Végre vagy

Tavasz jön az ablakom előtt
És a szívembe megy a tél
Rügyek robbannak ki kívül
De belül csak hull a levél
Tehetetlen tettek temetnek
a titán füttye a Szél

Halottak a hajnali lámpák
Halottak az utcák
Halott az a zebra
Amin most futsz át

Megőrülnék most is
De nem lehet még most sem
Ugyanolyan jó lesz
Amennyire most nem
végre vagy

Elvonul a felhő

Elvonul a felhő
kiderül az ég
megelevenedik az elevenerő

Mozdulnak a lombok
felszólal a szél
Felkerekedik a letelepedő

Várva várva állnak valahol a Mák
A tegnapba térők vonta vonalát
Tekintetük követi a réteken át
Mint viszik a szellők élők illatát

Valahol a vanba 
időnk mint a tér
Eleredő rege rég az ereidben él

Kikelete képpen 
kerül ő elő
Térbe görbültében körülölelő

Keringőzünk megin

Keringőzünk megint
Táncolunk a Nappal
Egy furcsa kis virággal
És egy furcsa hangulattal

ami

Ismerős már régről
Régi fényképről
Amin rajta vagyok én is
A virág és a kép is 
rajta van

Furcsa ez az ünnep
Olyan mint a sírÁsÁs
ó lennék bármi
Csak ne kéne itt állni
Ezt a furcsát várni
A honod alatt szálni 
el

Kicsit vérzek az ingem furcsán tiszta vér lett
Sorban állunk mint a katonák
Megöljük egymást 
Hulláink halmokba fekszenek
Soha nem öregszenek
meg
        

Hírek hírek fejlemények

Hírek hírek fejlemények
Változások, számos érdek
Mentén mozgó forgadalmak
Ki mit nem ért meg, jó az annak!

Mert az értés megkísértés
Legyen elég a szépség, és
Rugalmasan fészkelődjünk
Derült táj terülj előttünk

S amíg a terv teremt
Vegyük szemügyre a jelent
Amúgy is a holnap sorsa
A Mostba van jól belefonva
        

Eltévedsz a térképen, amit Te rajzolsz

Eltévedsz a térképen, amit Te rajzolsz
Távolodsz a békétől, Amiért harcolsz
A külső gyorsulás egyre lelassít bent
Pont      az élet végére elfelejteni Istent

						A III. Világháborúban elhalálozott ismeretlen szerző