Egy életem - végtelen réteken Egy halálom - táncol az értelem Én már egyi- - úttalan utakat Ket se bánom - kutat Felemelő - a szív meg csak hajtja Leheveredő - hogy legyen már rajta Sorakozó - ott ahol épp jó a... Tolakodó - ott ahol épp jó a... Most. Volt. Lesz. Pillanat! Rossz. Jó. Van, hol elszalad
Kérlek szépen szánj meg a szívem tépked az ínyem érc Én megrögzött énem mindig méregről énekel Csak akkor kelts fel édes ha minden mézlett vagy minden tej Hála a hallhatatlannak még mindig minden jó Nem maradt hát hátra más csak örökkévaló Lakj a pillanatba a múló percek éveit Hallgasd lélegezd be a hulló szirmok érveit Lélegezz bátran mélyet sok millió atomot Szívet dobogtató mikró univerzumot
Háttérben a híres Ádámot és Istent ábrázoló kép (amint a mutató ujjukat összeérintik)
A kép előtt rózsaszín dresszben elpiruettező molett balerinák
Hangos techno zene
Mind ezek előtt két ember áll egymással szembe meztelenül
Ember1: Te vagy a szerelmem.
Ember2: Nekem nem.
Ember1: Hogy lehetsz ilyen szívtelen bunkó, csalódtam benned, szemét szarházi rohadj meg, undorodom tőled, te utolsó ganéj, gyűlöllek.
Vége
Valakik a Part mellől
Nézik az Áramlót
Hátukat támasztják
S a lábukat mindenhol
Lökdösi a sodra
Mintha még mozgatná
Kitátott kék szája
Mintha még mondhatná:
Milyen szép a sodrás
Gyönyörű Áramlás
Kinek jó a rossz érzés?
S ha senkinek miért teremtjük őket?
Félreértés?
Akkor hagyjuk már abba!
Jó!
Jé, itt a Paradicsom,,,