Lemegyek a térre felveszem a port a szél éléről Elölről kezdem le ne maradjak a végéről Menetel a ménes a végcél kétes a mindenség Bebábozódva Acéllepkeképesség A tenyered a kenyered a tetted ad enned minden téren Az egészet téped ha széttépve mindig a részed nézed Ez egy folyamat de folyton már az elején megfojtják De halhatatlan alkata alkalmatlan arra hogy elnyomják
Stressz
Jazz
Na
most
Volt
A lesz
Lépked épp a rév felé
Bele ér a fénybe és a Szél
Felszólal szüntelen
Persze végtelen a béke benn
Csak a város álma átitat
Tava tért terít elém utat
Még égig ér a régi én
Feléled újra bent a szél
kereteiden felül
lemerülni egyedül
kiterített tereidbe
elvegyülni mindegyikbe
csillogó kis villanás
Ez az élet semmi más
Futó ágak között fákat mászó Sugár selymeibe úton álló Utak tengerébe merre mész majd Ha szól szélkakasod: hajnal Havas óceánokon konokon kelsz Át a tengereken lilmot lelsz Tenyeredbe tárul a titkok nyitja heges szélsebed a Nap gyógyítja lovon, háztetőkön kopott hátú Földön Fölötted az ég a szívedig ér és a sárba lábad ha bemártod Húzhatod a szívre a kabátod de madár vidd a búmat innen messze mosom lábaimat minden este