Fények, fények,
Holnap hová értek?
Hová mentek, olyan
Gyorsan hová siettek?
Túl a képeken át a réteken
Az időn kívül minden tengelyen
Meggörbülve, hogyha kéred,
Három ember hármat kérdez.
Indulj fény!
Indulj fény!
És a végén,
Az összes léted szélén,
Sírni fogsz majd,
Csak egy paradox vagy.
Harsona friss ez a lég, bele még
Had szimatoljon a lélek elég
Mélyen a kékben mint csillog az ég
Él derűvel eme északi nép
*
A végtelenben élő emberi lényt a szél El fújja oda ahol cifra palota Várja a vállára zsákba rakott álmát a Két ujjával teszi fel aztán meg leveszi Róla a kezét kíván még sok szerencsét Szenvtelenül ül végül gépre s elrepül De a szerencse forgandó, mer a gépen van egy robbantó De roppant véletlen, a bomba mégis életlen Mocskos retrográd téveszméket rak ki rád Propaganda hős képernyőt ebédelős Bácsi átható tekintetén látható A városa átmossa lelkületét károsra De a sarkon ott egy srác valamit épp dudorász A rászorulóknak masnit köt a huroknak A nyakra főreform ott kovácsoló felold Az Alúljáróban megváltóra váróban Hallom ha hivacc óriásálompiac Látom kipakolva Fényes standard standodra A végtelen erőt egekbe felemelőt Édes kottákat Fergeteges formákat
Eltévedsz a térképen, amit Te rajzolsz
Távolodsz a békétől, Amiért harcolsz
A külső gyorsulás egyre lelassít bent
Pont az élet végére elfelejteni Istent
A III. Világháborúban elhalálozott ismeretlen szerző