Szépek a szaladók
a lobogó levelek
avarban a lakók
Vonulnék teveled

Terved te remete
Velem megosztod-e
Szememnek enni lesz
Míg meg a rozsda esz
        

Most szökken szárba 
fám legszebb virága
Fraktálos ága
Az egekbe ér

Míg benn a Földben
A legmélyebb ölben
Ágazó gyökerem
Az anyagtól kér

Lennék a hajnal 
vagy része a fénynek
Az elmúló képek 
között az a rés
        

Ha fél az árnyék
A fénybe bújni,
Nehogy elrontsa a pillanatot
Maradnak a képek
Szóródnak a fények
Szavakba rakjuk az illatot

A fény az árnyék az
És aztán lesni
Azt ami annyira távolban jár
Egy tányér kell
És papucsban járnál
Tudnád, hogy titokban néz a nyár
        

A kis késésről nem beszélve
Esett a hó a szembe szélbe
Így tekertem a reptérre
De megérte, mikor beértem végre
Kellemes kis kaland lett ebédre
        

Nem lesz vége 
Így simulunk bele az égbe