Most induló madárrajjal Hallom odaért Amíg maradsz, maradnak Te mondod meg miért Ahol a hajók kikötnek Ahol jó a jó Örülnek a megjöttek meg a Télapó Piros ruhában vízen jártok Lobognak a szélben a télikabátok Lobogó Nyárban a kismamákon partedlin a forró lábnyom Magadban állsz a folyónál
Ha fél az árnyék
A fénybe bújni,
Nehogy elrontsa a pillanatot
Maradnak a képek
Szóródnak a fények
Szavakba rakjuk az illatot
A fény az árnyék az
És aztán lesni
Azt ami annyira távolban jár
Egy tányér kell
És papucsban járnál
Tudnád, hogy titokban néz a nyár
Nem kell most menni el kell csak esni és földet érni ér
Egy autóban de tolatóban, és körbemenni még
Város a térben tégla a télben télleg de szép a Lét
Félig felugrok a légbe a cukrot titokér adni mér?
Reggel meg az jutott eszembe hogy a tájcsizáskor az emberek a Világ hallhatatlan ritmusára mozognak.
A végtelenben élő emberi lényt a szél El fújja oda ahol cifra palota Várja a vállára zsákba rakott álmát a Két ujjával teszi fel aztán meg leveszi Róla a kezét kíván még sok szerencsét Szenvtelenül ül végül gépre s elrepül De a szerencse forgandó, mer a gépen van egy robbantó De roppant véletlen, a bomba mégis életlen Mocskos retrográd téveszméket rak ki rád Propaganda hős képernyőt ebédelős Bácsi átható tekintetén látható A városa átmossa lelkületét károsra De a sarkon ott egy srác valamit épp dudorász A rászorulóknak masnit köt a huroknak A nyakra főreform ott kovácsoló felold Az Alúljáróban megváltóra váróban Hallom ha hivacc óriásálompiac Látom kipakolva Fényes standard standodra A végtelen erőt egekbe felemelőt Édes kottákat Fergeteges formákat