Most szökken szárba
Most szökken szárba
fám legszebb virága
Fraktálos ága
Az egekbe ér
Míg benn a Földben
A legmélyebb ölben
Ágazó gyökerem
Az anyagtól kér
Lennék a hajnal
vagy része a fénynek
Az elmúló képek
között az a rés
Most szökken szárba
fám legszebb virága
Fraktálos ága
Az egekbe ér
Míg benn a Földben
A legmélyebb ölben
Ágazó gyökerem
Az anyagtól kér
Lennék a hajnal
vagy része a fénynek
Az elmúló képek
között az a rés
Hupsz de reggel
Víz a szembe
Kóma fejjel
Jut eszembe
Nehéz tervek
ólmos orma
benn legelnek
könnyű lomha
Hahotázó
Tegnap képek
Jujj de furcsa
Hogy még élek
*
Ha fél az árnyék
A fénybe bújni,
Nehogy elrontsa a pillanatot
Maradnak a képek
Szóródnak a fények
Szavakba rakjuk az illatot
A fény az árnyék az
És aztán lesni
Azt ami annyira távolban jár
Egy tányér kell
És papucsban járnál
Tudnád, hogy titokban néz a nyár
Tegnap este tenger lettem
Így talált a reggel engem
Halak élnek lenn a mélyben
minden mozdulatuk érzem
Áramlások minden sodrát
A fenti hullám apró fodrát
Szél fúj Nap fűt, fellélegzem
Esőfelhővé vál kedvem