Elvonul a felhő kiderül az ég megelevenedik az elevenerő Mozdulnak a lombok felszólal a szél Felkerekedik a letelepedő Várva várva állnak valahol a Mák A tegnapba térők vonta vonalát Tekintetük követi a réteken át Mint viszik a szellők élők illatát Valahol a vanba időnk mint a tér Eleredő rege rég az ereidben él Kikelete képpen kerül ő elő Térbe görbültében körülölelő
Ekkor még nem kristályosodott ki bennem a gondolat miszerint azonos vagyok az univerzummal, úgy vagyok része mint csepp a tengernek. Mint sejt a testnek. Megjelenés.
A kis késésről nem beszélve
Esett a hó a szembe szélbe
Így tekertem a reptérre
De megérte, mikor beértem végre
Kellemes kis kaland lett ebédre
Szellem a világ?
S ez míly szellemes
se anyag se kellemes
dunyha alá nyújtózás
mind csak a lét mivel bevont az év milliárdnyi gondolat
Villamoson mosoly oson Moszkva felé a 6-oson Úgy érzem valami lesz Egyre erősödik a Nesz Nézem hogy hámozod a Salátát Bele a tálba ahol a cseppek haláltánc -Ot járnak igazából hasonlót Ezzel az érzéssel meg nagyon Jót. Mer akinek kedve lesz a Mindenség Abban lesz csak igazán az Istenszép De a szóban forgó forradalom fakírként Fekszik a Történet rengeteg gyarló tüskéjén.