Pikoló

Na itt van ez a pikoló
Picit habos, aranyos

Fényelgő ősember evő előny
Lehúzódik a redőny
De szép ez a felhő
Előre evő megemészthető
Megehetetlen

Töhötöm meghúzta a farkát a tehéneknek
Jaj, az éneknek
lett a rosszabb sorsa tőle
Előre elő

Szóval add vissza haver a pikolómat
Azt mondta egy olyan szózat
Ami a múltban fogant
Aztán pedig egy fogat
Ki kellett tőle húzni
De mégis a nyúzni-
Való anyuzni
Lelkületű egyén
Még mindig merész, szel
Még, szép, szép lesz az apukám
Szóval vedd csak el szépen jó lesz az
Ha még most nem, majd holnap

Add vissza haver a pikolómat
Mert az egy olyan furcsa dolog
Add vissza haver a
Add vissza haver a pikolómat
Add vissza haver a pikolómat
Add vissza haver a pikolómat

Na jó tudod mit azt mondom, hogy
Vidd csak el haver a pikolómat
Vidd csak el haver a pikolómat
Vidd csak el haver a pikolómat

El előlem tél

El előlem tél 

El előlem tél

El előlem tél
Fel előre szél
Fel előre
Felelőtlen őr lettél

Liliom sár 5
Liliom sár 5
Liliom sár
Úti liliom sár 5

Belekeveredve kedve telik a télbe
Magas fákon alabástrom minden álmom
Belekeveredve kedvét leli a létbe
Magas fákon minden ágon ül az álmom

Ki a szívből szó
Szalonnázó jó
Ki a szájon
Aki szép az száljon szét

Delelő lettél
Deret tett a tél
Téllét élén
Szikrázik az élénk jég

Tróger történetek

Tróger történetek,
hol huligánkodtál
Vereckei hágón járó
égi tünemény
 
tetterős távollátó
felvillanyozódtál
penetráns karcos partod 
sziklás fövenyén
  valamikor
 
Sátor fáddal szálló
igékre érkeztél
Táruló tájon járó
égi tünemény
 
Magadban parttalan
Vidékét a Jónak,
Magába látó Minden
szeme lássa  Szép
  valamiKépp

Kezd kikelni

Kezd kikelni a képben
a Nyílt halmazból a zárt osztály
Bele vele mélyrepülésben
érkeztem de kiátkoztál
 
Eme remek rettenet tetted
tette belém a tetterőt
eleve elrendelted
nekem a rendelőt
 
Millió évek érnek
véget kérlek engedd őt
Millió éve kérlek
szépre kérd az engedőt
        

Elvonul a felhő

Elvonul a felhő
kiderül az ég
megelevenedik az elevenerő

Mozdulnak a lombok
felszólal a szél
Felkerekedik a letelepedő

Várva várva állnak valahol a Mák
A tegnapba térők vonta vonalát
Tekintetük követi a réteken át
Mint viszik a szellők élők illatát

Valahol a vanba 
időnk mint a tér
Eleredő rege rég az ereidben él

Kikelete képpen 
kerül ő elő
Térbe görbültében körülölelő