Most szökken szárba 
fám legszebb virága
Fraktálos ága
Az egekbe ér

Míg benn a Földben
A legmélyebb ölben
Ágazó gyökerem
Az anyagtól kér

Lennék a hajnal 
vagy része a fénynek
Az elmúló képek 
között az a rés
        

Hupsz de reggel
Víz a szembe
Kóma fejjel
Jut eszembe
Nehéz tervek
ólmos orma
benn legelnek
könnyű lomha
Hahotázó
Tegnap képek
Jujj de furcsa
Hogy még élek
        

Ha fél az árnyék
A fénybe bújni,
Nehogy elrontsa a pillanatot
Maradnak a képek
Szóródnak a fények
Szavakba rakjuk az illatot

A fény az árnyék az
És aztán lesni
Azt ami annyira távolban jár
Egy tányér kell
És papucsban járnál
Tudnád, hogy titokban néz a nyár
        

Tegnap este tenger lettem
Így talált a reggel engem
Halak élnek lenn a mélyben
minden mozdulatuk érzem

Áramlások minden sodrát
A fenti hullám apró fodrát
Szél fúj Nap fűt, fellélegzem
Esőfelhővé vál kedvem