Kérlek szépen szánj meg a szívem tépked az ínyem érc Én megrögzött énem mindig méregről énekel Csak akkor kelts fel édes ha minden mézlett vagy minden tej Hála a hallhatatlannak még mindig minden jó Nem maradt hát hátra más csak örökkévaló Lakj a pillanatba a múló percek éveit Hallgasd lélegezd be a hulló szirmok érveit Lélegezz bátran mélyet sok millió atomot Szívet dobogtató mikró univerzumot
Foszlott téren vérre száll Oszlott szépen tért kaszál Konvoly mélyben mellre szív fel fel fel fel erre hív Az űrbe keringve űrhajót kell készíteni hullajó kompakt kerítés elmezaj Mit kell tenni ha nincsen baj? Létet tesz föl az Életért E tétet tette, és nem ér kultúr-körben körbeér kultúr-körben körbeér Skizó a szkepszis a krízisen Meg nem mondom miért hiszem Vett vételeim mind viszem Osztott nézeteid elhiszem!
Nem nem
nem csak ha péntek a város káros lápjába lépek
az érdek kéznek érzem a részét
a részvétemben részt vesz az ész érv
a vérszívók közt röpködök Aközben
Bennem működik a kinti ködben
Szétszóródó bűnBeoldodó
Olthatatlan szomjam kioltó
Odvas fákba bevésett szú szó
Titkos kódba fonódva úszó
Szuszogó szókat mormoló mámor
Mindenséget megváltó A-moll
Hopp-hopp épp
Most szökken szárba
Fraktálfámnak legszebb virága
A Vendégkönyvbe vésem be a vérem
A Mandelbrot bárban zenéltem
Városszéli naprendszerek
Karfa nélküli alvóhelyek
Most robbanó csillagterek
Égitestek érintenek
Kedvem a Nap
Szél a lelkesedésem
Hangom az Ég
Emlékeim a Csillagok
Tróger történetek, hol huligánkodtál Vereckei hágón járó égi tünemény tetterős távollátó felvillanyozódtál penetráns karcos partod sziklás fövenyén valamikor Sátor fáddal szálló igékre érkeztél Táruló tájon járó égi tünemény Magadban parttalan Vidékét a Jónak, Magába látó Minden szeme lássa Szép valamiKépp