Tavasz jön az ablakom előtt És a szívembe megy a tél Rügyek robbannak ki kívül De belül csak hull a levél Tehetetlen tettek temetnek a titán füttye a Szél Halottak a hajnali lámpák Halottak az utcák Halott az a zebra Amin most futsz át Megőrülnék most is De nem lehet még most sem Ugyanolyan jó lesz Amennyire most nem végre vagy
mogyorókat ropogtatva
topogok itt a sakkba
Kinn hideg van benn zene szól
Forró tea, Azta!!!
Ó hogy szeretem a gondot,
A problémát mi megoldott
De kedvencem az akarat
mi végül diadalt arat
Bár az se rossz ha jó épp Minden
s én csak üldög-élek itten
Andalog a gondola mába szeme mered maga elé arra gondol jó ez a máma s lába otthonába tér Ó folyók torkolló tengerbe mint halak fodrozza sodrom mint felhők (teli)hold alatt Partomon a mában megállok hullám hál lábamnál homoknyomom egy tengeri árok tekintete arra jár
Íme itt a világ néhány millió évvel
A nagy bumm után, inkább szívvel mint ésszel
Lehet megfogni ezt a felfoghatatlant
Napfénnyel tölt fel minden sötét katlant
Kifelé nyílik ez a végtelen ég
Befelé rémlik ez az égtelen kék
Rettentő mélyen, rettentő közel
A világ a lábaid előtt hever
Belekeveredhetek ha kedvem van épp
Vonzhat a vonzó, vagy tetszhet a szép
Lehetek Postás, rendőr, vagy pék
Penetráns Péter, vagy mulandó és
Itt jön az érzés ami vérzést szül
Előle élő nem menekül
Kikerülhetetlen lépést lép
Válassz az élet vagy a lét