Mogyorókat ropogtatva
mogyorókat ropogtatva
topogok itt a sakkba
Kinn hideg van benn zene szól
Forró tea, Azta!!!
mogyorókat ropogtatva
topogok itt a sakkba
Kinn hideg van benn zene szól
Forró tea, Azta!!!
Kinevet a véletlen
Értetlen nem véltél
Pedig minden végtelen
egyre megy a végén.
Itt éltél, véltél,
Féltél te hitetlen tróger
Mint menekülő vadak kint a vonatokat
Figyelted az aktuális adatokat
De a felemelő erő ha velődbe tört
Tereken keltél át a tenyereden kerekerdő nőtt
A növényekkel keringőt és boszanovát Jártál
az Óperecián az Üveghegyeken át
Ez a történet régen kész
és minden részegész
Ez egészet álmodja
Ebbe az A moll-ba
Eltévedsz a térképen, amit Te rajzolsz
Távolodsz a békétől, Amiért harcolsz
A külső gyorsulás egyre lelassít bent
Pont az élet végére elfelejteni Istent
A III. Világháborúban elhalálozott ismeretlen szerző
Jaj pajtikám hol vannak a rÉGI szép idők. Itt vannak a talpunk alatt, a sejtfalainkba mélyen beépülve, rájuk épült a most.
Patakok alján
A homokban fekszem
A szemem még csukva
Csak most születtem
A hátamon szárny volt
A réteken harmat
A fák azok szépek
Az emberek csaltak