Andalog a gondola mába szeme mered maga elé arra gondol jó ez a máma s lába otthonába tér Ó folyók torkolló tengerbe mint halak fodrozza sodrom mint felhők (teli)hold alatt Partomon a mában megállok hullám hál lábamnál homoknyomom egy tengeri árok tekintete arra jár
Jaj pajtikám hol vannak a rÉGI szép idők. Itt vannak a talpunk alatt, a sejtfalainkba mélyen beépülve, rájuk épült a most.
Az éjen átsuhanni
míg bent is megannyi
átfutó képzelet
teker az Én felett
Nem nem
nem csak ha péntek a város káros lápjába lépek
az érdek kéznek érzem a részét
a részvétemben részt vesz az ész érv
a vérszívók közt röpködök Aközben
Bennem működik a kinti ködben
Szétszóródó bűnBeoldodó
Olthatatlan szomjam kioltó
Odvas fákba bevésett szú szó
Titkos kódba fonódva úszó
Szuszogó szókat mormoló mámor
Mindenséget megváltó A-moll
Hopp-hopp épp
Most szökken szárba
Fraktálfámnak legszebb virága
A Vendégkönyvbe vésem be a vérem
A Mandelbrot bárban zenéltem
Városszéli naprendszerek
Karfa nélküli alvóhelyek
Most robbanó csillagterek
Égitestek érintenek
Kinevet a véletlen
Értetlen nem véltél
Pedig minden végtelen
egyre megy a végén.
Itt éltél, véltél,
Féltél te hitetlen tróger
Mint menekülő vadak kint a vonatokat
Figyelted az aktuális adatokat
De a felemelő erő ha velődbe tört
Tereken keltél át a tenyereden kerekerdő nőtt
A növényekkel keringőt és boszanovát Jártál
az Óperecián az Üveghegyeken át
Ez a történet régen kész
és minden részegész
Ez egészet álmodja
Ebbe az A moll-ba