De a hősök nem halhatnak sosem
De a hősök nem halhatnak sosem
Meg és vesztesek sem lesznek hanem
Ugyanúgy élnek mint akik nem
Csak bennük más megy végbe ha lenn
Tről fel felé néznek
Kedves hangulatok mesélnek
el
De a hősök nem halhatnak sosem
Meg és vesztesek sem lesznek hanem
Ugyanúgy élnek mint akik nem
Csak bennük más megy végbe ha lenn
Tről fel felé néznek
Kedves hangulatok mesélnek
el
Szerintem OK Él a fenomén Már az elején Vele mendegélt Tengeri tájon járó Lobogó lábú lény Álom báró váró Vonuló rajba ér Már az elején Benne mendegélt Benne mendegélt Minden ami élt Teremtőm tér elém Fergeteg reggelén Táruló tájon járók rettentő tengerén
Hello harmat,
Hempergő szelek
Illanó illata éled
Konkáv kedvemet
Szélrózsák raja
Mézzel lepi be éppen
Tenger tombol
Az érzékszereken
A mérték képzi a szépet
Léggel telik meg
A palota, ahova
A méhek hordják a lépet
Fények, fények,
Holnap hová értek?
Hová mentek, olyan
Gyorsan hová siettek?
Túl a képeken át a réteken
Az időn kívül minden tengelyen
Meggörbülve, hogyha kéred,
Három ember hármat kérdez.
Indulj fény!
Indulj fény!
És a végén,
Az összes léted szélén,
Sírni fogsz majd,
Csak egy paradox vagy.
*