Kívül benn
Furcsa formák kívül fenn
Ismerősnek tűnnek benn
Kicsit furcsa milyen Nagy
Ablakon át miket hagy
És a fény
Átfordul
A belsőtér
Kitárúl
Furcsa formák kívül fenn
Ismerősnek tűnnek benn
Kicsit furcsa milyen Nagy
Ablakon át miket hagy
És a fény
Átfordul
A belsőtér
Kitárúl
Tányérbasírók
Én is azt mondom amit a fáknak menj oda el ahol nem fáznak
Eső után aludj mélyen ott ahol voltunk a stégen
A Piros király csukjája mellett a rettentőből pont ennyi tellett
Tó mellett a piros tájon megzakkanunk úgy mint nyáron
És ott ahol majd ünnepelnek a tányérba sírók megölelnek
Majd
A tészta hömpölyög. Forgolódik, Magábabeburkolódzik. Aztán egy kis rütyök domborodik ki. Kinyílik rajta egy kis szem, és nézi önmagát. Felkellt a tészta. De a rütyök indivíduáális akar lenni, és magát különválasztja a tésztától. Még az is eszébe jut, hogy az ő képzete teremtette a tésztát. Ő akar lenni A LÉTEZŐ. Lenni akar, lenni lenni, Igázából, Tényleg, és Öökké. A vasárnapi sirályos filmklubb rajongó táborának izenem:
Szerintem OK Él a fenomén Már az elején Vele mendegélt Tengeri tájon járó Lobogó lábú lény Álom báró váró Vonuló rajba ér Már az elején Benne mendegélt Benne mendegélt Minden ami élt Teremtőm tér elém Fergeteg reggelén Táruló tájon járók rettentő tengerén
És aztán a másiktól Felébredt a másikból Mindenféle boszorkányról szolt És aztán meg minden szép Lesz mondta a mindenség Kicsit hátra nézett aztán újból Érezte az illatát Mindenféle csillagát Amit eddig oda összezsúfolt És aztán meg molylepkék Megkérdezték miért tették Ezt a dolgot hogy annyira Szép Minden amikor Fény