Ekkor még nem kristályosodott ki (...)

Ekkor még nem kristályosodott ki bennem a gondolat miszerint azonos vagyok az univerzummal, úgy vagyok része mint csepp a tengernek. Mint sejt a testnek. Megjelenés.

Lemegyek a térre

Lemegyek a térre felveszem a port a szél éléről
Elölről kezdem le ne maradjak a végéről
Menetel a ménes a végcél kétes a mindenség
Bebábozódva Acéllepkeképesség
							
A tenyered a kenyered a tetted ad enned minden téren
Az egészet téped  ha széttépve mindig a részed nézed

Ez egy folyamat de folyton már az elején megfojtják
De halhatatlan alkata alkalmatlan arra hogy elnyomják

Minden amikor Fény

És aztán a másiktól
Felébredt a másikból
Mindenféle boszorkányról szolt

És aztán meg minden szép
Lesz mondta a mindenség
Kicsit hátra nézett aztán újból

Érezte az illatát
Mindenféle csillagát
Amit eddig oda összezsúfolt

És aztán meg molylepkék
Megkérdezték miért tették
Ezt a dolgot hogy annyira Szép

 Minden amikor Fény

Nem lesz vége

Nem lesz vége 
Így simulunk bele az égbe
        

Egyedüli szikés talaj

Egyedül iszik és talajon fekvő
Rendőrrel összekeverhet ő
Kártyát és Mátkát
MegVárta a Várvavárt

Aztán egy hegy oldalán fel kell
Kelnie a napnak reggelt
Hozó oltalmazó oltárán
Várta meg a várvavárt