Futó ágak között fákat mászó Sugár selymeibe úton álló Utak tengerébe merre mész majd Ha szól szélkakasod: hajnal Havas óceánokon konokon kelsz Át a tengereken lilmot lelsz Tenyeredbe tárul a titkok nyitja heges szélsebed a Nap gyógyítja lovon, háztetőkön kopott hátú Földön Fölötted az ég a szívedig ér és a sárba lábad ha bemártod Húzhatod a szívre a kabátod de madár vidd a búmat innen messze mosom lábaimat minden este
Ahol fájt ott viszket most
És ahol viszket ott holnap fájni fog
Aki bújt aki nem MOST
Háttérben a híres Ádámot és Istent ábrázoló kép (amint a mutató ujjukat összeérintik)
A kép előtt rózsaszín dresszben elpiruettező molett balerinák
Hangos techno zene
Mind ezek előtt két ember áll egymással szembe meztelenül
Ember1: Te vagy a szerelmem.
Ember2: Nekem nem.
Ember1: Hogy lehetsz ilyen szívtelen bunkó, csalódtam benned, szemét szarházi rohadj meg, undorodom tőled, te utolsó ganéj, gyűlöllek.
Vége
Egy barokk barakkban a madarammal laktam
Na azt ma magam maradtam
Mert madaram, nyargaló agaramra raktam
Beleolvadok a jégbe
Fel a hegyre le a bércbe
Belemászok a kísértésbe
Kikeveredek a belsőségbe
Mindig képben mindig ébren
Széken ülök Nap süt éppen
Lehetetlen tettre Vágyom
Nem elég fele királyságom
A kezemből folyók folynak
A szememből hollók csórnak
De én aztán azt se bánom
Ha hideg lesz van kabátom
Beleszédülök a szélbe
Had sodorjon erre miért ne
Minden honnan csak azt látom
Te vagy a legjobb barátom
Váladékozó mindig váró
vÉgtelenből hazataláló
Világhírű egységtestvér
Tessék nézd meg, hogy mit
tettél
Ki a szívből be a májba
Az életből a halálba
Halász hajón, ha jársz halász
Erre akkor léci halássz
Ki a májból be a szívbe
sínről Sínre színről színre
Le a mászókáról a stégre
Be az ázós tájról a révbe
Ugyan arról ugyan arra
La la la la la la la la
Oldandók csak oldódjatok
rÉgi dalok lobogjatok