Egy barokk barakkban a madarammal laktam
Na azt ma magam maradtam 
Mert madaram, nyargaló agaramra raktam
        

Eltévedt térképén
Felsértett énképén
Szikrázó élmények
Megrázó végképek

Nem ebben nem lehet nem ennem
A VÁROS
Kivált attól

Rettentő láprétek
Mindenen túl átértek
Szél fújta fűszálak
Képesség végvárak

Pontok közt felsejlő
Ördöngős őserdő
        

Kicsit véres de nagyon szép
Tavasz van rikít a rét
Antilop alá sző a pók
Legszelídebb is halotrop
Légzéssel éli életem
Nem kéne de engedem
Kicsit véres de nagyon szép
Tavasz tép rikít a rét

Rettenetes tettet tettem én
Leheletet ettem estebéd
ReOrganizálom életem
Jaj jaj jaj  szeretem

Ez egy kép ahol hollók mennek
Ez egy kép amin lombok lengnek
        

Én megrögzött énem mindig méregről énekel
Csak akkor kelts fel édes ha minden mézlett vagy minden tej
Hála a hallhatatlannak még mindig  minden jó
Nem maradt hát hátra más csak örökkévaló

Lakj a pillanatba a múló percek éveit
Hallgasd lélegezd be a hulló szirmok érveit
Lélegezz bátran mélyet sok millió atomot
Szívet dobogtató mikró univerzumot
        

Végtelen réteken táncol az értelem
Úttalan utakat kutat
A szív meg csak hajtja hogy legyen már rajta
Azon ahol épp jó a most