Lemegyek a térre felveszem a port a szél éléről Elölről kezdem le ne maradjak a végéről Menetel a ménes a végcél kétes a mindenség Bebábozódva Acéllepkeképesség A tenyered a kenyered a tetted ad enned minden téren Az egészet téped ha széttépve mindig a részed nézed Ez egy folyamat de folyton már az elején megfojtják De halhatatlan alkata alkalmatlan arra hogy elnyomják
Ez az ősz szép
lehellete belefér.
Szele új kor
kezdeténÉl
a lehulló
levelei erein
lüktető tél
új színt int.
Ez az ősz még
velejéig beleér
Mint még rég
avar alól valahol
kék lég rét
keretei peremén
élmény ég
ahova odahajol
Erő lenyelő részvétel Észmegállító vész Be nem jelentett vérvétel Eszméletlen eszmény Eleve velejét érintő Csillagközi csók Csorbítatlanul benn lapul Hálójában a pók Féktelen utakat járó Végtelenből hazataláló Szavakat mondó Oltalomontó Éliás Tóbiás miért nem jöttetek le a térre Pünkösdöt pörköltem az edénybe ebédre
Reggel meg az jutott eszembe hogy a tájcsizáskor az emberek a Világ hallhatatlan ritmusára mozognak.
Megnéztem a hírportálokat blues
Igéző ez az ígéret
s ígérem én kinézek
a maszlagból, mert megérett
hogy beismerd ezt benézted
Internettel tetőzted a TV-t
A spektákulumnak kerested a végét
S Élményeknek maradt a méreg
Hajnalok helyett a Híradót nézted
Ez megy már ezer éve
Szaladj a mezőre végre