Keringőzünk megint
Táncolunk a Nappal
Egy furcsa kis virággal
És egy furcsa hangulattal
ami
Ismerős már régről
Régi fényképről
Amin rajta vagyok én is
A virág és a kép is
rajta van
Furcsa ez az ünnep
Olyan mint a sírÁsÁs
ó lennék bármi
Csak ne kéne itt állni
Ezt a furcsát várni
A honod alatt szálni
el
Kicsit vérzek az ingem furcsán tiszta vér lett
Sorban állunk mint a katonák
Megöljük egymást
Hulláink halmokba fekszenek
Soha nem öregszenek
meg
Most induló madárrajjal Hallom odaért Amíg maradsz, maradnak Te mondod meg miért Ahol a hajók kikötnek Ahol jó a jó Örülnek a megjöttek meg a Télapó Piros ruhában vízen jártok Lobognak a szélben a télikabátok Lobogó Nyárban a kismamákon partedlin a forró lábnyom Magadban állsz a folyónál
Eltévedt térképén
Felsértett énképén
Szikrázó élmények
Megrázó végképek
Nem ebben nem lehet nem ennem
A VÁROS
Kivált attól
Rettentő láprétek
Mindenen túl átértek
Szél fújta fűszálak
Képesség végvárak
Pontok közt felsejlő
Ördöngős őserdő
Borzasztó ütemben tágul, majd zsugorodik, az aktuális hőmérsékletétől függően. Persze mérete nagyban befolyásolja a hőfelvevő, illetve leadó képességét. Kemény differenciál függvény kavalkád ez az élet. És valahol meglapul, valami rejtett határfeltételben a szabadakarat.
Végtelen réteken táncol az értelem
Úttalan utakat kutat
A szív meg csak hajtja hogy legyen már rajta
Azon ahol épp jó a most