Most szökken szárba
Most szökken szárba
fám legszebb virága
Fraktálos ága
Az egekbe ér
Míg benn a Földben
A legmélyebb ölben
Ágazó gyökerem
Az anyagtól kér
Lennék a hajnal
vagy része a fénynek
Az elmúló képek
között az a rés
Most szökken szárba
fám legszebb virága
Fraktálos ága
Az egekbe ér
Míg benn a Földben
A legmélyebb ölben
Ágazó gyökerem
Az anyagtól kér
Lennék a hajnal
vagy része a fénynek
Az elmúló képek
között az a rés
Na itt van ez a pikoló Picit habos, aranyos Fényelgő ősember evő előny Lehúzódik a redőny De szép ez a felhő Előre evő megemészthető Megehetetlen Töhötöm meghúzta a farkát a tehéneknek Jaj, az éneknek lett a rosszabb sorsa tőle Előre elő Szóval add vissza haver a pikolómat Azt mondta egy olyan szózat Ami a múltban fogant Aztán pedig egy fogat Ki kellett tőle húzni De mégis a nyúzni- Való anyuzni Lelkületű egyén Még mindig merész, szel Még, szép, szép lesz az apukám Szóval vedd csak el szépen jó lesz az Ha még most nem, majd holnap Add vissza haver a pikolómat Mert az egy olyan furcsa dolog Add vissza haver a Add vissza haver a pikolómat Add vissza haver a pikolómat Add vissza haver a pikolómat Na jó tudod mit azt mondom, hogy Vidd csak el haver a pikolómat Vidd csak el haver a pikolómat Vidd csak el haver a pikolómat
Jaj pajtikám hol vannak a rÉGI szép idők. Itt vannak a talpunk alatt, a sejtfalainkba mélyen beépülve, rájuk épült a most.
Futó ágak között fákat mászó Sugár selymeibe úton álló Utak tengerébe merre mész majd Ha szól szélkakasod: hajnal Havas óceánokon konokon kelsz Át a tengereken lilmot lelsz Tenyeredbe tárul a titkok nyitja heges szélsebed a Nap gyógyítja lovon, háztetőkön kopott hátú Földön Fölötted az ég a szívedig ér és a sárba lábad ha bemártod Húzhatod a szívre a kabátod de madár vidd a búmat innen messze mosom lábaimat minden este
Futó ágak között fákat mászó Sugár selymeibe úton álló Utak tengerébe merre mész majd Ha szól szélkakasod: hajnal Havas óceánokon konokon kelsz Át a tengereken lilmot lelsz Tenyeredbe tárul a titkok nyitja heges szélsebed a Nap gyógyítja lovon, háztetőkön kopott hátú Földön Fölötted az ég a szívedig ér és a sárba lábad ha bemártod Húzhatod a szívre a kabátod de madár vidd a búmat innen messze mosom lábaimat minden este