Nem nem
nem csak ha péntek a város káros lápjába lépek
az érdek kéznek érzem a részét
a részvétemben részt vesz az ész érv
a vérszívók közt röpködök Aközben
Bennem működik a kinti ködben
Szétszóródó bűnBeoldodó
Olthatatlan szomjam kioltó
Odvas fákba bevésett szú szó
Titkos kódba fonódva úszó
Szuszogó szókat mormoló mámor
Mindenséget megváltó A-moll
Hopp-hopp épp
Most szökken szárba
Fraktálfámnak legszebb virága
A Vendégkönyvbe vésem be a vérem
A Mandelbrot bárban zenéltem

Városszéli naprendszerek
Karfa nélküli alvóhelyek
Most robbanó csillagterek
Égitestek érintenek
        

Fények, fények, 
Holnap hová értek?
Hová mentek, olyan 
Gyorsan hová siettek?

 Túl a képeken át a réteken
 Az időn kívül minden tengelyen
 Meggörbülve, hogyha kéred,
 Három ember hármat kérdez.
  Indulj fény!
  Indulj fény!

És a végén,
Az összes léted szélén,
Sírni fogsz majd,
Csak egy paradox vagy.
        

kóborolgatok, a pergőtűz
szúrós szárnya 
a hónom vágja
Várj meg ember 
Él a tenger

koboldoklakta erdőtűz
lángja ágról ágra űz
Hirtelen itt a változás
megmelengető álmodás

Leple rettentve lebben fel 
hulló hámja 
már nem vágja
az őrt ő mégis	
vissza várja

koboldoklakta erdőtűz
lángja ágról ágra űz
Hirtelen itt a változás
megmelengető álmodás
        

Ez a Robinson Crusoe
Lehet hogy túlzó
De az unszolva múló
időt felülmúló

Tervei tetszenek
a célhoz mi, út vezet
a lényeges az lehet
Mert a menés az élvezet

Mind azt mondja itt
aki megérkezett
        

Hello harmat,
Hempergő szelek
Illanó illata éled

Konkáv kedvemet 
Szélrózsák raja
Mézzel lepi be éppen

Tenger tombol 
Az érzékszereken
A mérték képzi a szépet

Léggel telik meg 
A palota, ahova
A méhek hordják a lépet