A fájdalom test (...)

A fájdalom test gyakran a logikát használja saját igaza bizonyítására, azt a logikát amit kigúnyol ha érdeki épp úgy kívánják.
Szóval nem túl logikus, viszont szugesszív. Kiderül a végén  apró pici lények összeállnak tényleg, s ők alkotnak téged.

Horizontáruló

Alacsonyan táruló
Horizont áruló
Bon-bonokat falnak 
Egymásból kimarnak
Egy darabot és nézik
Hogy mégis csak vérzik
És sajnálják is belül
Aztán mégis csak felül
kerekedik ami mindig
Ha árnyékból indít
a fény
Annyira jó lenne nevetni a végén annyira jó lenne még, nézni ahogy jönnek ki a TV-ből a könnyek, és felfelé fordul a rét.
        

Lemegyek a térre

Lemegyek a térre felveszem a port a szél éléről
Elölről kezdem le ne maradjak a végéről
Menetel a ménes a végcél kétes a mindenség
Bebábozódva Acéllepkeképesség
							
A tenyered a kenyered a tetted ad enned minden téren
Az egészet téped  ha széttépve mindig a részed nézed

Ez egy folyamat de folyton már az elején megfojtják
De halhatatlan alkata alkalmatlan arra hogy elnyomják

Szép szomorú ízek

Szép szomorú ízek
Fűszerezte szívek
Belső tájat sóznak
Kedvük kies csónak

Hirtelen vált minden
Szél, vagy még egy hullám
Ringva ing a KedvEssŐlevélmiKiint
Vár
        

Nehogy elrontsa a pillanatot

Ha fél az árnyék
A fénybe bújni,
Nehogy elrontsa a pillanatot
Maradnak a képek
Szóródnak a fények
Szavakba rakjuk az illatot

A fény az árnyék az
És aztán lesni
Azt ami annyira távolban jár
Egy tányér kell
És papucsban járnál
Tudnád, hogy titokban néz a nyár