Eltévedt térképén
Felsértett énképén
Szikrázó élmények
Megrázó végképek
Nem ebben nem lehet nem ennem
A VÁROS
Kivált attól
Rettentő láprétek
Mindenen túl átértek
Szél fújta fűszálak
Képesség végvárak
Pontok közt felsejlő
Ördöngős őserdő
Meg kell tenni nem lehet máshogy
kinőnek a füvek, nyílnak a virágok
Szabad akarattal táncolnak a percek
Fogunk alatt a téridő serceg
Ki ismerte fiatalon, s látta öregedni
Ő őrzi a szépségét, a ráncokba zúdult vonásokat
a végtelen mély medreket
és az égig érő fennsíkot
Villamoson mosoly oson Moszkva felé a 6-oson Úgy érzem valami lesz Egyre erősödik a Nesz Nézem hogy hámozod a Salátát Bele a tálba ahol a cseppek haláltánc -Ot járnak igazából hasonlót Ezzel az érzéssel meg nagyon Jót. Mer akinek kedve lesz a Mindenség Abban lesz csak igazán az Istenszép De a szóban forgó forradalom fakírként Fekszik a Történet rengeteg gyarló tüskéjén.
Hello harmat,
Hempergő szelek
Illanó illata éled
Konkáv kedvemet
Szélrózsák raja
Mézzel lepi be éppen
Tenger tombol
Az érzékszereken
A mérték képzi a szépet
Léggel telik meg
A palota, ahova
A méhek hordják a lépet
Kinek jó a rossz érzés?
S ha senkinek miért teremtjük őket?
Félreértés?
Akkor hagyjuk már abba!
Jó!
Jé, itt a Paradicsom,,,