hunyózz, a házam messze találtam fogózz bátran ugorj utánam Messze még a ház a Város Félfogamra lesz e Káros TáltosSáros minden láb most Távfutásra várományos Ámulatba téli kedve Tavaszi termő kertet vet be Termő tavaszi kertje éled Nézd az élet révbe réved fogózz bátran messze a házam messze a házam hunyózz bátran Áldás hát a Házra, Mára Fákra, Tájra, Ősapákra A Jövőre, a Múlóra A Mólóra s a Hollókra
Egyben
Érzem, hallom, szaglom és látom
Úgy élek benne mint bennem az álom
A lét a nem lét
A jó és a rossz
A test a lélek
Amitől kérek
Álmodom
Hogy mégse élek
Amire vágyom
Az másnak a végzet
Emberek arcok
Lények és képek
Ez az emberi tudat és a
Kényszerképzet
Ez egy állat
Ez egy ember
Ez egy növény de
Egyek egyben
És hogy ha közelről megnézem
Ebbe a megállóba csak buszok jönnek el
Padkára ül inkább és öngyújt
És a házak között jön már a Reggel
Fénykép ha volna róla
Arról biztos megismerném
Térképeket fest a szóra
Hogy véletlen el ne tévedjél
Nem baj ha nincsen itt
Mert jó nekem a Semmi is
Előhívom s a negatívjából
A falra kenek egy kicsit
lehetetlen nem leírni
olyan jó lett mostan itt ni
jó hogy épp a nap is kisüt
megvilágít bent mindenütt
Eltévedsz a térképen, amit Te rajzolsz
Távolodsz a békétől, Amiért harcolsz
A külső gyorsulás egyre lelassít bent
Pont az élet végére elfelejteni Istent
A III. Világháborúban elhalálozott ismeretlen szerző