Az idő és a halak

egy napon
egy jelentéktelen időrögön
mely vérkeringésemben
megakadt
s melyen ingva gyűlt meg
tornyosult a tovább-való

egy napon
kihunyt, drága hullámok
koszlott hullámgátak közt
lebegtem 
szívem oldva
sóban,hidrogénben, minden anyagban

s nem vettem magam
hogy valamerre haladjak
szocializálódjak,
 magam
mentésére nem gyűjtöttem
emberi alakból hadat
nem mentem magamért kiabálódzni
nevetni
szeretni
érezni, hogy megérkeztem

csak csacsogtam halakkal,
szívem-csévémmel
sorsom sodorva
szobám fényében

a levegőben úszó lebegő halak pikkelyes húsából áttetsző
hűvösség 

áradt. ez lenne a magány?
-gondoltam sután. a szoba
kizuhant az ablakon
és a tengerbe esett.

Azt írták a neten (...)

Azt írták a neten, hogy megin bizonyították létezik távolba hatás és az információ végtelen sebességgel, vagyis azonnal képes egyik helyről a másikra teremni. Puszta egyensúly megmaradásról van szó. Mint mikor előre haladunk a csónakban, s a csónak alattunk hátra eközben. Ez is a Világ zárt és egységes voltát bizonyítja.

Jún 8

Ez a Robinson Crusoe

Ez a Robinson Crusoe
Lehet hogy túlzó
De az unszolva múló
időt felülmúló

Tervei tetszenek
a célhoz mi, út vezet
a lényeges az lehet
Mert a menés az élvezet

Mind azt mondja itt
aki megérkezett

okt 12

Villamoson

Villamoson mosoly oson
Moszkva felé a 6-oson
Úgy érzem valami lesz
Egyre erősödik a Nesz

Nézem hogy hámozod a Salátát
Bele a tálba ahol a cseppek haláltánc
-Ot járnak igazából hasonlót
Ezzel az érzéssel meg nagyon Jót.
Mer akinek kedve lesz a Mindenség
Abban lesz csak igazán az Istenszép
De a szóban forgó forradalom fakírként
Fekszik a Történet rengeteg gyarló tüskéjén.

2003 Március

Éliás Tóbiás

Erő lenyelő részvétel
Észmegállító vész
Be nem jelentett vérvétel
Eszméletlen eszmény

Eleve velejét érintő 
Csillagközi csók
Csorbítatlanul benn lapul
Hálójában a pók

   Féktelen utakat járó
   Végtelenből hazataláló
   Szavakat mondó
   Oltalomontó

Éliás Tóbiás miért nem jöttetek le a térre
Pünkösdöt pörköltem az edénybe ebédre