizont áruló
Bon-bonokat falnak 
Egymásból kimarnak
Egy darabot és nézik
Hogy mégis csak vérzik
És sajnálják is belül
Aztán mégis csak felül
kerekedik ami mindig
Ha árnyékból indít
a fény
Annyira jó lenne nevetni a végén annyira jó lenne még, nézni ahogy jönnek ki a TV-ből a könnyek, és felfelé fordul a rét.