Él
A táguló világegyetemet alakító
Életbe szerelmes lelkületünk mögött
Összesúgnak a tücskök
És a szívünk kottájából játszanak
Harmatot sírunk a fűszálak fonákjaira
És a szépségtől széthasad a hajnal
Olajban sütjük a sorsunkat
És fel felszisszenünk ha oda pörkölődik egy egy darabja
Mert Tisztán, Szűzként akarjuk felajánlani romolhatatlan kedvesünknek
De csurom sár a lábunk
És felfröcsköl a fehér ingünkre is ha álmokfutunk
Nyugodtan kell mennünk hát
Derült tekintettel simogatva a tájat