A kis késésről nem beszélve

A kis késésről nem beszélve
Esett a hó a szembe szélbe
Így tekertem a reptérre
De megérte, mikor beértem végre
Kellemes kis kaland lett ebédre
        

Hello harmat

Hello harmat,
Hempergő szelek
Illanó illata éled

Konkáv kedvemet 
Szélrózsák raja
Mézzel lepi be éppen

Tenger tombol 
Az érzékszereken
A mérték képzi a szépet

Léggel telik meg 
A palota, ahova
A méhek hordják a lépet
        

Az idő és a halak

egy napon
egy jelentéktelen időrögön
mely vérkeringésemben
megakadt
s melyen ingva gyűlt meg
tornyosult a tovább-való

egy napon
kihunyt, drága hullámok
koszlott hullámgátak közt
lebegtem 
szívem oldva
sóban,hidrogénben, minden anyagban

s nem vettem magam
hogy valamerre haladjak
szocializálódjak,
 magam
mentésére nem gyűjtöttem
emberi alakból hadat
nem mentem magamért kiabálódzni
nevetni
szeretni
érezni, hogy megérkeztem

csak csacsogtam halakkal,
szívem-csévémmel
sorsom sodorva
szobám fényében

a levegőben úszó lebegő halak pikkelyes húsából áttetsző
hűvösség 

áradt. ez lenne a magány?
-gondoltam sután. a szoba
kizuhant az ablakon
és a tengerbe esett.
        

t é l

Kedvem a Nap
Szél a lelkesedésem
Hangom az Ég
Emlékeim a Csillagok
        

Valami történt

Valami történt 
Aztán egy másik
Amiből sok más 
Másik ki mászik
Aztán meg abból
Egyre csak több lett
Furcsa hogy látom
Fáj ez a többlet

Annak ellenére elé áll és még
Mondja hogy te tőled függ hogy ez itt épp
Erre megy vagy arra amerre hiszed
Arra kanyaródik  amerre viszed