Már megint

Nem kell most menni el kell csak esni és földet érni ér
Egy autóban de tolatóban, és körbemenni még
Város a térben tégla a télben télleg de szép a Lét
Félig felugrok a légbe a cukrot titokér adni mér?
        

És hogy ha...

És hogy ha közelről megnézem
Ebbe a megállóba csak buszok jönnek el
Padkára ül inkább és öngyújt
És a házak között jön már a Reggel

Fénykép ha volna róla 
Arról biztos megismerném
Térképeket fest a szóra
Hogy véletlen el ne tévedjél
Nem baj ha nincsen itt
Mert jó nekem a Semmi is
Előhívom s a negatívjából 
A falra kenek egy kicsit
        

Aha onnan kóricált legelőre elő

Aha onnan kóricált legelőre elő
Belőle felem-elő-erő
Őre remekel kerekednek kedvei
Életemet el temetik telt tervei
Hé hova szaladsz 
Ha meg mész, akkor mér maradsz
        

Amerre a délceg

Amerre a délceg
három király lépked
felfénylenek rétek
foszlanak a kétkek
        

Kezd kikelni

Kezd kikelni a képben
a Nyílt halmazból a zárt osztály
Bele vele mélyrepülésben
érkeztem de kiátkoztál
 
Eme remek rettenet tetted
tette belém a tetterőt
eleve elrendelted
nekem a rendelőt
 
Millió évek érnek
véget kérlek engedd őt
Millió éve kérlek
szépre kérd az engedőt