Már megint

Nem kell most menni el kell csak esni és földet érni ér
Egy autóban de tolatóban, és körbemenni még
Város a térben tégla a télben télleg de szép a Lét
Félig felugrok a légbe a cukrot titokér adni mér?
        

Éliás Tóbiás

Erő lenyelő részvétel
Észmegállító vész
Be nem jelentett vérvétel
Eszméletlen eszmény

Eleve velejét érintő 
Csillagközi csók
Csorbítatlanul benn lapul
Hálójában a pók

   Féktelen utakat járó
   Végtelenből hazataláló
   Szavakat mondó
   Oltalomontó

Éliás Tóbiás miért nem jöttetek le a térre
Pünkösdöt pörköltem az edénybe ebédre

Hollók a Kertbe

A hollók a kertbe szállnak
Pedig eső van
Fejembe ereszt a mának
Pedig e sör rak
Szépek a szállingodzók
De szebbek a szállók
Égkörök között s velük 
1-é válok
        

Fényes édes hangulatok

Fényes édes hangulatok
Tiszta renden termők
Gyökértelen téttelenek
Felélik a pempőt

De a szárnyak újranőnek
Kicsi kvantum napjaim
Rajtatok a világszemem
Mendegél a mandarin

Száraz medrek messze érnek
Tudattalan partjaim
Eső esik lélek éled
Napfény nyargal habjain
        

Borzasztó ütemben tágul (...)

Borzasztó ütemben tágul, majd zsugorodik, az aktuális hőmérsékletétől függően. Persze mérete nagyban befolyásolja a hőfelvevő, illetve leadó képességét.  Kemény differenciál függvény kavalkád ez az élet. És valahol meglapul, valami rejtett határfeltételben a szabadakarat.