Lépked épp a tér elé
Bele ér a fénybe és a Szél
Felszólal szüntelen
Persze végtelen a béke benn
Csak a város álma átitat
Tava tért terít elém utat
Mer égig ér a régi én
Feléled újra bent a szél
Átható a látható
az érzékkel bejárható
Here comes the summer sun
Most induló madárrajjal Hallom odaért Amíg maradsz, maradnak Te mondod meg miért Ahol a hajók kikötnek Ahol jó a jó Örülnek a megjöttek meg a Télapó Piros ruhában vízen jártok Lobognak a szélben a télikabátok Lobogó Nyárban a kismamákon partedlin a forró lábnyom Magadban állsz a folyónál
Itt ott ennyi
Tavaszok a nyárra
Szívem szorítja a szavazó lány
Lépesmézet csöpögtet a lét itt
Életbeforrunk kösz társaság
Végképp térkép nélkül élők
ösztön börtön lett a felettesén
De nem baj mert majd kiderül a végén
Ez is a terv része és ne félj
Kontinensnyi rétek nyílnak
mint sivatagban az eső után
Felzendülő Világlélek
ének szól nem baj ha mutál
Mindenkinek jobb lenne akkor hogyha ott lenne ahol éppen van és nem előbb utóbb Irányító szándék hajtja majd ha átlép azon a kis csíkon ahol nincsen lét Körbe bekanyarodó komisz formák fölött felhők-be_burkolt ég- Ő-iS-TENgër-dũlő hullámai örök (k)őrként oszlanak szét
Lénye lényegét égetően kereste
de meg is égette magát ott hol megleste
Lénye lényegét égetően kereste
de meg is égette magát ott hol megleste
Mint a hagyma héja a héjat takarja
héja héja héja a héjon a héj
Mint a hagyma héja a héjnak a héja
héja héja héja a héjnak a héj
Esze ezen egyet se nem keseregne
Szerelembe keverve Kedve ha lenne
Esze ezen egyet se nem keseregne
Szerelembe keverve Kedve ha lenne
Leheveredne vele helybe e percbe
E percbe helybe leheveredne vele
Szíve szeme szaporán sej megeredne
Szíve szeme szaporán sej megered
Nem bánom ha száz színes álom
Oszlik szét a Minden helyén
Nem bánom halálom ha látom
Ha itt és most ölelhetlek én