A tészta hömpölyög. Forgolódik, Magábabeburkolódzik. Aztán egy kis rütyök domborodik ki. Kinyílik rajta egy kis szem, és nézi önmagát. Felkellt a tészta. De a rütyök indivíduáális akar lenni, és magát különválasztja a tésztától. Még az is eszébe jut, hogy az ő képzete teremtette a tésztát. Ő akar lenni A LÉTEZŐ. Lenni akar, lenni lenni, Igázából, Tényleg, és Öökké. A vasárnapi sirályos filmklubb rajongó táborának izenem:
Jaj pajtikám hol vannak a rÉGI szép idők. Itt vannak a talpunk alatt, a sejtfalainkba mélyen beépülve, rájuk épült a most.
Lénye lényegét égetően kereste
de meg is égette magát ott hol megleste
Lénye lényegét égetően kereste
de meg is égette magát ott hol megleste
Mint a hagyma héja a héjat takarja
héja héja héja a héjon a héj
Mint a hagyma héja a héjnak a héja
héja héja héja a héjnak a héj
Esze ezen egyet se nem keseregne
Szerelembe keverve Kedve ha lenne
Esze ezen egyet se nem keseregne
Szerelembe keverve Kedve ha lenne
Leheveredne vele helybe e percbe
E percbe helybe leheveredne vele
Szíve szeme szaporán sej megeredne
Szíve szeme szaporán sej megered
Nem bánom ha száz színes álom
Oszlik szét a Minden helyén
Nem bánom halálom ha látom
Ha itt és most ölelhetlek én
Leves melegszik
S a Nap jön elő
izeg mozog a bent levő
Formákat vált
a jövő s a múlt
Az összes jelenbe tornyosult
Izgis és csikis is
És a leves is jó
Morajlik a Most, Rianó
Patakok alján
A homokban fekszem
A szemem még csukva
Csak most születtem
A hátamon szárny volt
A réteken harmat
A fák azok szépek
Az emberek csaltak