Zuhanunk a létben
Furulyák-képpen
Suhan át rajtunk a téridő

Hallom a dallamot
s annyira meghatott, 
hogy Énnek hiszem hopp, 
de Én akkor ki vagyok?

Egy lefülelő fül
halandó hallgató
Hallhatatlan dallam hallató
        

Nem kell most menni el kell csak esni és földet érni ér
Egy autóban de tolatóban, és körbemenni még
Város a térben tégla a télben télleg de szép a Lét
Félig felugrok a légbe a cukrot titokér adni mér?
        

Egyben
		Érzem, hallom, szaglom és látom
		Úgy élek benne mint bennem az álom

A lét a nem lét 
A jó és a rossz 
A test a lélek 
Amitől kérek 
Álmodom 
Hogy mégse élek 
Amire vágyom
Az másnak a végzet

Emberek arcok
Lények és képek
Ez az emberi tudat és a 
Kényszerképzet
Ez egy állat
Ez egy ember
Ez egy növény de
Egyek egyben
        

Most szökken szárba 
fám legszebb virága
Fraktálos ága
Az egekbe ér

Míg benn a Földben
A legmélyebb ölben
Ágazó gyökerem
Az anyagtól kér

Lennék a hajnal 
vagy része a fénynek
Az elmúló képek 
között az a rés