És aztán a másiktól Felébredt a másikból Mindenféle boszorkányról szolt És aztán meg minden szép Lesz mondta a mindenség Kicsit hátra nézett aztán újból Érezte az illatát Mindenféle csillagát Amit eddig oda összezsúfolt És aztán meg molylepkék Megkérdezték miért tették Ezt a dolgot hogy annyira Szép Minden amikor Fény
Kebeledben pillanat, Szélrózsák nyílanak Szép szárnyán száz bogár Méz érzésért bejár Óriás pontokat Fürkész szemük kutat S mind újabb szinteken Mind újabb szín terem
Hó hull fenn meg hollók húznak Azt mondta valaki edd meg a fényt Végre érzelem zendül bennem Ebben csendben heveredek én Szép fűz szél fúj Lombok lengenek Harmatos hajnalok élénÉl Fel-felhasadozik belső birodalom Habzó partjai szép élmény
Ha fél az árnyék
A fénybe bújni,
Nehogy elrontsa a pillanatot
Maradnak a képek
Szóródnak a fények
Szavakba rakjuk az illatot
A fény az árnyék az
És aztán lesni
Azt ami annyira távolban jár
Egy tányér kell
És papucsban járnál
Tudnád, hogy titokban néz a nyár
A népművészeti formákban megjelenő emésztőszervrendszerek Formák megfeszülnek, olajok vegyülnek de ezek az olajok illók Téretlen értelem érint meg vételen élű felületeken Egymáson súrlódva meleget dúdolva antik olajokon amik illók Most kezdenek el vonulni, várok amíg befestik a láthatárt Hallom a hangjukat, az illatuk árad Valaki az árbóchoz köti magát.