Kezd kikelni a képben
a Nyílt halmazból a zárt osztály
Bele vele mélyrepülésben
érkeztem de kiátkoztál
Eme remek rettenet tetted
tette belém a tetterőt
eleve elrendelted
nekem a rendelőt
Millió évek érnek
véget kérlek engedd őt
Millió éve kérlek
szépre kérd az engedőt
Itt van a most És mindig ma van Jó napot csillagok Minél jobban követem az utam Annál furcsább a-hol vagyok De mindenek elött A bontatlan tétalak tekeredése Sietette az áll a bált A véletlen élére térve a tények Megbuktatták a hát talánt De mindenek elött
A kis késésről nem beszélve
Esett a hó a szembe szélbe
Így tekertem a reptérre
De megérte, mikor beértem végre
Kellemes kis kaland lett ebédre
Egyben
Érzem, hallom, szaglom és látom
Úgy élek benne mint bennem az álom
A lét a nem lét
A jó és a rossz
A test a lélek
Amitől kérek
Álmodom
Hogy mégse élek
Amire vágyom
Az másnak a végzet
Emberek arcok
Lények és képek
Ez az emberi tudat és a
Kényszerképzet
Ez egy állat
Ez egy ember
Ez egy növény de
Egyek egyben
Tányérbasírók
Én is azt mondom amit a fáknak menj oda el ahol nem fáznak
Eső után aludj mélyen ott ahol voltunk a stégen
A Piros király csukjája mellett a rettentőből pont ennyi tellett
Tó mellett a piros tájon megzakkanunk úgy mint nyáron
És ott ahol majd ünnepelnek a tányérba sírók megölelnek
Majd