Útszél szél fúj fák meg mennek
Autók járnak vágnak csendet
Tücskük tekerik a nevetős szépet
Lombok legelik a lehetőséget
Szépen köszönik a szélnek hogy élnek
Valaki meg baktat de sehol se félnek
Égnek csillagok morajokat morzsol
A horizont széle izzik a jótól
Tombol a dombon a dorbéz ding dong
Egy autó meg megáll értem itt pont
Kóborol, torkoll - aminókaminó
Korokat horgol - amivé avató
Mire ösztönző - szeppenve szőröző
Örökzöld őrző - megrögzött kőröző
Korokat horgol - aminókaminó
Korokat horgol - ó mivé avató
Morajló mojrák fonják át formáját
Olümpösz ormát boszorkánykonyháját
Ki-be-látsz végre, valld be hogy jóleső
érzés e szélben eleredő eső
- Állat téged belül egy állat -
Aha onnan kóricált legelőre elő
Belőle felem-elő-erő
Őre remekel kerekednek kedvei
Életemet el temetik telt tervei
Hé hova szaladsz
Ha meg mész, akkor mér maradsz
Lemegyek a térre felveszem a port a szél éléről Elölről kezdem le ne maradjak a végéről Menetel a ménes a végcél kétes a mindenség Bebábozódva Acéllepkeképesség A tenyered a kenyered a tetted ad enned minden téren Az egészet téped ha széttépve mindig a részed nézed Ez egy folyamat de folyton már az elején megfojtják De halhatatlan alkata alkalmatlan arra hogy elnyomják
Nem kell most menni el kell csak esni és földet érni ér
Egy autóban de tolatóban, és körbemenni még
Város a térben tégla a télben télleg de szép a Lét
Félig felugrok a légbe a cukrot titokér adni mér?