álom világos már most
ez a sármos kis este
Robinson is leste
A Nap egyre hogy megy le

Aztán ha fel kel
mit tegyen reggel
Úgyhogy csak nézett
Míg a lét méz lett
        

Lacikonyhában a segéd lettem én
A legboldogabb ezen a földtekén
kipirulva mint a krumplik
a bőréből majd kiugrik

Hogy miért ily Szép és miért ily Jó?
Se ki se el nem mondható
De ősz van és hullnak a levelek
Telis-teli tele teveled
        

Szívembe szakad a végtelen
Képtelen réteken lépdel
Beleremeg a két kezem
Érvtelen réteget ér el

Benne torát ő üli élveteg
Rárakódnak ott emberi rétegek
Dobbantó bokák alól a kéreget
Fel-fellökődő köldöki lény-eget

Telítve zokog a gépezet
Száz szeme szemtelen széled
Őrült a sokk hova érkezett
Fékezett része révbe ébred

Eleve leverő erő ellövet
Kvantumokba hoz rengeteg szép követ
Vákuum övezte szőnyeg e kövezet
Cifra réteken keresztül nyújt kezet
        

Egyben
		Érzem, hallom, szaglom és látom
		Úgy élek benne mint bennem az álom

A lét a nem lét 
A jó és a rossz 
A test a lélek 
Amitől kérek 
Álmodom 
Hogy mégse élek 
Amire vágyom
Az másnak a végzet

Emberek arcok
Lények és képek
Ez az emberi tudat és a 
Kényszerképzet
Ez egy állat
Ez egy ember
Ez egy növény de
Egyek egyben
        

Lép a bogár, mozdul a Föld
Tágul a tüdő, újra tölt
Futnak a  támfák, fordul a táj
Távol az idő, messzire jár

Avar alatt hangya halad,
Ahogy a szavak, arra szalad,
Fűszál szökken szárba, tárul,
Mit gondol a nagyvilágról?