Ekkor még nem kristályosodott ki (...)

Ekkor még nem kristályosodott ki bennem a gondolat miszerint azonos vagyok az univerzummal, úgy vagyok része mint csepp a tengernek. Mint sejt a testnek. Megjelenés.

Andalog a gondola mába

Andalog a gondola mába
szeme mered maga elé
arra gondol jó ez a máma
s lába otthonába tér

 Ó folyók torkolló
 tengerbe mint halak
 fodrozza sodrom
 mint felhők (teli)hold alatt

Partomon a mában megállok
hullám hál lábamnál
homoknyomom egy tengeri árok
tekintete arra jár

Éliás Tóbiás

Erő lenyelő részvétel
Észmegállító vész
Be nem jelentett vérvétel
Eszméletlen eszmény

Eleve velejét érintő 
Csillagközi csók
Csorbítatlanul benn lapul
Hálójában a pók

   Féktelen utakat járó
   Végtelenből hazataláló
   Szavakat mondó
   Oltalomontó

Éliás Tóbiás miért nem jöttetek le a térre
Pünkösdöt pörköltem az edénybe ebédre

Haló

Haló
Valahol abból a tóból
Ahol
Valakibennlakol
velem a halak
dallama alant szabad halad
szalad
a partra egy sodor
        

Lacikonyhában a segéd lettem én

Lacikonyhában a segéd lettem én
A legboldogabb ezen a földtekén
kipirulva mint a krumplik
a bőréből majd kiugrik

Hogy miért ily Szép és miért ily Jó?
Se ki se el nem mondható
De ősz van és hullnak a levelek
Telis-teli tele teveled