Néha este lesz

Hallom hallhatatlan 
Hangod láthatatlan
Fülekhez ér

Évek vak vezére
Illúziók hegyére
Illanva tér

Álmok változatlan
Formái áldozatban
Jönnek elő

Néha este van
És aztán reggel lesz
Így megy ez
Így megy ez

Útszél szél fúj fák meg mennek

Útszél szél fúj fák meg mennek
Autók járnak vágnak csendet
Tücskük tekerik a nevetős szépet
Lombok legelik a lehetőséget
Szépen köszönik a szélnek hogy élnek
Valaki meg baktat de sehol se félnek
Égnek csillagok morajokat morzsol
A horizont széle izzik a jótól
Tombol a dombon a dorbéz ding dong
Egy autó meg megáll értem itt pont
        

Ekkor még nem kristályosodott ki (...)

Ekkor még nem kristályosodott ki bennem a gondolat miszerint azonos vagyok az univerzummal, úgy vagyok része mint csepp a tengernek. Mint sejt a testnek. Megjelenés.

Most szökken szárba

Most szökken szárba 
fám legszebb virága
Fraktálos ága
Az egekbe ér

Míg benn a Földben
A legmélyebb ölben
Ágazó gyökerem
Az anyagtól kér

Lennék a hajnal 
vagy része a fénynek
Az elmúló képek 
között az a rés
        

Mindjárt jön a télapó

mindjárt jön a télapó
mindjárt bújik Áron
mindjárt itt a tavasz
mindjárt megáll a világegyetem tágulásának a gyorsulása
mindjárt kiderül mi az a sötét anyag
mindjárt kiderül nem is tágul
mindjárt felkelek
mindjárt iszok egy Kv-t
de MOST
még egy picit nem csinálok semmit Itt