Már megint
Nem kell most menni el kell csak esni és földet érni ér
Egy autóban de tolatóban, és körbemenni még
Város a térben tégla a télben télleg de szép a Lét
Félig felugrok a légbe a cukrot titokér adni mér?
Nem kell most menni el kell csak esni és földet érni ér
Egy autóban de tolatóban, és körbemenni még
Város a térben tégla a télben télleg de szép a Lét
Félig felugrok a légbe a cukrot titokér adni mér?
De a hősök nem halhatnak sosem
Meg és vesztesek sem lesznek hanem
Ugyanúgy élnek mint akik nem
Csak bennük más megy végbe ha lenn
Tről fel felé néznek
Kedves hangulatok mesélnek
el
Dereng még a reggeli ige
Irgalmatlan úti hadzsime
A reggelim ki hozza, Kobold vagy Dzsin-e
A napom azon múlik, melyik ér ide
A népművészeti formákban megjelenő emésztőszervrendszerek Formák megfeszülnek, olajok vegyülnek de ezek az olajok illók Téretlen értelem érint meg vételen élű felületeken Egymáson súrlódva meleget dúdolva antik olajokon amik illók Most kezdenek el vonulni, várok amíg befestik a láthatárt Hallom a hangjukat, az illatuk árad Valaki az árbóchoz köti magát.
Az éjen átsuhanni
míg bent is megannyi
átfutó képzelet
teker az Én felett