Futó ágak között fákat mászó Sugár selymeibe úton álló Utak tengerébe merre mész majd Ha szól szélkakasod: hajnal Havas óceánokon konokon kelsz Át a tengereken lilmot lelsz Tenyeredbe tárul a titkok nyitja heges szélsebed a Nap gyógyítja lovon, háztetőkön kopott hátú Földön Fölötted az ég a szívedig ér és a sárba lábad ha bemártod Húzhatod a szívre a kabátod de madár vidd a búmat innen messze mosom lábaimat minden este
3 tál makaróni
ezzel takarózni
Kussolva csak enni
Nem mondom nem semmi
Alacsonyan táruló
Horizont áruló
Bon-bonokat falnak
Egymásból kimarnak
Egy darabot és nézik
Hogy mégis csak vérzik
És sajnálják is belül
Aztán mégis csak felül
kerekedik ami mindig
Ha árnyékból indít
a fény
Annyira jó lenne nevetni a végén annyira jó lenne még, nézni ahogy jönnek ki a TV-ből a könnyek, és felfelé fordul a rét.
Na itt van ez a pikoló Picit habos, aranyos Fényelgő ősember evő előny Lehúzódik a redőny De szép ez a felhő Előre evő megemészthető Megehetetlen Töhötöm meghúzta a farkát a tehéneknek Jaj, az éneknek lett a rosszabb sorsa tőle Előre elő Szóval add vissza haver a pikolómat Azt mondta egy olyan szózat Ami a múltban fogant Aztán pedig egy fogat Ki kellett tőle húzni De mégis a nyúzni- Való anyuzni Lelkületű egyén Még mindig merész, szel Még, szép, szép lesz az apukám Szóval vedd csak el szépen jó lesz az Ha még most nem, majd holnap Add vissza haver a pikolómat Mert az egy olyan furcsa dolog Add vissza haver a Add vissza haver a pikolómat Add vissza haver a pikolómat Add vissza haver a pikolómat Na jó tudod mit azt mondom, hogy Vidd csak el haver a pikolómat Vidd csak el haver a pikolómat Vidd csak el haver a pikolómat
Lacikonyhában a segéd lettem én
A legboldogabb ezen a földtekén
kipirulva mint a krumplik
a bőréből majd kiugrik
Hogy miért ily Szép és miért ily Jó?
Se ki se el nem mondható
De ősz van és hullnak a levelek
Telis-teli tele teveled